Egyetlen mentségként talán azt tudom felhozni, hogy nem volt ihletem, nem nagyon tudtam,
mégis milyen SHINee témájú dologgal jöhetnénk, de a mi cute maknaenk - aki talán már inkább evil maknae -, meghozta az ihletet *-*
A történet alapjául a Sexuality című szám szolgált a legfiatalabb tag második albumáról. *3* ITT meg is lehet hallgatni, mit ne mondjak eszméletlen jó lett, de nem csak ez, hanem maga az egész album is!. :)
Még valami: nem SongFiction, a dalszövegnek talán csak annyi köze van hozzá, hogy az sem a legártatlanabb szöveg, ahogy a kis szösszenetem sem. ;) Jó olvasást kívánok hozzá! :)
***
Forró volt a hangulat. A neonfények csakúgy cikáztak az emberek testén, akik egyre izzadtabban vonaglottak a parketten, vagy éppen az asztaloknál egymást falták részegen, legyenek akár egyneműek is.
Én csak bámultam ki a fejemből. Legjobb barátom, Kim Jonghyun már régóta egy szobában "tartózkodott" valamelyik választottjával az estére, pedig azt mondta, hogy "nő vagyok, nem szabad ilyen helyen magamra hagynia, anyukáméknak is megígérte.".
Nem nagyon jött ez neki össze valahányszor bulizni mentünk. De hogy tiszta legyen a kép; Jonghyun a volt barátom, aki kiderítette magáról a kapcsolatunk negyedik hónapjában, hogy teljes mértékben homokos, azóta legjobb barátok maradtunk, én meg itt maradtam szingliként lassan egy éve, még a huszonkettedik évemet is sikerült betöltenem - férfi nélkül, hiába próbált nekem Jjong találni akárkit, senki nem volt elég jó.
Nézelődtem jobbra-balra, előre-keresztbe, mit szépítsek, legszívesebben hazamentem volna. Egymás után húztam le a poharak tartalmát, amikben nem kevés alkohol foglalt helyet, mégsem voltam képes eléggé lerészegedni egy jó este reményében.
Mikor aztán úgy a tizedik poharamat vettem volna magamhoz, valaki megállította a kezem és leverte az üveget az asztalról.
- Normális vagy, haver? - képedt el a csapos, a kezében megállt a törölgetett söröskorsó.
- Itt az a kérdés, hogy te normális vagy-e, amiért GINA-t keversz egy fiatal lány italába. - válaszolt az idegen kimérten, én pedig egyszerűen lefagytam. Akkor ő most... megmentett attól, hogy reggelre egy közeli sikátorban végezzem?
- Öreg, biztosan összetévesztesz itt valakivel. Eszem ágában sem volt...
- Láttam, hogy beleszórtad, ráadásul pontosan hasonlított arra a vacakra a kis zacskó tartalma. Legalább ne hazudozz, azzal is megkönnyíted a dolgod. - köpte a szavakat a mellettem álló, majd meg sem várva a pultos válaszát, karon ragadott és elhúzott onnan. Addig nem is vettem észre, hogy a parketten vagyunk, míg meg nem álltunk a közepén.
- Izé... köszönöm szépen a segítséget. Nélküled már nagy valószínűséggel csúnyán jártam volna.
- Ugyan. Hihetetlen, mennyi barom jár itt... lassan már a lányoknak a szüleikkel kell jönni, hogy ne droggal tömjék őket... - motyogta.
- Van benne valami. - pislogtam rá. - Elméletileg Jonghyunnak kellett volna a segítségemre sietnie...
- Ő meg valahol kefél, ha jól gondolom. - vonta fel a fél szemöldökét. Hogy lehet, hogy meghallotta ilyen hangos zenében? - Ne nézz így rám, elég közel vagy, hogy mindent tisztán értsek. Nem vetted észre?
Valóban; mellkasunk összeért, ő pedig nem sokkal lehetett magasabb exemnél, aki nem éppen egy óratorony. Jobban végignéztem az idegenen. Karamellszőke haja kicsit hosszabbra hagyva keretezte arcát, bőre még a sok fény ellenére is látszott, hogy hófehér, szemei mandulavágásúak voltak, enyhe tusvonallal kiemelve. És az ajkai... egyedi ajkak, enyhén vastagok, és még milyen puháknak tűntek. A legjobban mégis a gyémánt ragyogású, éjfekete íriszei foglaltak le. Nyeltem egy óriásit.
- Ha már itt vagyunk és megmentettél... a nevem Choi Haneul. - húzódtam el tőle picit, hogy kevésbé legyen kellemetlen a szituáció.
- Lee Taemin. - kanyarított gyermeki vigyort az arcára, amitől legalább öt évvel fiatalabbnak lehetett nézni, bár most sem tűnt többnek tizenhétnél.
- Ugye... ugye elvégezted a középiskolát? - bámultam, mire összeráncolta a szemöldökét.
- Huszonhárom leszek a nyáron, és nem buktam egyszer sem, úgyhogy nyilván. Ezt amúgy én is kérdezhetném tőled.
- Huszonkettő múltam két hónapja. - sóhajtottam elégedetten. Még idősebb is nálam.
- Most úgy őszintén. Mennyinek néztél? - kuncogott.
- Tizenhétnek. - legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, ráadásul még így rá is mertem kérdezni a korára, ilyen stílusban... mekkora könnyűvérűnek tarthat most?
- Nos, mivel a kor túl van tárgyalva, ideje táncolni. - harapott alsó ajkába és azzal a lendülettel közelebb préselt magához, csípőjét érzékien mozgatva, mintha már születése óta erre rendeltetett volna.
- Nem táncolsz véletlenül? - dülledtek ki a szemeim, ahogy derekamra fogott és engem is kedve szerint kezdett tekergetni.
- Tánctanár vagyok. - susogta a fülembe. - Lassan tizenhét éve csak a táncnak élek.
- Hm. - bólogattam elismerően. Ahogy ott játszadoztunk egymással, megcsapott az illata. Levendula?
~~~
Nyögve kenődtem fel az ajtóra belülről, ahogy Taemin becsapta azt, velem együtt. Hangosan zihált a nyakamba, miközben folyamatosan csókolta és harapta az érzékeny bőrfelületet. Felsóhajtottam, mikor cimpámhoz ért, majd fülkagylómba is belenyalt.
- Azt hiszem, elvarázsoltál... - motyogta. Egyre bentebb botorkáltunk, olykor felbukva egymás bokájában, aminek köszönhetően sikeresen a vörös bársonyutánzat-ágytakaróra borultunk. Bal lábával megtámaszkodott derekamnál, míg a jobbal combjaim között helyezkedett, mindkét keze fejem mellett pozicionálódott.
Én a narancssárga, mintás pólóját igyekeztem a lehető leggyorsabban leoperálni róla, de mi az Istenért nem tudott inkább egy inget magára venni?
Szépen, lassan - mivel gyorsan nem úgy sikerült, ahogy akartam -, össze is hoztam ezt a műveletet, majd elgyönyörködtem a felsőtestén. Atya úristen. Oké, nem egy Jonghyun, nem a legkigyúrtabb típus. Viszont az az enyhén nőies csípő, a széles vállak, a négy halványan kirajzolódó kocka és a hófehér bőre nem eresztették a figyelmem. Hogy a francba lehet ennyire tökéletes egy férfi?
Szinte leszaggatta rólam a felsőmet, de pillanatnyilag az érdekelt a legkevésbé, hogy miben megyek haza reggel. Melltartóm kapcsát is hamar leoldotta fürge és ügyes kezeivel, és abban a pillanatban rá is tapadt jobb mellemre, érzékien megszívva bimbómat, meg is rágcsálva azt.
- Taemin! - sikkantottam fel, belemarkolva hátába. Ködös tekintettel meredt rám, hozzám dörzsölve ágyékát, így elérve, hogy megérezzem merevségét.
- És még csak nem is csináltunk semmit, bébi... - hajolt ajkaimra, közben a levarázsolta rólam a farmert és a bugyit. - Csipke? Csak nem sejtetted, mi fog történni? - vigyorgott, meglengetve előttem fehérneműmet.
- Fogd be és tedd a dolgod. - pillantottam rá haragosan.
- És követelőzöl is... egyre jobban kellesz nekem. - nyalt végig melleim között. Atya világ...
Fordítottam a helyzetünkön, hadd érezze, mennyire kínzott ő engem és én mennyire tudom kínozni őt.
Tökéletes mellkasát csókoltam végig, közben övcsatjára tévedt a kezem, meglazítva azt és benyúlva egészen a bokszere alá, kitapintva a számára fájóan lüktető pontot, amitől torokhangon nyögött fel.
- Egy igazi kis boszorkány vagy... - lihegte.
- Valamiért nem sértésnek tűnik. - suttogtam a fülébe, miközben megmozdítottam a csuklóm, kicsit rászorítva tagjára. - Mire is gondolsz pontosan?
- Basszus! - mordult fel és szó szerint száznyolcvan fokot vett velem, hogy teljes felkészítés hiányában behatoljon. Vállába haraptam a hirtelen rám törő pillanatnyi fájdalom és élvezet keverékétől, aztán ahogy szinte a takaróba döngölve kezdett mozogni, mégis éreztem benne valamiféle gyengédséget.
Soha egy férfiben sem éreztem ekkora mértékű szexualitást, mint Lee Taeminben ezen az éjszakán.
Csípője megállíthatatlanul és egyre gyorsabban hajszolt minket a kielégülés felé, azt hittem, sírva fakadok, de korántsem a negatív dolgoktól. Egyszerűen... a könnyekig fokozza bennem a gyönyört, egészen addig, míg remegve nem húzódott ki belőlem, élvezetét az én hasamra öntve.
- A francba... ez eszméletlen volt. - nehezedett rám, fejét a vállamba fúrva, hogy lenyugodjon. Extázisban öleltem át a nyakát, egyik kezemmel a szétkarmolt hátát simogatva, másikkal a haját birizgálva. Olyan meghitt lett a hangulat, hogy így tudtam volna feküdni egész éjjel. Mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, a paplant előhalászva terítette azt kettőnkre, engem nyakig belebugyolálva, majd magához húzott. - Tudod, ez volt az eddigi legjobb. És nem viccelek. - pihegte egy huncut mosoly kíséretében. Egy gyenge jóéjt-csók után pedig mindkettőnket elnyomott az álom.
***
A reggel az éjszakai szobában ért. A napsütésre nyitottam ki a szemem, ahogy kifüstölte az arcomat.
Mégis mosolyogva pislogtam a plafonra, az elmúlt éjjel emlékeire visszagondolva. Megpróbáltam kitapogatni egy mellettem szuszogó testet, azonban kezeim az üres lepedőt markolták. Mi a...?
Kétségbeestem, bár magam sem tudtam, miért. Talán többet vártam volna? Elvégre mindenki szórakozni jött ide, meg egyéjszakás kalandokban keresni a napi fáradalmak levezetését, miben lett volna ez nekem másabb? Mégis reménykedtem, hogy Taemin itt marad és együtt ébredünk. De egyáltalán valóság volt az a srác? Annyira tündérmesének tűnt az egész...
Sóhajtva felálltam és elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Nem viselkedhetek úgy, mintha egy hisztis kis kamaszlány lennék, aki a szüzessége helytelen elvesztéséért siránkozik.
Mikor már a felsőm felvételénél jártam, leesett, hogy az le lett tépve rólam, így csak a vékony pulcsimra számíthattam, amelynek a belsejéből egy másodperc töredéke alatt esett ki valami. Homlokráncolva emeltem fel a földről a cetlit, ledöbbenve, ahogy szépen fel is fogtam, amit rá írtak.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom, Jonghyun nevével a kijelzőn. Számat húzva vettem fel.
- Igen?
- Hol a tökömben vagy?!
- Te kérdezed? Eltűntél valami sráccal egész éjszakára!
- Az egy dolog, de te nem tűnhetsz el csak úgy! Anyád letépi a farkam!
- Nyugi, dinó. Hol vagy?
- Kint állok a hely előtt.
- Odamegyek.
- Ajánlom is. - pf. Még hogy én vagyok a hibás. Megáll az ember józan esze. Mégis mosolyogva sétáltam ki, még egyszer körbenézve a szobán, majd a pillantásom újból a kezemben lévő fecnire tévedt, szélesítve a vigyorom.
"Itt a számom.
Isteni éjszaka volt és remélem, nem először találkozunk.
Ne gondolj semmi rosszra. Kezdjük előbb egy kávéval.
Csók
Taemin. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése