- Lányom, nem láttad.... - jött be nevelőapám harsogva a szobába, TaeMint keresve. Az egész arca halott sápadt lett, mi pedig azonnal felpattantunk. - Úristen, bocsánat. - szabadkozott és már ki is vágtatott az ajtón.
Csak később realizáltuk magunkban, hogy rajtunk bizony semmi nincs, a takaró a a felsőtestünket nem fedte, csak az alsóbb tájakat. Még az volt a szerencse, hogy a melleim TaeMin mellkasához nyomódtak, így nem látott apa különösebben semmit. Akkor is zavarba ejtő volt a dolog. Kézen fogva mentünk le reggelizni, miután felöltöztünk.
-Tényleg sajnálom, gyerekek. - mentegetőzött SungCho az asztalnál ülve, míg anyám folyamatosan nevetett. Nem értem, hogy lehet, hogy neki nem kínos az egész helyzet.
- Ne legyetek fennakadva folyton ezen! - legyintett. - Fiatalok vagytok, ráadásul nem hinném, hogy ehhez nekünk, szülőknek, olyan sok közünk lenne hozzá.
- Hát elég megértő vagy, omma. - nézte TaeMin pislogva. - Azt hittük, minimum megversz a fakanállal.
- Ne beszélj butaságokat! Legyetek boldogok! - legyintett SungCho. Békésen megreggeliztünk és estig semmi programot nem tudtunk magunknak kitalálni, így lustán heverésztünk egymás karjaiban. Este hétkor aztán megszólalt a kedvesem telefonja.
- Igen? Tényleg? Akkor egy óra múlva ott találkozunk. - nevetett vidáman. - Készülj, cica! Buliba megyünk!
***
Egy srác csinálta a partit, mivel a szülei elutaztak otthonról. A másik négy fiú már ott volt, így csatlakoztunk hozzájuk mi is. Key szinte azonnal a kezembe adott valami rózsaszín löttyöt. Láthatóan részeg volt már ez az ember.
- Igyál, kislány! Nem nézelődni jöttél! - vihogott. TaeMin hirtelen eltűnt mellőlem, így hiába is kerestem. A két legjózanabb ember rajtam kívül az Onew és MinHo volt.
- Mégis hogy lehet ezt élvezni? - nyöszörögtem. Nem erre számítottam, de hát mit vártam? TaeMin pont ilyen helyekre való...velem ellentétben. Ő imád inni, szexelni és bulizni, soha nem marad meg egy lány mellett sokáig. De mellettem itt van és őszinte volt. Legalábbis annak tűnt. Most viszont kezdett meginogni a mércém.
- Mi sem vagyunk oda ezért. - sóhajtott a legidősebb.
- De valakinek muszáj vigyázni erre a másik háromra, különösen TaeMinre. Akármilyen nehéz is neki, most már te vagy a párja, és hűségesnek kell lennie. - fejtette ki MinHo. Egyetértően bólintottam. Nem sokkal később kimentem inkább a mosdóba, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam. A két fiú eligazított, ők már gondolom ismerték a járást errefelé. Nagyon rosszul éreztem magam itt, ez abszolút nem az én világom volt.
Óriásit sóhajtva néztem bele a fali tükörbe, majd szépen lassan elkezdtem lemosni a leizzadt festéket és korrigálni a sminkemet. Aztán nyílt az ajtó és a meglehetősen részeg pasim került elő.
- Nahát, cicu! - vigyorgott.
- Tae? Nem kéne hazamenni? Eleget tomboltál. Nem kéne már ennél többet innod. - próbáltam vele szépen beszélni, de felesleges volt. Az agya elködösült az alkoholtól. Megfogta a csuklómat egyik kezével, másikat a derekamnál szorította.
- Nem kéne, bizony. - lehelte az ajkaimra. - Szerintem nekünk kettőnknek lenne itt mit csinálnia, nem jól mondom? - nyalta meg a száját.
- Részeg vagy. - löktem el magamtól.
- Nem. Én teljesen józan vagyok. - nyomott a falnak agresszívan.
- Lee TaeMin! Engedd el! - jött az ismerős, megnyugtató hang. Onew... - Menj és igyál még, vagy mit tudom én. Már úgy is mindegy, mindenképpen mi hurcolunk haza titeket. - köpte. Párom egy darabig nézett minket.
- Nahát, JinKi hyung! Nem gondoltam volna, hogy ráhajtasz a csajomra! Dugtatok is? - röhögött. Kérdésére könny szökött a szemembe. Ez nem Ő. Ez egy szörnyeteg.
- Most aztán tényleg húzz el! - kiáltott JinKi. TaeMin egy ronda pillantás kíséretében elhagyta a helyiséget. - Jól vagy? Minden rendben? - kérdezte megmentőm.
- Igen, persze. - szipogtam. - Haza akarok menni.
- várj, hazakísérlek. Éjfél is elmúlt, nem mászkálhatsz egyedül. Megkeresem MinHot és szólok neki. És hozom a kabátodat. Te meg addig menj ki és várj. - indult el.
Megtöröltem a szemem és kifelé vettem az irányt. Útközben azonban valami ismerős ütötte meg a fülem. Egy kéjes női nyögés és egy mély férfihang, ami nagyon hasonlít a TaeMinére. Azonban mikor a nő ki is mondta a nevét, muszáj volt benyitnom. A szívem kihagyott egy ütemet. Nagyon rosszkor láttam meg. TaeMin óriási beleéléssel nyöszörgött, miközben a csaj érzékien lovagolta. És hogy ki? Hát az előző barátnője, akivel két hónapig járt. Son NaeUn. Se szó se beszéd, óriási sebességgel kezdtem el szaladni, magam sem tudtam, merre. Csak arra eszméltem fel, hogy MinHo mellkasának ütközök.
- Mi a baj? Bántott valaki? - ölelt át.
- Haza akartam menni és Onew felajánlotta, hogy elkísér. Addig elindultam kifelé, és nyögéseket hallottam és TaeMin most nagyban bassza a ribanc exét. - bőgtem.
- Ezt nem hiszem el... - feszült meg. - Menjetek haza. Hyung már rád vár odakint. Én rendezek mindent. - engedelmesen trappoltam a vezetőhöz, akinek szintén elmondtam mindent. Nagyon dühös volt, de szó nélkül hazavitt és megvárta azt is, míg elalszom. Ott volt és valami ismeretlen altatót mormogott, ami most nagyon jól esett. Hogy fogok én mindezek után TaeMinnel együtt maradni?
Azt mondta, tanítsam meg szeretni, hogy tanítsam meg arra, mi a szerelem fogalma. Azt hittem, őszinte! Egy hülye, naiv liba vagyok...
