My Dear - 2. Fejezet

- Megbántad, hogy eljöttünk? - kérdezte Arisa félénken a hotelszobánkban ülve. Eszem ágában sem volt szólni Jonghyunnak, hogy ne is számítson rám.
- Dehogy bántam meg. - mosolyogtam a lányra biztatóan. - Csak egészen eddig a néma és türelmes feleség szerepében tetszelegtem. Jól esik, hogy kiszabadulhattam belőle.
- Elhiszem. - kuncogta. - Én mindenesetre szóltam Kibumnak, mert...
- Persze. - kacsintottam. - Megismételném a múltkori mondatom; Jó nektek, hogy szerelmesek lehettek egymásba. Becsüljétek ám meg. - szigorodtam el, mire játékosan hozzám vágott egy párnát. Így telt el az első éjszakánk a szállodában.

~~~


Szombaton vásárolni mentünk. Különféle ruhákat és kiegészítőket vettünk magunknak, egyáltalán nem sajnáltam a bankkártyámat. A fodrászhoz is beültünk és hála Istennek átfesthettem a hajam.
- Jól áll neked a világosbarna. - kommentálta a fodrászlány, Ari-chan bősz bólogatásával kísérve, amit egy hatalmas mosollyal díjaztam.
Kozmetikushoz és masszőrhöz is ellátogattunk, aki annyi féle-fajta dolgot magyarázott és csinált, hogy semmit nem fogtunk fel, csak hogy lényegesen frissebbek lettünk a kezelés után.
Úgy este tájékán csörrent meg először a mobilom. Jonghyun neve díszelgett a kijelzőn. Gyanútlanul vettem fel, hiszen nagy valószínűséggel most tűnt fel neki a hiányom.
- Mit szeretnél?
- Hol vagy? - mintha idegesen szólt volna bele, amit nem tudtam mire vélni, így összeráncoltam a szemöldököm.
- Hát nem otthon. Semmi közöd hozzá.
- Már hogyne lenne? - pattogott. - Eltűnsz minden szó nélkül, még a jegygyűrűd is itthon hagytad...
- Álljon meg a menet. - szakítottam félbe. - Nem, nem hoztam magammal, mert egy: te sem hordod, kettő: miért is ne vehetném le?
- Mert a feleségem vagy, a francba is! - üvöltött.
- Mi bajod van? Tudtommal neked nincs kedved hozzám, levegőnek nézel az esküvőnk óta, ne neked álljon már feljebb! - emeltem meg én is a hangomat.
- Ha valami másik pasassal vagy, én...
- Mert neked nincs ott Luna, vagy mi? - nevettem fel, visszatartva a könnyeimet. - Azt hiszed, hogy csak rám vonatkozik a házassági fogadalom? Egészen eddig skatulyában éltem miattad, Jonghyun! Miért nem válunk el? - vetettem fel az ötletet. - Nekem ebből elegem van, gondolom neked is, nem okozna gondot...
- Felejtsd el. - morogta immár visszafogottabban.
- Miért? Te mondtad a múlt...
- És? Emlékeztetnélek, hogy még legalább egy évet mellettem kell maradnod, ráadásul a válás kiszivárogna a nyilvánosságra is.
- Persze, akkor tegyél még jobban tönkre. - folyt le az első könnycsepp az arcomon.
- Nem... nem akarlak tönkretenni. - hallottam, ahogy nyel egyet. Meglepődtem.
- Egy év, Jonghyun. Ne találd ki, hogy egy év után hirtelen máshogy érzel, csak mert elmentem a hétvégére. Ez nem így működik... - suttogtam.
- Amikor veszekedtünk... beszéltem Kibummal. Gyere haza.
- Az öcséd kellett, hogy normális ember legyen belőled? Gratulálok, ez nagyon felnőttes. - gúnyolódtam. - Nem gondolod, hogy ezt már nagyon lekésted?
- Nem, nem gondolom. Gyere haza még reggel, ha nem akarod, hogy én menjek érted. - keményített a hangján, majd lecsapta a telefont
- Jól vagy?
- Ari-chan, én ezt nem bírom. Miért szórakozik velem ennyit? Ez nekem... fáj. Itt. - böktem a szívemre, a lány pedig csak átölelt és igyekezett csitítani.
- Semmi baj. Mit mondott?
- A lényege annyi, hogy menjek haza. De minek? Hogy megint visszaessek abba az állapotba, amiből eljöttem? Annyira jó lenne nekem is valaki olyan mellett lenni, aki szeret, gondoskodik rólam... pocsék érzés, mikor a férjed és te is saját magatokról gondoskodtok, pedig együtt éltek és tulajdonképpen összeházasodtatok... egy éve terrorizál és nem tudom, mit kéne tennem. A szüleink nem látják, mert alig találkozunk, azt hiszik boldog kapcsolatom van Jonghyunnal.
- Tudom, hogy nehéz. Idővel vége lesz.
- Mégis mennyi időre gondolsz? - motyogtam, belefúrva a fejét a vállába. A legrosszabb mégis az volt, hogy a legbelsőbb gondolataimban tudtam, hogy miért tartok ki Jonghyun mellett ennyi ideje.

~~~

- Megjöttem. - szóltam halkan. - Jonghyun? - gyanús volt ez nekem. Sehol egy árva lelket nem találtam. Nem volt a hálóban, a fürdőben sem és a konyha is üresen tátongott. Már épp kezdtem begurulni, hogy átcseszte a fejem, mikor a nappaliba érve észrevettem egy nyakig bebugyolált alakot szuszogni a kanapén.
Most annyira ártatlannak tűnt... ajkai résnyire nyitva voltak, szemei szokásához híven szintén nem teljesen lezáratlanok, szőke tincsei szanaszét meredeztek. Mint egy békés kiskutya.
- Hát itt vagy. Csak tudnám, miért nem ott alszol, ahol kéne. - suttogtam inkább csak magamnak. Mintha megérezte volna, hogy itt vagyok, felnyüsszent és mocorogni kezdett a keskeny alkalmatosságon. Attól féltem, leesik, ezért leguggoltam elé és majdnem elkuncogtam magam a közelebbi látványától. Nem bírtam ki, hogy ne söpörjem félre az egyik tincset a homlokából, de amint hozzáértem, kipattantak a szemei és másodpercek múltán alatta találtam magam.
- Ne merj még egyszer így elmenni, Kim Sojin. Sőt, sehogy.
- Eressz már. Mi ütött beléd? - ficánkoltam.
- Csak ne menj el többet. Aggódtam.
- Te meg az aggódás? Nem vagy ép, Jonghyun.
- Annyira nehéz lenne csak egy kicsit normális hangnemben beszélni? - motyogta.
- Te magyarázol? Egy éve nem tudsz velem emberi módon bánni. Kicsit későn kezdett el működni az agyad.
- A férjed vagyok. - úgy jelentette ki, mintha minmum a Római Pápa lenne.
- Én meg a feleséged, de ez eddig sem érdekelt senkit. - ráncoltam a szemöldököm. Ekkor megemelte a kezét, én pedig az ütést vártam és reflexből lehunytam a szemem, de semmi ilyesmi nem történt. Helyette ujjbegyek cirógatták az arcom és egy meleg ajak tapadt az enyémre.
Alig tudtam realizálni, hogy először csókolóztam a férjemmel.
Mi ütött beléd, Kim Jonghyun?

My Dear - 1. Fejezet

Nagyon nagyon sok boldog huszonhatodik születésnapot, Kim Jonghyun! :)

Legyél mindig ilyen ragyogó és mosolygós mint eddig, remélem sokáig 

maradtok fent a bandával, mert értékesek vagytok egytől egyig! Egyél sokat, ne legyél beteg és legfőképp

legyél te is boldog!

Még sok ilyen szülinapot, Puppy! *3*

***

Mikor tizennyolc éves lettem, a ballagáson mindenkivel elbeszélgetett az osztályfőnökünk egyenként, hogy ki gondolkodik családon, egyetemen, vagy már azonnal munkán. Mikor tőlem várta a választ, meg sem leptem, mikor rávágtam a rendezést. Mikor a családalapítást firtatta, felcsillant a szemem és boldogan vázoltam neki terveimet: házasélet gyerekekkel, és tényleg nagyon sok vidámsággal.

Nem jött össze. Még a ballagás utáni következő szeptemberben beiratkoztam egy hároméves rendezői képzésre, amely nagyon jól ment. Húszévesen lettem gyakornok egy modellügynökségnél, hogy eltanuljam a reklámforgatások, fotózások, divatbemutatók és hasonló nyalánkságok rendezésének menetét.
Új embereket ismerhettem meg, ami rendkívül pozitív hatást gyakorolt rám.

Huszonegy évesen lettem ugyanennél a cégnél teljes állású rendező, és ahogy aláírtam a szerződést, megérkezett a papír, mely számomra elég érthetetlen volt - azóta felér egy tragédiával.
A papíron feketén-fehéren a szüleim által elrendezett házasságom állt. Anya és apa egy céget vezetnek. itt jön képbe a másik házaspár, a "hú de nagy társvállalat". Nekik is köszönhetem részben, hogy most milyen szakmám van. És hogy hogyan?
A fiuk, Kim Jonghyun Korea egyik legkeresettebb modellje. A másik, Kim Kibum pedig stylist.
Így már gondolom érthető, miért is lettem pillanatok leforgása alatt feleség.
És ha ez még nem volna elég, el kell viselnem a férjem hülyeségeit, aki képtelen arra, hogy egy kicsit is próbáljon könnyíteni a helyzeten.

***

- Bocs, ma nem eszem itthon.
- Ugyan, már megszoktam. A klubba mész?
- Ja, oda. - vetette felém a mondatot, de még csak ide se nézett, az előszoba tükrében állítgatta hidrogénszőke tincseit. Ha a rajongói tudnák, mekkora paraszt, nem szeretnék ennyien. - Amúgy éjszakára se várj.
- Már azt is megszoktam. de köszönöm, hogy szóltál. - piszkálgattam a pólómat unottan. Engedett egy laza félmosolyt és kinyitotta az ajtót.
- Holnap találkozunk a reklámforgatáson. Lehetőleg addigra változtasd meg a koncepciót, legalább egy kicsit. Nem tetszik a mostani. - erre már nem válaszoltam, pedig belül nagyon is fájt, pláne hogy a koncepció elkészítése nem is az én dolgom, hanem Lunáé, de ezt ő is tudja nagyon jól...
Amint kitette a lábát az ajtón, felsóhajtottam és visszatértem a nappaliba, ahol összeszedtem a szétdobált cuccait; zoknikat, nadrágokat, pólókat és alsókat. Hihetetlen, hogy ezek közül mind tiszta. csak Jonghyunnak egyik sem felelt meg éppen.
Egészen biztos voltam benne, hogy megcsal vagy megcsalt, még ez alatt az egy évnyi házasság alatt is, de nem tettem szóvá. Ő így fejezte ki, hogy semmi kedve hozzám, váljék egészségére.
Viszont minden nappal csak gyülemlik bennem a feszültség, amit nem tudok levezetni. Van munkám, de nincs gyerekem. Házas vagyok, de nem boldog. Van házam, de rideg. Ez nem az, amit elképzeltem.
Fáradtan estem neki a laptopomnak éjfél tájékán, mikor megfőztem másnapra, takarítottam, mosogattam és megfürödtem.
Még volt hátra egy email, amit el kellett küldenem Gangnamba, a következő divatbemutató helyszínének biztosítójához.
Akármennyire is voltam most magam alatt. a munkától mindig izgatott lettem.
Hajnali egyre végeztem, elégedetten a mai teljesítményemmel.
Viszont azt is elhatároztam, hogy a hétvégén én is kikapcsolódom egy kicsit.

~~~

- Oké, Ari-chan, most sétálnod kell és közben boldogan nyalni azt a fagyit. - adtam az instrukciókat. Yagi Arisa egy Japán modell, aki itt telepedett le, egészen pontosan Kibum miatt. Ő lett a legjobb barátnő a számomra, legalábbis azzá nevezte ki magát.
Rám villantott egy aranyos mosolyt és tette, amit mondtam neki. Tökéletesen végezte a munkáját, sosem volt rá panasz. Ellenben Jonghyun...
Mikor ma reggel megérkeztem éppen az igazi koncepciófelelőssel, Lunával nevetgélt, és mikor el is haladtam mellettük, éppen a tegnapi klubban való szórakozást boncolgatták.
Egyszerűen elrontották a napom, de nem mutathattam. Ma még valahogy ki kellett bírnom hazáig, mint már egy éve mindig.
A napom lassan telt és meglepően unalmasan. Arra számítottam, hogy fogok még mosolyogni estig, viszont nem történt meg, amit felettébb különösnek találtam.
Még otthon sem igazodtam ki magamon. Egyfajta rossz előérzetnek tudtam be az egészet, és be is jött.
Jonghyun ma itthon maradt, amit én nehezen kultiváltam, mert ha nem volt itthon - az esetek kilencven százalékában -, én szabadnak éreztem magam.

- Van valami vacsora itthon? - bámult be a hűtőbe, nekem pedig elszakadt a cérnám és az esküvőnk óta most először bunkón szóltam vissza.
- Csinálj magadnak. Nem volt időm főzőcskézni, csak ebédet készítettem. - vontam vállat, tovább bámulva a tévét.
- Ennyit szoktál csinálni, mikor itthon vagy? - gúnyolódott. - Tévézel?
- Elmész a picsába. - morogtam. - De ha annyira éhes vagy, tűnj el innen és szólj Lunának, hogy főzzön valamit.
- Menstruálsz? - kikapcsoltam a televíziót. - Hallod? Nézz már rám, hozzád beszélek. - elindultam felé, majd megálltam közvetlenül szemben vele. - Mi bajod van? - és lekevertem neki egyet. Úgy bámult rám, mint egy kisgyerek, akitől elvették a nyalókáját.
- Te vagy a bajom. Elegem van belőled.
- Ugyan miért lenne? Alig vagyunk együtt, egyébként is pocsék a házasságunk...
- Ez az! - röhögtem el magam. - Neked nem tűnik fel, hogy tönkreteszed az életem, hogy én próbáltam az elején valami jót kihozni belőle, hogy a rendezés mellett itthon mennyit dolgozom, takarítok, mosok, főzök, sőt, még mostanában is szoktam csinálni neked is, hátha itthon maradnál, de nem! Miért is kéne neked velem törődnöd? - emeltem meg a hangom.
- Most mit pattogsz? Megbeszéltük az elején, hogy ha lehet, elválunk, hadd ne kelljen már leköteleznem magam évekre! - értetlenkedett.
- Én meg már egy éve szenvedek, mert megpróbálom kihúzni melletted. Egyáltalán minek maradtál ma itthon? Mehetnél amerre látsz.
- Ez tudtommal az én lakásom is.
- Ja, és az egyetlen hely, ahol nyugtom volt tőled, mert legalább nem láttalak. - vágtam oda. - De igazad van. A te lakásod is. Mit érdekel engem. Akkor én megyek el. Aztán összeszedek valakit, jól érzem magam vele és végre kiegyensúlyozott leszek holnap. - daráltam, miközben kivágtattam az előszobába, felvettem a cipőm és kabátom, majd ajtót nyitottam. - De legalább annyit tartás legyen benned, hogy nem ebbe a lakásba hurcolászod a kis barátnődet, amit én tartok fent.

~~~

- Biztos minden rendben? - hajolt hozzám közelebb Arisa. Áldottam az eget, hogy a cégnek külön klubja van, mert nem kellett tartanom semmilyen fotóstól. Jonghyun is ide járt.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben. - húztam le a poharam indulatosan.
- Talán a... házasságotok? - próbált tapintattal kérdezni, amit nagyra értékeltem benne.
- Túl nyilvánvaló, hogy már az esküvőn elromlott. Akkora szerencsétek van Kibummal, hogy szeretitek egymást. - ábrándoztam. - Tényleg, őt hol hagytad?
- Csütörtök van, ilyenkor Jonghyunnal van, tudod.
- Ja, persze. Kiment a fejemből. Túl sok volt ez a héten. Szabadságot kéne kivennem.
- Mi lenne, ha én is kivenném az enyémet és elmennénk valahová? - csillantak fel a szemei. - A pénz miatt nem kell aggódni, vásárolunk, felfrissítjük magunkat, törődünk kicsit a női dolgokkal. Annyit dolgozol, biztos megengedné a főnök. Én meg holnap befejezem a reklámforgatást.
- Nem lenne rossz ötlet, de ugyan kinek akarnék tetszeni... férjnél vagyok. - lóbáltam meg előtte a gyűrűsujjam, bár a franc se tudja, minek hordtam azt a vackot.
 - Nem hiszem el, hogy ilyet mondok, de és akkor mi van? Vedd le a gyűrűt, ő sem hordja. Viselkedj úgy egy hétvége erejéig, mint ahogyan az elvesztegetett egy évben kellett volna.

My Dear ( Jonghyun ) - Szereplők & Ismertető

Sziasztok! :)
Hosszú idő óta megérkeztem egy új, több részen át futó minivel a blogon. :)
Ennek egyik oka, hogy megérkezett az ihlet, a másik pedig Jonghyun születésnapja, amely holnap esedékes.
Aki ismer vagy olvasta az adatlapom az tudja, hogy ő számomra az abszolút kedvenc, az ultimate bias, ezért is nagyon fontos számomra a mini :')
Igazán nem sok részt fog magában takarni, talán kettő vagy három, esetleg több egy kicsivel.
Na de akkor itt a lényeg :)

***

Neve: Kim Yura
Életkora: 22
Foglalkozása: rendező
Család: szülők
Egyéb: engedelmes, próbál megfelelni az elvárásoknak, de egyre nehezebb.

Neve: Kim Jonghyun
Életkora: 26
Foglalkozása: modell 
Család: szülők, fiútestvér
Egyéb: kicsapongó életmód, nehéz természet, megpróbál szabadulni a nyomás alól, mivel nem hajlandó elfogadni a helyzetét.

Neve: Kim Kibum 
Életkora: 24
Foglalkozása: stylist
Család: szülők, egy báty
Egyéb: nehéz természet, szeret parancsolni, figyelmes, odaadó, körültekintő és legfőképp igyekszik a bátyját a józan útra terelni. Van egy barátnője, Yagi Arisa.

 
Neve: Yagi Arisa
Életkora: 20
Foglalkozása: modell
Család: szülők
Egyéb: Japánból érkezett, Jonghyun kollégája, itt ismerkedett meg Kibummal és Yurával, akivel szoros barátságot kötöttek. Nehezen tudja elviselni a feszültséget, ezért is igyekszik mindenben támogatni a lányt.

  ***

Kim Yura boldog életet él. Illetve... kéne élnie. Azonban van egy bökkenő: férjhez adták Kim Jonghyunhoz, Korea egyik legkeresettebb modelljéhez. Hűséges feleség szerepébe azonban egy idő után beleun, drága férje nyilvánvaló és egyre elkeserítőbb próbálkozásai miatt, hogy kikészítse őt.
Minden kiderül a történet alatt, ha elolvassátok. ;) 

ÖTEZER! *3*

Sziasztok megint! :)

Immár ötödik alkalommal boldogítalak titeket ezzel a bejegyzéssel,

és Hú! 

Nem gondoltam volna, hogy elérem ezt a szintet és minden "ezerrel"

egyre jobban esik az egész, kicsit több fejlődést is érzek ilyenkor az írásomban. :)

Köszönöm szépen Nektek, és bár blogolnék én három látogatóval is -akik közül az egyik az anyám,

a másik az öcsém a harmadik meg a szomszéd lenne-, de azért valljuk be, hogy Nélkületek

nem lenne annyi energiám, hiszen egy író egy ízben az olvasóiért is ír.

Tehát köszönöm, nagyon de nagyon a látogatásaitokat, a kommenteket minden formátumban,

és még így lezárásként remélem, minél több embernek átadhatok valamit magamból, és egy kis időre mosolyt vagy akár nevetést csalhatok az arcukra. :)

Hwaiting! *3*