- TaeMin! - ordibált KiBum őrjöngve párjának. - Mit mondtam én neked kerek húsz perccel ezelőtt?!
- Hogy... keltsem fel HaengBok(*)-ot? - nyeldekelt a fiatalabb.
- Akkor hol van?!
- Alszik. - itt szakadt el az a bizonyos, képzeletbeli cérna Kim KiBumnál. Mi olyan érthetetlen azon, hogy "Légy szíves, keltsd fel a lányunkat, hogy időben összekészüljön."? - és még szépen is kérte.
Egyszerűen megváltozott az életük, mióta a csepp kislányt örökbe fogadták, persze jó értelemben. Az viszont már kiborító volt, hogy TaeMin pontatlanságra nevelte a kicsit és még azt is hagyta, hogy lustálkodjon. De nem csak erről volt itt szó. A két fiatal férfi mindenben az ellentettjét csinálta annak, amit a másik gondolt, még ha nem is szándékosan.
Key egészséges ételekkel tömte HaengBokot, de mikor TaeMin elment érte az oviba, valami cukorban vagy zsírban dús kaját zabáltak az úton. Az idősebb korai tanulásra is ösztönözte a csemetét, ezért logikai feladatokat, idegen nyelvet vagy hangult elemezgettek a szőnyegen, de amint KiBum kitette a lábát, hogy a divatüzletben ellenőrizze az alkalmazottai munkáját, párja rögtön elvitte kocsikázni, vagy - mit ad Isten - enni.
Amióta a SHINee felbomlott, nem változott sok dolog, leszámítva a magánéletüket. MinHo és JongHyun élték a világukat a kisfiukkal, Onew pedig feleségül vett végre egy nőt, aki amellett, hogy rettenetesen aranyos, az első gyereküket várta és ha Key jól emlékezett, még három hónap volt vissza a szülésig. A csapat rendszerességgel találkozott, és jó érzéssel töltötte őket, hogy a viszonyuk semmit sem romlott több, mint tíz éve.
- Lee TaeMin, azt hiszem, nem lesz arra szükség, hogy a gyerek JongHyunéknál töltse a hétvégét, mert én nem maradok veled kettesben! - azzal díva módjára megfordult, otthagyva a szerencsétlen élettársát a nappaliban. TaeMin felsóhajtott. Nehezebb volt ez a párkapcsolatosdi mint gondolta. Imádta a gyerekét, félreértés ne essék, de mindkét apuka nézetei más irányba húztak. Az egyik ezt, a másik azt látta jobbnak. Ha ezt tudta volna, marad a szórakóztatóiparban aegyozni. Még azt is jobban elviselte volna, mint a veszekedést Keyjel. De tisztában volt azzal is, hogy szeretik egymást és egyszer meg kell oldani ezeket a hibákat, hogy ne fusson zátonyra a kapcsolatuk.
Sóhajtva vette az irányt az élete egyetlen nőjének szobájába.
- HaengHaeng... ébresztő. - ült le mellé az ágyra, hogy apró puszikkal halmozza el az ötéves kislányt, aki most mocorogni kezdett és - fiatalabbik apjától eltanult módszerével - továbbra is alvást színlelt, hogy még több puszit kaphasson, és ha már itt tartunk, ölelést is. - Tudom, hogy ébren vagy, tőlem tanultad ezt.
- Nem akarok felkelni, appa. Túl korán van.
- Miket beszélsz, majdnem fél órával tovább hagytunk aludni. - hitetlenkedett TaeMin. - És ha most mind a ketten viszünk oviba? Úgy felébredsz?
- Mi a reggeli? - ült fel a kislány megfeledkezve az alvásról.
- Talán Omma hajlandó veled alkudozni, feltéve ha időben felkelsz.
- Tehát lesz palacsinta?
- Talán. De siess!
- Mindjárt más. - kúszott széles mosolyra a csöppség szája. - Ugye felmászhatok a hátadra?
- Megint? - vakargatta apja a tarkóját, de ez a meccs már azelőtt eldőlt, mielőtt elhangzott a kérdés. - Üsse kavics, pattanj tücsök - még Keyt is ki kell békítenem. ~ gondolta, de ezt már csak magában.
~~~
- Bummie, ne csináld ezt. HaengBok egész héten várta már, hogy MinHo hyungékkal töltse a hétvégét, ne vedd el tőle ezt, csak mert mi veszekszünk. - harapott TaeMin az ajkába idegesen.
- Most nem fogsz ezzel a szexi fejjel becsábítani az ágyba! - ellenkezett Key. - Tudtam, hogy amint elvisszük a gyereket itthonról, kibújik a szög a zsákból, de ezt nem a békülős szex fogja megoldani.
- És mégis mi akkora baj, amit az nem old meg?
- Először is: perverz állat. Másodszor: kezd elegem lenni, hogy bármit csinálok, ami HaengBoknak hasznos, te keresztbe teszel.
- Nem szándékosan teszem! Fogadd el, hogy mindkettőnk nevelési módszere elüt és csak akkor kerülhetjük el a további vitát, ha beszélünk. És mellesleg, a kicsi még csak öt éves, Bummie. Nem ehet zöldséget zöldséggel, nem tanulhat máris nyelvtant meg matekot!
- De jövőre iskolás lesz és nem csak zöldséggel tömöm, és nem csak nyelvtant és matekot tanul...
- Hyung, kérlek.... annyira gyerekesek vagyunk.
- Tudod, ki a gyerekes? Te! Azért kezeled így HaengBokot! Nem tudsz felnevelni egy gyereket, mert te is egy gyerek vagy! Azt se tudom, miért engedtem, hogy örökbe fogadjunk, nem állsz készen rá! - amint Key kimondta ezeket, már meg is bánta őket. Tökéletesen tudta, mennyire megbántotta a fiatalabbat, akin azonnal meglátszott, milyen rossz részére sodródtak a dolognak. Arcából kifutott az összes vér, teste megfeszült, kezei ökölbe szorultak, KiBum abban is biztos volt, hogy a vele szemben ülő a fogait is összeszorította. - Ne haragudj, nem gondoltam komolyan, csak...
- Persze, értem én. Köszönöm, hogy megmondtad a véleményed. Akkor akár el is költözhetek, te meg neveld egyedül a gyerekünket a saját módszereiddel. - azzal Lee TaeMin felpattant, magára vette a cipőjét és a kabátját, és már nem is volt a lakásban. Egyedül hagyta a könnyeivel küszködő Kim KiBumot.
~~~
Az egykori maknae feldúltan hagyta el a közös lakásukat, legjobb barátja számát tárcsázva, aki nem volt más, mint Kai, az EXO csodálatos táncgépezete.
- Kérlek, vedd fel...
- Igen? - hála az égnek...
- Én vagyok, TaeMin.
- Hyung! De örülök neked! Nem is tudom, mikor beszéltünk utoljára. Két hete?
- Három...
- Ne haragudj. Tudod, milyen az idolok élete, állandóan van valami. Ráadásul Layre is most jött rá a depresszió. Évekkel ezelőtt léptek ki Krisék és ő most sír utánuk. Biztos ez a kínai mizéria van rá hatással.- mesélte a telefonba. - De ahogy hallom a hangod, te sem tűnsz vidámnak.
- Nem is vagyok. Sajnálom, hogy ennyi probléma mellett még a saját hülyeségeimmel is zargatlak, JongIn-ah.
- Hülye vagy, hyung. Inkább mondjad. Vagy ha gondolod, éppen szabadnapunk van, akár találkozhatnánk is.
- Nekem jó. Hacsak nem akarod rontani a hírneved azzal, hogy egy vén gyökérrel mutatkozol. - mosolyodott el TaeMin, szórakozva a saját hülyeségén.
- A segged a veterán! Ha jól tudom, csak három éve bomlottatok fel, nem harminc, és te csak egy évvel vagy tőlem idősebb. - jött a vihogás a vonal túlsó végéről.
- Oké, oké. Inkább öltözködj, mert húsz perced van ideérni a szokásos helyünkre! - ezzel meg is szakadt a beszélgetés.
Igaz, hogy Kai több, mint negyedórát késett, amit barátja meg is jegyzett neki.
- Most vagy lezavartatok még két menetet ChanYeollal, vagy megint a hajadat állítgattad.
- Pofa be! Mondja ezt Casanova, aki Key hyunggal kufircol napjában kétszer. Keyjel! A divatdiktátorral, akire fogadtak annak idején az SM-nél, hogy ki lesz neki elég jó! - gesztikulált a fiatalabb nagy beleéléssel, nevetésre késztetve beszélgetőpartnerét.
- Úgy tűnik, lassan én is lekerülök a listájáról. - erre a mondatra JongIn arcáról lefagyott az önfeledt vigyor és gülü szemekkel bámulta azt, akinek a szájából jött.
- Hogy mondod? De hát már örökbe is fogadtatok...
- Jó, de most összevesztünk, ráadásul annyira, hogy nem is olyan régen ott hagytam a nappaliban, hadd gondolkodjon el; vagy befejezi a női hisztit, vagy értelmesen beszélünk. Azt mondta nekem, hogy gyerek vagyok!
- Na ne! De ez nálad...
- Tabu téma. Erről beszélek! Még te is tudod! Mi az, hogy nem tudok felnevelni egy gyereket, mert én is az vagyok? Csodálkozom, hogy nem ütöttem meg, de nem tudnám őt bántani...
- Mi lenne, ha megkérnéd a kezét? - csillant fel Kai szeme.
- Megvesztél? Itt még egyelőre...
- Tilos a melegházasság, erre én is rájöttem, IQ-nindzsa. Mondjuk nem értem, hogy akkor örökbefogadni miért lehet, ez a kormány dolga. Viszont emlékeztetnélek, hogy ez nem akadályozta Chen és XiuMin hyungokat, pedig ők még benne vannak a szakmában. És az, hogy tavaly magatokhoz vettétek HaengBokot, már egy hatalmas előrelépés volt. Megalapozta azt, hogy most vegyél egy gyűrűt, állíts be vele hozzá, aztán ő igent mond, te jól megdugod és minden boldogság.
- Nálatok ez így működik? Meg se lep.- hunyorgott TaeMin.
- Ha még saját magadon kívül nyolc pasival élsz együtt, abból is öt meleg, akkor te se vélekednél máshogy. - prüszkölt Kai. - Apropó. BaekHyun összejött Wendyvel.
- Láttam, minden lap erről pletykál, a híradót inkább nem is mondom. Na és boldogok?
- El se hiszed, mennyire. Néha már Yeollieval csak bámuljuk őket. Nyilvánosság előtt még sosem vállalt fel hyung ilyen flörtöléseket, de úgy tűnik, Wendyt sokkal jobban szereti annál, minthogy titokban tartsa a kapcsolatot.
- Nálatok most nagyon Red Velvet mánia van...
- Ne is mondd. Ha éppen nem Baek hyungék turbékolnak, akkor SeHunt nem lehet levakarni Yeriről. Egyedül D.O hyung kivétel, ő most randizgat egy rajongójával. Ne nézz így, nagyon aranyos lány! - emelte fel a kezeit, hadonászva velük az elkerekedett szemekkel bámuló TaeMinnek, aki most visszatért az élők sorába.
- Ezek szerint mindenki megtalálta magát. SuHot meg Layt a múltkor láttam a plázában, aranyosak.
- Tudom. Ők ketten elképzelhetetlen páros voltak, míg meg nem hallottuk őket este. - TaeMin ekkor felkapta a fejét.
- Te egy zseni vagy!
- Mi?
- Nekem mennem kell, de találkozunk majd, csak hívj, ha szabad vagy! - azzal fel is pattant, otthagyva a megszeppent Kait, aki enyhe fáziskésés után gyorsan tárcsázta szerelmét.
- Yeollie, ide a tízezer Wonnal. Key hyung mégis férjhez megy!
~~~
Key már egy órája itatta az egereket az általa oly nagyra becsült KryBer páros lakásának nappalijában.
- Ne haragudj, Key, imádlak te is tudod, de most te cseszted el. - sóhajtott Amber.
- Tudom! Nem kellett volna így megaláznom akkor se, ha csak ketten voltunk! Egy bunkó paraszt vagyok...
- És a hisztivel jobb lesz? Mi lesz így a leánykéréssel?
- Baszd meg, Krystal! TaeMin is férfi. - mosolyodott el szeretettel Key.
- Na, azt hittem, sosem görbül felfelé a szád, díva. - kuncogta a megszólított lány. - De nem válaszoltál a kérésemre.
- A gyűrű már megvan, hiszen én terveztem. Csak ki kéne békülni.
- Kérjél bocsánatot. - vont vállat a tomboy.
- Egyszer már bocsánatot kértem és akkor is elrohant! Kim Key KiBum sosem kért bocsánatot kétszer!
- Ha egy kicsit is fontos neked TaeMin-ah meg a közös kislányotok, felemeled a formás farpofáidat a kanapémról-
- Kanapénkról... - köhintett bele a másik lány.
- Igen arról, és kimondod azokat a varázsszavakat!
- Hű, yeobo, ilyen szép monológot még nem hallottam.
- Köszönöm. - bólintott az idősebb. - Mit lépsz, Key?
- Megpróbálom. - szűrte a szavakat a férfi, majd felállt és szó nélkül elhagyta a lakást.
- Készülj, asszony. Te állod a vacsoránkat.
- Tudod, kit nevezz te asszonynak, Amber Liu!
~~~
- Van itthon valaki? - ténfergett be TaeMin az üres lakásba. Az előbb hívta őt MinHo, miszerint HaengBok náluk landolt és vasárnap viszik vissza, tehát kizárásos alapon Keynek kellett itthon lennie egyedül. De a maknae jelét sem látta életnek a helyiségben. Pár perc múlva azonban nyílt a fürdőajtó és egy meztelen férfi lépett ki rajta derékra csavart törülközővel, mellkasáról és szőke hajáról szaporán folytak lefelé a vízcseppek. TaeMin nyelt egyet, ahogy a cicaszemek tulajdonosa közelebb araszolt hozzá, apró fénnyel a tekintetében.
- Hazaértél?
- Nem, hyung, éppen nem vagyok itthon, csak te képzelsz ide. Butaságot kérdeztél.
- Tudom. Hiányoztál. És TÉNYLEG nagyon sajnálom.
- Hűha, másodszor kérsz bocsánatot, hyung...
- Ne nehezítsd meg, légy oly' szíves. - morgott az idősebb.
- Igen, igen, tudom. Bummie...
- Várj. Még mondani akarok valamit!
- De én is!
- Hallgass meg...
- De mondom, hogy ez fontos! - végül megint felkapták a vizet egymásra és pontosan abban a pillanatban kiordították a mondanivalójukat.
- HOZZÁM JÖSSZ?
- Mi? - TaeMin volt az, aki először ledöbbent, de Key sem maradhatott le a sorban.
- Te.Te most komolyan... TaeMinnie?
- Nehogy megint kiakadj! Figyelj rám. Lehet, hogy tényleg nem gyereknevelésre teremtettek, de HaengBok még él, úgyhogy ez jelent valamit, hyung. Azt jelenti, hogy gondoskodunk róla, hogy sokat eszik, és ha sokat eszik, az azt jelenti, hogy nem én főzök. - az utolsó mondatnál Key sírósan elkuncogta magát. - És téged hívnak ommának, mert tényleg olyan vagy. Mint egy igazi anya és mit ne mondjak, csodálatosan csinálod. Szereted őt, betakarod este, tanulsz vele, hogy majd jövőre jó legyen a suliban. És én elfogadom a módszereidet, még ha nem is értek velük egyet, mert szeretlek és mindennél fontosabb, hogy boldog legyél. És én azt akarom, hogy velem legyél boldog. Bármit megtennék érted, hyung. - az idősebb hangosan felsírt, mikor párja befejezte a beszédét, majd megtörölte az arcát, szipogott párat, végül ő is szóhoz jutott.
- Azt hiszem, alábecsültelek, Minnie. Tudom, túl szigorúan veszem a nevelést és azzal is tisztában vagyok, hogy neked más nézeteid vannak. És.. és... és... én is elfogadom őket, majd moderálom magam és nem kapom fel a vizet, mint egy hisztis picsa és te nagyon jó apa vagy. Szeretlek, nagyon szeretlek! - borult TaeMin nyakába sírva, még azzal sem foglalkozott, hogy leesett a törölközője. A maknae viszont ezt kihasználta, és belemarkolt a másik formás fenekébe. - Mi a...
- Tudod... lehet, mégis megold valamit a békülős szex. Kipróbáljuk? - harapta be a fiatalabb az alsó ajkát, nehogy véletlenül a vihogásával elrontsa a szexi imidzsét. Válaszul Key csak nyomott egy csókot a szájára és elnavigálta az előszoba szekrényig, amit - még mindig TaeMint ölelve- akrobatikus mozdulatokkal kinyitott, elővéve belőle egy félreérthetetlen apró dobozt.
- Előtte ennek az illetékes ujjára kell vándorolnia.
- Jó, hogy mondod, Bummie! - azzal ő is kutakodni kezdett a zsebében, de problémák akadtak a készülékében a dolognak. - Öhm. Azt hiszem, elvesztettem...
- LEE TAEMIN!?
***
(*) - a Haengbok koreaiul annyit tesz: boldogság.
Így már a cím is elnyerte értelmét, remélem :")
