***MinHo POV***
- Öcskös! Kelni!
- Hagyjál már, hyung, egész tegnap dolgoztam.
- Nem hat meg, te akartad gondozni a lovakat, gyerekkorodban sem panaszkodtál, ugyhogy told ki a segged, Choi MinHo! - nem engedtem, hogy MinSeok kiszedjen az ágyból. Mindig is így volt ez, próbáltak már kiimádkozni is.
Egyszer csak egy hatalmas adag hidegvíz zúdult rám.
- Normáis vagy?! - üvöltöttem.
- Tudtommal, minden rendben. - na, ez viszont nem a bátyám hangja volt. - Két percet kapsz, hogy összeszedd magad, fiam, mert ha nem, akkor van jobb módszerem is ennél. - lengette meg a fémvödröt.
- Igen, apa. - nyeltem egy nagyot és öltözködni kezdtem, majd mikor végeztem, megfogtam a matracom és ki száműztem az udvarra száradni. Körülnéztem. Gyönyörűen sütött a nap, nemhiába mondják, hogy a vidéki környezet a legtisztább és legszebb. Elzárva a büdös várostól és a sznob üzletemberektől meg elkényeztetett gyerekeiktől egyáltalán nem olyan rossz és itt abba se halok bele, ha nincs wifi. Van elég munka, hogy lefoglaljam magam.
- MinHo! - szólított valaki a nevemen. - Segítenél, kérlek?
- Persze, anya! - fordultam meg és már ott is voltam. - Mi történt?
- Haengbok meg nem kapott enni, pont elfogyott a széna, mire hozzá jutottunk. Apád feladata volt megetetni a lovakat, de dolga akadt. Lennél olyan kedves és megetetnéd? - mosolygott rám.
- Hogyne tenném, hiszen az enyém. - vigyorogtam, azzal a raktárba vettem az irányt, felnyaláboltam egy Jo nagy adag abrakot és suhantam Haengbokhoz.
- Hogy vagy ma? Nem fáztál este? - simogattam meg. Nyerített egy hatalmasat, mire felnevettem. Egy félórával később dudaszó hangzott, érdeklődve mentem ki megnézni, mi a fene történt.
- Fiúk, gyertek be egy kicsit! - ez apánk hangja volt, meggyorsult léptekkel haladtam a házba, ahol most valami nagyonis furcsa volt.
A bútorok rendben. A képek is a falon. A fal színe és a padlózat is. Akkor meg... na álljon meg a menet.
Az előszobából nyíló nappali közepén egy lány állt. De nem is akármilyen. Egy látszólag nagyon gazdag és beképzelt lány, bár gyönyörű volt, azt meg kellett hagyni.
Na, vele se leszek jóban...
- Hagyjál már, hyung, egész tegnap dolgoztam.
- Nem hat meg, te akartad gondozni a lovakat, gyerekkorodban sem panaszkodtál, ugyhogy told ki a segged, Choi MinHo! - nem engedtem, hogy MinSeok kiszedjen az ágyból. Mindig is így volt ez, próbáltak már kiimádkozni is.
Egyszer csak egy hatalmas adag hidegvíz zúdult rám.
- Normáis vagy?! - üvöltöttem.
- Tudtommal, minden rendben. - na, ez viszont nem a bátyám hangja volt. - Két percet kapsz, hogy összeszedd magad, fiam, mert ha nem, akkor van jobb módszerem is ennél. - lengette meg a fémvödröt.
- Igen, apa. - nyeltem egy nagyot és öltözködni kezdtem, majd mikor végeztem, megfogtam a matracom és ki száműztem az udvarra száradni. Körülnéztem. Gyönyörűen sütött a nap, nemhiába mondják, hogy a vidéki környezet a legtisztább és legszebb. Elzárva a büdös várostól és a sznob üzletemberektől meg elkényeztetett gyerekeiktől egyáltalán nem olyan rossz és itt abba se halok bele, ha nincs wifi. Van elég munka, hogy lefoglaljam magam.
- MinHo! - szólított valaki a nevemen. - Segítenél, kérlek?
- Persze, anya! - fordultam meg és már ott is voltam. - Mi történt?
- Haengbok meg nem kapott enni, pont elfogyott a széna, mire hozzá jutottunk. Apád feladata volt megetetni a lovakat, de dolga akadt. Lennél olyan kedves és megetetnéd? - mosolygott rám.
- Hogyne tenném, hiszen az enyém. - vigyorogtam, azzal a raktárba vettem az irányt, felnyaláboltam egy Jo nagy adag abrakot és suhantam Haengbokhoz.
- Hogy vagy ma? Nem fáztál este? - simogattam meg. Nyerített egy hatalmasat, mire felnevettem. Egy félórával később dudaszó hangzott, érdeklődve mentem ki megnézni, mi a fene történt.
- Fiúk, gyertek be egy kicsit! - ez apánk hangja volt, meggyorsult léptekkel haladtam a házba, ahol most valami nagyonis furcsa volt.
A bútorok rendben. A képek is a falon. A fal színe és a padlózat is. Akkor meg... na álljon meg a menet.
Az előszobából nyíló nappali közepén egy lány állt. De nem is akármilyen. Egy látszólag nagyon gazdag és beképzelt lány, bár gyönyörű volt, azt meg kellett hagyni.
Na, vele se leszek jóban...
***Gigi POV***
- Apa, ezt nem mondhatod komolyan! - vergődtem.
- De halál komolyan mondom! Meg kell tanulnod értékelni, amid van és elfogadni a nálunk kevésbé tehetősebb embereket!
- Ezért egy tanyára küldesz?
- Vigyázz a szádra, gyerekkori jóbarátom farmjáról beszélsz. Ők igazán dolgos emberek, mindenüket megbecsülik és minden tiszteletem az övék. El ne felejtsd, hogy ha a családi vállalkozást nem virágoztatják fel az elődeink, és mi nem dolgoztunk volna érte anyáddal, te sem ülnél most ekkora házban! Hajnalban indulsz és nincs apelláta!
- Na de apa! Anya...?
- Apád világos volt. Találkozunk holnap hajnalban. - azzal mindketten elhagyták a hallt.
- De halál komolyan mondom! Meg kell tanulnod értékelni, amid van és elfogadni a nálunk kevésbé tehetősebb embereket!
- Ezért egy tanyára küldesz?
- Vigyázz a szádra, gyerekkori jóbarátom farmjáról beszélsz. Ők igazán dolgos emberek, mindenüket megbecsülik és minden tiszteletem az övék. El ne felejtsd, hogy ha a családi vállalkozást nem virágoztatják fel az elődeink, és mi nem dolgoztunk volna érte anyáddal, te sem ülnél most ekkora házban! Hajnalban indulsz és nincs apelláta!
- Na de apa! Anya...?
- Apád világos volt. Találkozunk holnap hajnalban. - azzal mindketten elhagyták a hallt.
~~~
Teljesen fáradtan ültem fel a repülőre. Hajnali egyig doramát néztem, ötkor pedig keltett a komornyik, és a szüleim parancsára a nappaliig rángatott. Kis híján elaludtam. A repülőtéren pedig egy idősebb férfi fogadott mosolyogva, és mivel jó kislány vagyok, viszonoztam a gesztust. Megtudtam, hogy ő az a jó barát apa említéseiből. Aztán már a házban voltunk, ahol egy nő és egy srác fogadtak, gondoltam, ő volt az egyik fiú. Ezeket a fáradtság miatt mind-mind csupa homályos foszlányokként éltem meg. De aztán belépett mégvalaki és minden álmosság kiment a szememből.
***
Dongsaeng-ah, megérkeztem az első résszel^^ remélem, tetszett, hamarosan folytatom<3
