Jéghercegnő - 9. Fejezet - Most mi lesz?

Nem sok idő telt el azóta, amióta szakítottunk. Három hét. Nekem mégis legalább három évnek jött le az egész. A munkáimat tőlem szokatlan csendességgel és precizitással végeztem, a kollégáim nem értették, mi ütött belém. De nem segített a felejtésben, hogy anyukám rendszeresen arról tájékoztat, hogy SooRaék jártak nálam, engem kerestek. Nagyon hálás voltam ommának, amiért falazik nekem.
Viszont a harmadik hét vége felé nagyon rosszul kezdtem lenni. Megnőtt az étvágyam, de amikor eljutottam odáig, hogy egyek, már nem is azt az ételt kívántam.
- Drágám, nem lehet, hogy terhes vagy?
- Omoni, ezt már megbeszéltük. Egyszer voltam együtt JinKivel, és védekeztünk.
- De el kéne menned egy orvoshoz, ki tudja, mik történhetnek! - aggodalmaskodott. Nagyot sóhajtottam, belekortyolva a kamillateámba.
- Oké, ha ez megnyugtat, holnap munka után benézek a kórházba. - mosolyogtam rá. Ő csak bólintott és visszament mosogatni.

De nem igazán sikerült, amit elterveztem.Odáig minden stimmelt, hogy dolgoztam. Munkám végeztével pedig beadtam a főnökömnek a jelentéseket és elindultam oda, ahova előző nap ígértem. De útközben utamat állták. Nem tetszett, ahogy beszéltek...
- Hova hova, cica? - az egyikük hangja elég ismerős volt.
- Emlékszel még ránk? - vihogta egy másik. Ez nekem TÚL ISMERŐS.
- Mit akartok? - acéloztam meg magam, egyenesen a szemükbe nézve. Eszem megáll. Ezt a két hapsit a múltkor kapcsoltam le egy öntudatlan nőről egyik este. Néhány kolléganőmmel elmentünk a közeli bárba kikapcsolódni egy kicsit. Nem volt tervben, hogy megtegyem, de mégis megláttam azt a szegény fiatal nőt, hagynom kellett volna, hogy megerőszakolják? És ők voltak azok. Már mindenre emlékszem.
- Visszaadjuk a kölcsönt a múltkoriért. Mit gondoltál, majd annyiban hagyjuk, amit műveltél?
- Nem értem, miről beszéltek. - hazudtam. Francba, azt hittem, részegek voltak! Azoknak nem kéne ilyen tisztán emlékezniük! Vagy igen?
- Szerintünk nagyon is érted. Tökéletesen emlékszel mindenre. - komolyodott meg a legmagasabb, az tűnt a vezetőnek. Most vagyok nagy bajban. De nem arra tanítottak a kiképzésen, hogy gyáván elfussak. Közeledni kezdtek felém. Kezdtem megijedni. Bekerítettek, éreztem rajtuk az alkohol szagát. Már mindent értettem. Ekkor kezdtem félni. Elővettek valami NAGYON veszélyesnek tűnő szerkentyűt. Na most pánikoltam be. Igazából nem értettem, miért nem ugrok nekik, de most féltem, határozottan, ami kiskorom óta nem fordult elő velem.
- Ne gyertek közelebb! Mindannyian jobban járnánk, ha szépen elengedtek! - próbáltam hatni rájuk.
- Ugyan, édesem, hagyd ezt a megtérítős dumát. - nevettek fel. - Mire téged megtalálnak, már az se biztos, hogy életben leszel, mi viszont valahol jó messze fogunk röhögni! - nem úgy néznek ki, mint akik viccelnek...
Olyan gyorsan történt minden, hogy hirtelen nem is tudtam, mi van. Csak valaki lefogott, amit sikeresen hárítottam, de rögtön jött valaki a segítségére, aminek köszönhetően ketten szorítottak. Esélyem sem volt három tökéletes fizikumú csávó ellen. A harmadikat nem láttam, de bíztam benne, hogy azelőtt ájulok el, mielőtt bármit is tenne velem. Aztán néhány ütést éreztem a testem különböző pontjain, onnan teljes sötétség.
 ~~~
Tompán hallom a mentők szirénáját, de nem jutott el a tudatomig. Majd mikor legközelebb visszanyertem az eszméletemet, valaki ismerős, síró hangját éreztem, néha megfogták a kezem. Mintha anyukám, SooRa és a SHINee tagjai lettek volna. A drasztikus változás akkor ment végbe bennem, mikor egy túl ismerős kéz érintett, mikor valami nedves csepegett az arcomra... mikor ajkaimnak valami puha és édes nyomódott. Vagy talán amikor halkan azt suttogta, hogy Kérlek ne hagyj el! SZERETLEK!
De éreztem, hogy az előbbi lassú ütemhez képest a szívem ezerrel verni kezdett. Megpróbáltam erőt venni magamon, és kinyögni az egyetlen dolgot, ami eszembe jutott.
- JinKi... - kezemet erőlködve mozdítottam, az övét keresve. Biztos voltam benne, hogy ő volt mellettem. Nyitogatni kezdtem a szemeimet. Csak egyvalami járt a fejemben. Még egyszer hadd láthassam Őt!

***
Amint JongHyun akadozva elmondta telefonon, hogy MinJee kórházban van, felkeltem, és szó nélkül ott hagytam a meglepett és...elég dühös Lunát. Majd megérti.
Viharléptekkel robbantam be a fehér épületbe, mint akinek az élete múlik rajta. Bár, ha belegondolok, most múlik is... Minden lépéssel közelebb kerültem hozzá, és ezen felbuzdulva szedtem a lábamat. Látni akarom. Akkor is, ha csak még egyszer, utoljára tehetem!

Mikor az orvosok elmondták, hogy megverték, és egy sikátorban hagyták, zokogni kezdtem a dühtől. Mikor megmondták, hogy babát várt, de a súlyos sérülései miatt elvetélt, egyenesen összeomlottam. És mikor megtudtam, hogy minden Luna műve...már csak magam elé bámultam, némán folyó könnyekkel. Csak akkor mutattam valami életjelt, mikor bemehettünk a kórterembe hozzá. Először az édesanyja, majd TaeMin és MinHo, őt követte JongHyun és Key. Én azért akartam utoljára menni, mert lelkiekben felkészülhettem, és mert akkor én tovább maradhatok bent mellette. Amint megláttam őt, összeszorult a szívem, és egyben tombolni tudtam volna a haragtól. Ha Luna nincs, nem szakítunk, és már egy baba érkezését várnánk. Lehet, hogy félek a kicsiktől, de úgy gondoltam, jó apa lennék. És most elvették tőlünk ezt az örömöt. Életem szerelme pedig itt fekszik, ki tudja, meddig, ráadásul kómában van. Tehetetlenül fogtam a kezét, ujjaimmal kézfejét simogattam, majd leültem mellé.
- Kérlek, ne hagyj el! Szeretlek! - csókoltam meg. Mintha a Hófehérke meséjében lennénk, ebben a pillanatban mozogni kezdett, a szívmonitora pedig felgyorsult. Először elvigyorodtam. Szóval ilyen hatással vagyok rá...
Mikor azonban kimondta a nevemet, leblokkoltam. Mikor kinyitotta a szemét, és egyenesen rám nézett, a szívem kihagyott egy ütemet.
***
- Te meg mégis mit keresel itt? - jutott eszembe az első mondat, ami el is hagyta a számat. Még eléggé nehéz volt beszélni, a fájdalomcsillapítótól (legalábbis, szerintem azt adtak be) , de ez már reflexből jött.
- Hallottam, hogy mi történt és nem tudtam...
- Most a barátnőddel kéne lenned. Biztos féltékeny, hogy így rohantál az exedhez. - suttogtam magam elé. Amíg kómában voltam, csak az volt bennem, hogy láthassam, most viszont le akarom zárni ezt  az egészet egyszer s mindenkorra.
- Luna nem a barátnőm. Fogalmam sincs, honnan veszed ezt a hülyeséget. Egész végig téged szerettelek, senki mást.
- Nem veszem sehonnan. Ha nem lenne barátnőd, nem írtál volna SMS-t,hogy köztünk vége.
- Tessék? Nem írtam semmit!
- Az kizárt, mert elolvastam és oda van írva, hogy végeztünk! Te írtad! - hitetlenkedtem. Letagadja...?!
- Ha én írtam volna, arról tudnék! - ellenkezett. A szemében ott csillogott az őszinteség, nem tudtam eldönteni, mi van.
- Akkor nézd meg az üzenetet. Megtartottam. - vettem le a telefont az éjjeli szekrényről és a kezébe adtam. - Itt van. - motyogtam megsemmisülten. Mikor megnézte, először a szemöldökét ráncolta, majd elfehéredett.
- Esküszöm, ez nem én...
- Luna tette. - jött egy hang az ajtóból. - Szia, gondolom tudod, hogy én vagyok Sulli. SooRa sokat mesélt rólad. - mosolygott. - A lényeg, hogy azt az SMS-t Luna küldte Onew nevében, mert féltékeny volt, - nevetett keserűen. - Ti ketten szeretitek egymást és ez így van rendjén. - kacsintott. Aztán bejött a főorvos és Sulli kiment. Csak JinKi maradt itt, teste megfeszült. Valami nem stimmel.
- Nos, kisasszony, gondolom, még nem értesítették a történtekről. Sajnálattal kell közölnünk pár dolgot.
- Éspedig? - remegtem meg.
- Az önt ért támadás komoly sérüléseket okozott a belső szerveiben is. Köztük a méhe is sérült, ami azt eredményezte, hogy elvesztette a magzatot...
- Tessék? Ez azt jelenti...terhes voltam? - döbbentem le.
- Ön nem tudta?
- Nem, én...de miért én? - kezdtem el zokogni. - Én a balhé napján indultam el a kórházba, hogy megcsináljam a tesztet!
- Nyugodj meg... - próbált nyugtatni JinKi.
- Ha Luna nem lett volna... nem történt volna semmi... - bújtam sírva a karjaiba. Most éreztem csak igazán, hogy mennyire szeretem. Hagytam, hogy a bőgés erőt vegyen rajtam.

Jéghercegnő - 8. Fejezet - Tragédia

Sulli hiába próbált beszélni a SHINee leaderével három napon keresztül megállás nélkül, süket fülekre talált, ahogy SooRa is. Valahányszor elkapta az utcán MinJeet, vagy becsöngetett hozzájuk, ugyanazt a választ kapta: levegőnek nézték.
A két szerelmes lány sóhajtva ült az idősebbik autójában, egymás kezét simogatva nyugtatólag.
- Mit csináljunk? - kérdezte ártatlanul SooRa.
- Talán ki kéne tálalni a srácoknak is mindent a balhéról.
- Ez nem olyan egyszerű. Onew oppa összetört, ezért Key oppa egy utolsó ribancnak tartja MinJeet, mert szerinte csak a pénz kellett neki. Ezért már a bátyám is Key mellett áll. TaeMin és MinHo pedig tanácstalanok.
- Nálunk a helyzet megint más. Mindenki tudja, hogy Luna keze van a dologban, de nem akarnak beleszólni, mert szeretik Lunát, de ugyanakkor helytelennek is tartják, amit tett.
- Ne haragudj, yeobo, de én nem akarom a csapattársaddal látni Onewt, én MinJeet akarom!
- Hidd el, megértem. De ha vissza akarod kapni őt, akkor mindenképpen el kell mondani a fiúknak. És így a kettőnk dolgát is.
- De Sulli...
- Nincs de Sulli, most nincs. JongHyun meg fogja érteni, hogy nem olyan vagy, mint ő azt eddig gondolta. És mindenki meg fogja érteni, hogy miért titkoljuk. MinJeet pedig visszaszerezzük. - jelentette ki elszántan.
***
- Nahát, Sulli, de jó, hogy itt vagytok! - mosolygott Key, de ez a mosoly már rég  nem az igazi volt. Jobban tűnt fáradtnak és gondterheltnek, mint boldognak.
- Igazából fontos dolog történt. Onew itt van? És MinHo? - kérdezte a lány.
- Onew Lunával van, de MinHo a nappaliban játszik TaeMinnel.
- Mi az, hogy Lunával? - akadt ki SooRa. - Ez nagyon fontos! Pont azt a ribancot kéne felelősségre vonni mindenért! - kelt ki magából.
- Tessék? - ráncolta a szemöldökét a díva. - Tudtommal MinJee hagyta ott Onewt, miután hazajöttünk, úgy hogy kérlek, mérlegeld a mondataid súlyát. Luna segíteni akar, amiért hálásak vagyunk.
- Nem mérlegelek semmit. Luna egy számító kígyó, és akkor is eltűntetem oppa közeléből, mert neki MinJeere van szüksége!
- Mi a fene folyik itt? - jelent meg a többi csapattag is az ordításra. Key és SooRa egymást méregették, most olyan utálattal, hogy mást már ki lehetne kergetni vele a világból.
- Ha nem hallgatsz végig, intézkedek egyedül. - jelentette ki a lány.  - Előítéletes vagy, KiBum. - fordított volna hátat, de Sulli megfogta a karját és berángatta a lakásba, becsapva maga után az ajtót.
- Mindenki lehűti magát, és mesedélutánt tartunk. - mutatott be a nappaliba, mire minden jelenlévő engedelmesen betrappolt, beleértve a duzzogó Key-SooRa párost is.
- Mi történt, Sulli? - kérdezte kedvesen MinHo. Hiába volt vele a volt barátnője megértő és barátságos, a rappert marta a bűntudat.
- Igazából tényleg MinJee miatt jöttünk. - kezdte tétován. - Valóban Luna keze van a dologban.
- Te is kezded? - morgott Key.
- Fogd be. Miután unnie megtudta, hogy Onew és MinJee között van valami, majdnem felrobbant és úgy döntött, nem hagyja, hogy együtt maradjanak.
- Tessék? - hitetlenkedett TaeMin.
- Úgy, ahogy mondom.
- Ha tényleg így történt, miért nem mondtátok el hamarabb, hogy megakadályozzuk a felesleges gyűlölködést? Sántít a történet, hugi. - húzta össze a szemeit JongHyun.
- Nos azért... mert meg voltunk ijedve, hogy ha elmondjuk, más is kiderül, amihez MinHonak és JongHyunnak is köze van... - motyogta SooRa. A két említett megütközött.
- Nekünk? - a T-Rex értetlenül meredt testvérére, míg a béka inkább exét célozta meg az értetlen pillantásokkal.
- Jjong, először is szeretném leszögezni, hogy ne haragudj a titkolózás miatt, de annyira aranyosak voltatok Key oppával, hogy nem akartam neked fájdalmat és bűntudatot okozni.
- Mi történt? Tudod, hogy soha nem haragudnék rád semmiért komolyan.
- Én... már egy ideje tudom magamról, hogy szerelmes vagyok. És van is valakim.
- De ezzel mi a gond? - nevetett fel megkönnyebbülten a kiskutyus szemű.
- Az, hogy az illető egyáltalán nem régi középsulis barát, és legfőképpen nem fiú. - hajtotta le a fejét. Bátyja agya itt állt meg.
- Tessék? Azt mondod...te...
- Nem, nem vagyok teljesen olyan, csak félig...egy fiú is ugyanúgy felkeltheti az érdeklődésem, de most mégis egy lány mellett vagyok boldog. - szipogta. - Oppa én annyira sajnálom.
- Mégis mit sajnálsz, életem? Nem kell sajnálnod semmit. - rohant oda hirtelen, hogy a karjába zárja a meglepett SooRat. - Sőt, hatalmas lépés volt tőled, hogy egy ilyen dolgot ilyen felnőttesen kezelsz és hogy elmondtad. Büszke vagyok rád. Csak azt remélem, hogy a lány nem a pénz miatt...
- Egyáltalán nem a pénz miatt vagyok vele, ha ezt akartad mondani. - paskolta meg Jjong fejét Sulli. Szája sarka vészesen felfelé kunkorodott. - Igazából azt is megkockáztatom, hogy én veszek több dolgot neki.
- Te? - nyögte MinHo. - De mégis mikor?
- Sajnálom a hazudozást, MinHo... én nem is tudom, mit mondjak. Azután jöttem össze SooRaval miután szakítottunk. Nem mondtam először neked semmit, mert még mi is meg voltunk szeppenve az érzéseinktől, de... idővel már csak a félelem miatt nem vallottuk be.
- Istenem, dehogy haragszom! - a rapper szorosan ölelte magához egykori kedvesét. - Te ne haragudj rám! Nemhogy párnak, de barátnak is szörnyű voltam. Nem figyeltem rád eléggé.
- Ne beszélj már hüly... - a telefon hangos zörgése töltötte meg a nappalit. A hang pedig SooRa zsebéből jött.
- Igen? Hogy mi? Wae?! - a lány hangja hirtelen elcsuklott és sírásban tört ki. - Unnie, máris megyek! - csapta le a mobilt. Azonnal Sulli karjaiba esett és zokogni kezdett.
- Mi a baj, baba? - simogatta a lányt, de szót nem tudott kihúzni a lányból.
- MinJee unnie balesetet szenvedett és kóma...kórház...- nyögte. - Yeobo, oda akarok menni!
- Ne aggódj, rohanunk. Nem lesz semmi baj. - azzal az egész csapat eszeveszetten rohant, egyenesen a kórház felé. És akkor Onew még semmit sem sejt...

Jéghercegnő - 7. Fejezet - Vége

Az egész repülőúton JinKi kezét szorítottam, és egy szemhunyásnyit sem aludtam. Rettegtem, és ez új érzés volt. Rettegtem attól, hogy őt most elveszítem, hogy mostantól minden visszamegy a régibe. Ideges maradtam akkor is, mikor kedvesem sajnálkozó pillantással kihúzta a kezét az enyémből és kiléptek a fiúkkal a rajongók közé, akik egész végig őket várták vissza. Mi SooRaval hátul kullogtunk, én felvettem a bokorarcom, a mellettem lépkedő lány pedig mindenét eltakarta, hogy véletlenül se ismerhessék fel. Nekem az ő védelme volt a feladatom, és nem a srácoké, ezért én SooRaval a ránk váró kollégáim felé vettem az irányt.
- Hála Istennek, nem csináltál semmi kárt. - sóhajtott drámaian a felettesem. Csak motyogva beszálltam az autóba és némán figyeltem mindent, ami mellett elhaladtunk. Amikor a lány el akart tőlem búcsúzni, csak intettem egyet, hogy nyugodtan jöjjön fel hozzám.
- Mikor találkozunk legközelebb? - kérdezte, belekortyolva a teájába, amit főztem. Anyám nem volt otthon, valószínűleg éjjel sem jön már haza. Nem ártana neki írni egy sms-t, hogy épségben megérkeztem.
- Nem tudom. - válaszoltam őszintén.
- De Onew...
- Halvány fogalmam sincs, mi fog történni. - ráztam meg a fejem. - Talán csak hagytam magam becsapni, és JinKinek tényleg csak egy kaland voltam.
- Ez nem igaz! - ellenkezett. - Látszott a szemén, hogy szeret! És oppa amúgy sem olyan! - elmosolyodtam a kirohanásán. - Most meg min nevetsz? - háborodott fel.
- Csak vicces, ahogy pattogsz. Nem kéne Sullival találkoznod? Már ahelyett, hogy lelkipásztorkodsz velem.
- Unnie csak este ér rá. - biggyesztette a száját csalódottan. - Még a repülőn beszéltem vele. Azt mondta, hat körül szabadul csak, de kárpótol majd. - csillant fel a szeme.
- Nem akarom tudni! - nevettem fel.
- De ha zavarok...
- Dehogy zavarsz! Csak el tudom képzelni, milyen lehet titokban együtt lenni, és hogy milyen értékes az idő olyankor. Nem akartam, hogy rám pazarold.
- Nem gond, ne aggódj. Van még három óránk. - ezt a  három órát amúgy végtelen beszélgetéssel töltöttük. SooRa nagyon aranyos tud lenni, és rendkívül türelmes.
Minden jól ment, míg este hat körül megcsörrent a telefonom. Vendégem már épp menni készült. SMS-em érkezett.
Mikor megnyitottam, a szívem kihagyott egy ütemet.
***
Luna tiszta ideg volt. Igen, az f(x) Lunája.
- Miért történt ez? Miért? Kérdem én! - fogta a haját. - Hogy tudott összeállni egy átlagos lánnyal, amikor velem már régóta közeli kapcsolatban van, és ennyi - mutatta az ujjával - hiányzott, hogy Onew belém szeressen! - az ügynökség próbatermében voltak, mikor kiderült, a SHINee vezetője talált egy lányt.
- Unnie, talán hagynod kéne őket. Ha oppa boldog, akkor legyen az. Ha pedig ők ketten nem egymáshoz valók a lánnyal, úgyis kiderül. - próbálta megtéríteni Krystal, de süket fülekre talált.
- Nem hagyom. - jelentette ki, majd nemes egyszerűséggel kisétált a teremből, csapattársai aggódó pillantásaitól kísérve. Tökéletes tervet talált ki. Itt az idő megvalósítani is azt.
Pontosan úgy történt, ahogy várta. A SHINee visszaért az ügynökségre, éppen az igazgatónál voltak, a cuccuk a folyosón és Onew táskája a földön. Gyorsnak kellett lennie, különben lebukhat. Itt kell lennie valahol a telefonjának... Áh meg is van! Hol az a szám, hol az a szám... itt van. MinJee... oké SMS elküldése... elküldött üzenet törlése... viszlát barátnő.
***
Köztünk mindennek vége. 
Onew.

Hirtelen sokkal melegebbnek éreztem a levegőt, mind amúgy. Nem hiszem el. Ez most komoly? A szemem könnybe lábadt. Nem! Én nem sírok! Az egyszerűen természetellenes lenne, hogy én sírjak!
- Minden rendben? - érdeklődött óvatosan SooRa.
- Megmondtam neked! - ordítottam, majd hozzávágtam a telefonom. - Megmondtam... megmondtam...
- Ez nem lehet igaz, unnie! Biztos csak valami rossz vicc.
- Ez neked vicc? - hitetlenkedtem. - Kérlek...most menj el... - nyöszörögtem. Nem szólt semmit, csak szó nélkül becsukta maga után a bejárati. Azt hiszem, ő is jobbnak látta most, ha békén hagy.
Öntudatlan állapotban dőltem be az ágyamba. Átvágtak. Elhagytak. Csakúgy, mint anno az apám. Ő is becsapott és elárult. De mégis miért történik meg ez megint? Mi rosszat tettem?
Szinte már nem is érzékeltem, ami körülöttem van. Csak elaludtam.
Másnap szabadnapom volt, és egész délelőtt csörgött a mobilom. Onew... még van pofája felhívni.
Egy ilyen alkalommal meguntam, és felvettem.
- Mondd, mégis mi a francot akarsz?
***
- Nem veszi fel! Kinyomja azt a rohadt telefont! - őrjöngött a leader.
- Nem lehet, hogy dolgozik? - próbálkozott TaeMin.
- Nem, nem lehet, TaeMin-ah, mert ha odafigyeltél volna, amit amúgy soha nem szoktál, akkor hallottad volna, hogy ma szabadnapja van! - ordította.
- Hyung, nyugodj le! - állt a kétségbeesett Onew elé MinHo. - Lehet, hogy most ideges vagy, de nem megoldás, ha másokon vezeted le.
- Igazad van.. ne haragudj, TaeTae. - kért bocsánatot. - Inkább megpróbálom mégegyszer. Ha ezután sem veszi fel, befejezem. - trappolt ki a próbateremből.
***
- Mi? Most mi a fene történt? MinJee...
- Ne játszd meg magad! Köztünk mindennek vége! Megvártad, míg lefekszem veled, aztán visszajöttünk és egyből el lettem dobva, nem igaz? - gúnyolódtam.
- Én nem értem... én soha...
- Nem érdekel, JinKi. Befejeztem. Ne keress többet. - csaptam le a telefont.
Emlékszem, mikor azt mondta, hogy ne legyek mindig túl büszke. Hát most megkapja. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy mennyire kemény voltam egész életemben. Zokogva csúsztam le a földre. Bár soha ne találkoztam volna vele...
***
Levágta a telefont. Vége. Mi a fenét tettem?  Hát nem próbáltam vele mindent? Nem... nem pedáloztam eléggé, hogy megszeressen? Talán nem is szeretett? De akkor nem mondta volna azt, hogy én használtam ki őt! Erőtlenül hullottak a kezeim a testem mellé, a telefon kiesett a kezemből, én pedig a földön kötöttem ki, hangosan sírva, mint egy kisgyerek. Még azt se hallottam meg, hogy a csapattársaim kirontanak a hangoskodásra a próbateremből. Egyikük ölében aludtam el.















***
Három hét telt el. A fiúk semmit nem hallottak MinJeeről, míg Onew teljes depresszióba esett. Luna ilyenkor vigasztalta a vezetőt, és sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Sulliban pedig erősödött a bűntudat. Ugyanis az idő folyamán tökéletesen rájött, mi történt. És erről ő nem szólt egy szót sem. Még SooRanak sem, pedig együtt jártak!
Pontosan ezért döntött úgy, hogy este beszámol szerelmének az egyik titkos találkozón...
- JinRi! - ugrott a nyakába SooRa.
- Erről szokj le, baba, mert a végén még eltöröd valamidet. - csókolta meg a pici ajkakat.
- Majd csak akkor, ha már nem nevetsz mindig, valahányszor ezt csinálom. - mosolygott SooRa huncutul.
- Mondanom kell valamit. - simított ki egy tincset a fiatalabb csillogó szemeiből.
- Mit szeretnél?
- Én... tudom, mi történt MinJee és Onew között.
- Hogy mi? - nyögött.
- Egészen egy héttel az incidens utánig nem jöttem rá. De Luna kezdett furcsán viselkedni. És.... azt hiszem az egészet ő kavarta.
- Nem értem... mégis honnan...
- Állandóan Onew közelében volt, most is ott sündörög körülötte és egyáltalán nem mutat sajnálatot. Szerinted?
- De mégis mit csináljunk?
- Beszélnünk kell mindkettejükkel külön-külön.
- De MinJee nem kommunikál senkivel. A múltkor becsengettem hozzájuk, de az anyukája azt mondta, beteg.
- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam... - sóhajtott Sulli.

Jéghercegnő - 6. Fejezet - Szülinap és a Nagy Lépés

Holnapra esett TaeMin szülinapja, és Onew mindenképpen együtt akart velem ajándékot venni. Ja, és a "Holnap szülinap" mondat egyúttal azt is jelentette, hogy két nap múlva irány haza. És én ennek a gondolatától kezdtem rosszul lenni. Nem, nem azért, mert Hawaii hű de nagyon fog hiányozni... mondjuk fog, nem arról van szó, hanem hogy mi lesz velem és JinKivel. Mert valljuk be őszintén, tényleg beleszerettem. Nem is tűnt fel, mikor történt, de ezen már nem nagyon tudtam változtatni. Gyengéd, törődő, ragaszkodó, és végtelenül gyerekes volt.
- Biztos jó ötlet azt tettetni holnap, hogy teljesen elfelejtettük a szülinapját? - vontam fel a szemöldököm.
- Ne aggódj, nem úgy kell gondolni, hogy hozzá se szólunk. Csak mintha nem emlékeznénk. Ráadásul jövő hónapban szólózik. Megérdemel egy igazi meglepetésbulit. - mosolygott rám.
- Hát jó. - sóhajtottam. - Ha te mondod... apropó, idolok. Nem fognak felismerni, mikor belépkedsz az ajándékboltba nagy vidáman? Egy nővel? - pislogtam.
- Ne aggódj. Nem fognak észrevenni. Ezzel a bajusszal maximum az apádnak néznek.
- Marha leleményes. - forgattam a szemeimet. Kézen fogva lépkedtünk be a boltba. - A mindenit. - füttyentett Onew. Ez azt jelenti, hogy megérkeztünk a játszótérre...
- Légy szíves, hanyagold az óvodát és keressünk ajándékot, hogy minél hamarabb kijussunk innen. Le fogsz bukni, ha elszalad veled a ló.
- Oké, oké. - indult el a sorok között. Két másodperc múlva az ujjaim megint az övéivel voltak összefűzve, úgy nézelődtünk. - Mit szólsz? - mutatott a plüssök felé. - Minnie imádja őket.
- Nézzük. - bólintottam. Meg is akadt a szemem egy aranyos koalán. Elkezdtem hangosan nevetni. - Ez hasonlít rá. - adtam a kezébe.
- És tényleg. - röhögött ő is. - Szerintem megvesszük.

- Kéne még valami mellé.
- Csoki.
- Mennyi?
- Sok.
- Milyen?
- Tökmindegy. Úgyis megeszi.
- Akkor ezt megbeszéltük. - indultam el és belepakoltam a kosárba három tábla Milkát. Mindet más ízben. - Kész. Még valami?
- Karton.
- Mi?
- Karton. Egy nagy kartonlap. Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy csinálunk egyet, amire rátesszük az itt készült képeket, és teleírjuk. JongHyun már ki is nyomtatta a fotókat. Bizony, olyanokat is, amin te is rajta vagy. - vigyorodott el gyalázatosan. Megakadt a levegő bennem. - Ne nézz így! Hozzánk tartozol, még szép, hogy benne vagy a családunkban. - kacsintott, majd magához húzott. - Oppa kér egy puszit. - magamban mosolyogva csókoltam meg és már kuncogtam, mikor beleborzongott.
- Most pedig mehetünk. - húztam egyenesen a pénztár felé. Kifizettük a cuccot és szerencsésen visszaértünk a hotelbe.
- Na? Mit vettetek? - kíváncsiskodott SooRa, mikor az én szobámba vittem a meglepit. Onew azt mondta, túl kockázatos lenne, ha hozzájuk raknánk. Megmutattam a lánynak a plüsst meg a csokikat. - De édes! - sikított fel. - Istenem, TaeMin imádni fogja!
- Gondolom. - vigyorogtam a nem létező bajszom alatt.

***

A másnapunk érdekesen indult. Ugyanis az volt a feladat, hogy hülyének tettetjük magunkat és eszünkben sincs TaeMin fontos napja. Szegény a közös reggelinél már elég lehangolt volt, bár megértetem, én is az lennék, pláne, hogy a maknaet még MinHo sem köszöntötte fel. A saját párja. Így gondoltuk, amíg a fiúk előkészülnek, SooRával elrángatjuk egy kicsit.
- Gyere, TaeMin, elmegyünk fagyizni. Lehangoltnak tűnsz. - rögtönzött SooRa.
- Nem vagyok lehangolt, nem látszik? Kicsattanok a boldogságtól - morogta.
- Oké. Felkelni. Öltözni. Menni. Most. - rántottam fel hirtelen. Ijedten menekült, hogy felöltözzön. Ilyenkor tényleg hasznosnak találom a kisugárzásomat.
- Te aztán egyedi módszerrel oldod meg a dolgokat. - remegett meg mellettem JongHyun.
- Utálom, ha sajnáltatják az emberek magukat. - az említett kivonszolta magát a fürdőből.
- Mehetünk. - vetette oda. Felvontam a szemöldököm.
- Boldogabban.
- Mehetünk~! - énekelte, és már robogott is ki az ajtón.
- Ti meg igyekezzetek. Egy fagyit nem lehet örökké enni, úgyhogy ha nem akarjátok, hogy a gyerekbe tömjem Hawaii egész fagylaltkészletét és torokgyulladást kapjon...
- Egy óra múlva minden kész lesz. - mosolygott Key. Bólintottam.

~~~

- Szóval, egy erdei gyümölcs, egy csoki és egy vanília lesz rengeteg öntettel, színes cukorral a tetején. - sorolta TaeMin csillogó szemekkel. Szerintem már el is felejtette, hogy szomorú volt...
- Nem fogsz torokbajt kapni? Engem azért lefejeznek. - idegeskedtem a maknaet bámulva, aki boldogan szökdécselt a három gombócával (ami mellékesen mindjárt elfogy, míg mi SooRaval az egyetlen gombóc csokink felénél sem tartottunk).
- Értem aztán nem kell aggódni. És egy kis édesség nem árthat meg.
- Ja, ahhoz képest a fele már az arcodon van. Úgy eszel, mint egy malac. - még egy órán keresztül bolyogtunk a városban, és már fel akartam hívni Keyt, hogy mikor szándékoznak szólni, de hála Istennek jött az SMS, hogy mehetünk. - Ideje hazaindulni. - csaptam össze a tenyeremet. Mikor benyitottunk Key és TaeMin lakosztályába, a pofánkba repült vagy négy kiló szerpentin. Csak köpködni tudtam, ahogy a mellettem álló lány is tett. Azért ennyi nem kellett volna. És a hangsúly az "ennyin" volt.
- Meglepetés~! - üvöltötték kórusban. A fiú megkövülten állt ott, ahol hagytuk.
- Mi a baj, pici maknae? - szaladt oda hozzá MinHo, gyengéd ölelésbe vonva. A kicsi halkan felsírt.
- Azt hittem, már elfelejtettetek. - szipogta párja mellkasába. - Legközelebb ne legyél ilyen, hyung. - szívta be az illatát.
- De ugye tetszik? - mosolygott Onew.
- Persze, hogy tetszik! - törölte meg a holdacska-szemeit. - De természetesen csak akkor tökéletes minden, ha van torta. - tette hozzá szerényen, mire felnevettünk.
- Még jó, hogy van! Bár ezt most nem én sütöttem, de a legjobb cukrászdából hoztuk, ráadásul a kedvenced Remélem tetszik. - nyomorgatta meg Key. SooRa vigyorogva átsunnyogott a fürdőbe, ahova magával húzott engem is. Kíváncsian léptem be a helyiségbe.
- Te mit sumákolsz?
- Segíts. A kád tele van forró vízzel. Ezeket a gyertyákat rakosgasd szét, aztán szórd tele ilyen szirmokkal. - nyomott a kezembe egy üveget tele virágszirommal, meg vagy ötven gyertyát. - Ez lesz MinHo oppa egyik meglepetése TaeTae oppának. - kacsintott. - Azért is teljesen forró a víz, hogy ne hűljön ki túl hamar. - engedelmesen szórtam bele a szirmokat, de megakadt az agyam. Ezek... levendulaszirmok voltak.
- Romantikus estékre nem rózsaszirom kéne?
- De, de MinHo oppa nem akart sablonos témát. Azt akarja kifejezni, hogy ők sem egy átlagos, szokványos pár. Hát nem édes? - olvadozott.
- De. - hagytam rá legyintve. - Végeztem. A gyertyákat mikor kell meggyújtani?
- Majd MinHo megcsinálja. Még  TaeMin szobájába be kell mennünk. - húzott maga után. Mint valami nászúttervező, komolyan mondom... - Látszik, hogy már nagyobb rend van? Elintézték délelőtt. - elkezdtünk az immár vörös selyemtakaróra szívecskét formázni a szirmokból, és itt is elhelyeztünk pár szál gyertyát.
A függönyöket összehúztuk, hogy majd félhomály uralja a szobát, mikor bejönnek. Az romantikusabb.
- Amúgy akkor Key most akkor  hol alszik? Mert nem itt, ha már TaeMinék szülinapot ünnepeknek MinHoval, gondolom én. JongHyunnal együtt...? - néztem fel.
- Persze. A bátyám megragadja az alkalmat, hogy kettesben lehet vele egy kicsit. - vihogta. Én is az arcomra varázsoltam egy halvány mosolyt. Aztán hirtelen benyitott TaeMin, amire nem is számítottunk, mire én reflexből robogtam keresztül az egész szobán, őt célba véve.
- Már mindenhol kere... yah! - nyögött fel. Hát igen, kicsit durván rántottam ki, de legalább nem vett észre semmit. - Ezt most miért kellett? - nyöszörögte.
- Mert... Ide rejtettem az ajándékod, és ülj le a seggedre, ha meg akarod kapni. - jelentettem ki bokorarccal. Áldom minimális színészi képességeimet. A legfiatalabb tag egyből visszament a többiekhez. SooRaval hatalmasat sóhajtottunk, majd csatlakoztunk mi is a tortazabáláshoz. A karton-transzparens már ott virított a "Boldog szülinapot!" felirat alatt a falon.
- Akkor ajándékosztás! - fészkelődött JongHyun, és Keyjel elővettek egy nagyobb méretű lapos dobozt. - Ezt tőlünk kapod. Becsüld meg, mert ilyet többet nem kapsz. - a maknae izgatottan szaggatta le a csomagolást. Az ajándék láttán mindannyiunknak leesett az álla.
- Honnan szerezted? - nyögte Onew.
- Még hamarabb megrendeltük, mielőtt eljöttünk nyaralni. Rohadt nehéz volt.
- Mi az, hogy csak nehéz? Ember, ez egy dedikált Michael Jackson lemez! - háborgott MinHo. - Honnan szültétek? Kiraboltatok egy bankot? Megfenyegettetek valakit?
- RENDELTÜK, hányszor rágjam a szádba? - hőbörgött a dinó.
- Oké, feladom. - roskadt magába a rapper.
- Akkor mi jövünk. - adta oda JinKi a mi ajándékunkat.
- Hát ebben mi van? - forgatta, majd rázta meg.
- Mi lenne, ha csak kinyitnád? - értetlenkedtem.
- Egy.... koala! - ölelte magához az állatot. - De édes!
- Na tessék. - fogta a fejét a béka-herceg. - Az én ajándékom tetszeni fog egyáltalán neki ezek után? - súgta.
- Szerintem minden közül azt fogja a legjobban imádni.- veregettem vállon.
Végül  SooRa adta át az ajándékát, ami nem volt más, mint egy fényképalbum, tele olyan képekkel, amin a SHINee idióta pillanatai voltak.
- Azt hiszem, mi mehetünk. - állt fel a díva és mindenkit kezdett kifelé terelgetni.
- Mi? De... - kezdett volna bele TaeMin, de MinHo a fülébe harapva beléfojtotta a szót.
- Most az én ajándékom jön, kicsim. - a szülinapos elvörösödve, csillogó szemekkel méregette párját.
Szó nélkül kimentünk és egyszerűen rájuk csuktuk az ajtót.
- Na, srácok, szerintem le kéne feküdni. Holnap délelőtt indul a gépünk. És még van pár dolgunk. - kacsintott JongHyun, én pedig azonnal vettem az adást. Elköszöntünk,SooRaval és Onewval hármasban sétáltunk tovább.
- JinKi, te nem mész Keyékkel? - vontam fel a szemöldököm, mire zavartan felém fordult és a tarkóját kezdte vakarni.
- Hogy is mondjam... mivel JongHyun és Key.... és hát nem akarom hallgatni őket... de ha szeretnéd, akkor...
- Aludhatsz velem. - vágtam rá. Jézusom, MinJee, mi a franc van veled? SooRa válla rázkódott a röhögéstől, így köszönés nélkül vágott át a lakosztályon, majd egyenesen be a szobájába.
- Öhm... aludhatok a kanapén... - ajánlotta fel kedvesen.
- Jaj, hagyd már... - motyogtam vörösen. - Amúgy is mi ketten járunk, vagy mi... - Onew boldogan elmosolyodott. - Gyere. - nyitottam ki a szobám ajtaját, és betessékeltem.
- Miben fogok aludni? - pislogott. Ajjaj. Most beindult a fantáziám. Ahogy elképzeltem, hogy lefekszik az ágyamra... egy szál fekete boxeralsót viselve, ajkát harapdálva, felém nyújtva a kezét. Úristen, MinJee, hagyd abba, mielőtt túlságosan észrevehető lesz, mire gondolsz!
Megráztam a fejem, majd a szemébe néztem. Hiba volt. Bár fel volt öltözve, ugyanúgy harapdálta ajkát, mint a fantáziámban. Öt másodperc töredéke alatt léptünk közelebb egymáshoz. Végigsimított a számon, aztán édes ajkait tapasztotta rájuk. Ledöntött az ágyra, elkezdte lehámozni rólam a vékony ruházatomat, amiből így nyáron nem volt sok amúgy sem. Pólóm és rövidnadrágom lehámozása után szégyenlősen kaptam a kezem a csipkés melltartóm és bugyim elé. Franc, franc, franc! Ideges vagyok!
Egyszerűen megfogta a kezeimet és összekulcsolta ujjainkat, majd fejem fölé helyezte őket, úgy kezdte végigcsókolni a nyakamat. Áttért hasamra, végül egyik lábamat a vállára tette és adott egy csókot a vádlimra, onnan haladt felfelé, egészen combomig. Elképesztően tetszett a gyengédsége, nem tudtam nem sóhajtani, valahányszor hintett egy lepke-csókot valamelyik testrészemre. Tökéletesen megbíztam benne.
Aztán hirtelen fordítottam a helyzeten és a csípőjére ülve őt is megszabadítottam a pólójától, majd halásznadrágjától is. Elröhögtem magam.
- Aranyos a csirkés alsód. - csordult ki a könnyem.
- Yah! Azt még Keytől kaptam a szülinapomra! És amúgy is az számít, ami alatta van. - dünnyögte, majd maga alá gyűrt. - Nem hinném, hogy azon nevetni tudnál. Nem kicsi. - olyan erotikus volt a hangja és a tekintete, az arckifejezéséről már ne is beszéljünk, hogy elhallgattam és csak szemeztem vele egy jó darabig. Végül újra megcsókolt, érezhettem merevségét a hasamnál. Belepirultam, mikor belegondoltam, hogy én okozom azt, ami lent történik a párommal. Arra eszméltem fel a perverz kábulatomból, hogy lekerült a melltartóm és a bugyim.
- JinKi... - nyöszörögtem, mikor melleimet kezdte kényeztetni. Hajába markoltam. Felhajolt hozzám egy csókra. Nem ismertem rá. Onew egy igazi, szexi férfi volt, csak ritkán mutatta. Jó érzés volt a tudat, hogy az igazi énje csakis az enyém.
Óvatosan letolta boxerét, meztelen testünk összeért, akaratlanul is hozzá nyomtam a csípőmet.
- Basszus. - szorította össze a fogait. - Ezt ne csináld mégegyszer, mert... - szinte már fuldoklott. Élvezte. Egyik ujját lassan vezette belém, majd hamarosan a másodikat, harmadikat is. Abban a pillanatban hagyta abba, mikor már csillagokat láttam az élvezettől. - Biztos szeretnéd? Még megállhatunk.
- Szeretném. Szeretnélek. - karoltam át a nyakát. Lemászott rólam, majd nadrágzsebébe nyúlt. Kivett belőle egy bontatlan csomag óvszert. - Te meg mi a...?
- Key nem hagyott békén, amíg el nem tettem... - motyogta. - Valahogy sejthette, hogy ez lesz. - felhúzta a gumit és visszafeküdt rám. - Nincs síkosítóm...
- Van kézkrém a polcon. - nyúltam a fiókhoz, és kivettem belőle az említett tárgyat.
Perceken keresztül szinte szétpattantak az idegeim a félelemtől. Vajon sejti, hogy nekem ez az első, vagy nem vette észre rajtam, vagy a reakcióimon? Fenébe, szólnom kéne neki, hogy legyen óvatos, de az olyan gyengén hangzott. Túl büszke voltam. Ezt ebben a pillanatban utáltam magamban.
Óvatosan hatolt belém, akaratlanul is egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Egy könnycsepp kicsordult, majd fokozatosan követte a többi, amíg már nem sírtam el magam. Teljesen beért. A hosszát megérezve magamban, mintha szétszakadnék. Vagy elképesztően nagyok a méretei, vagy csak szimplán az a baj, hogy szűz voltam...
- JinKi! - nyöszörögtem.
- Mindjárt jobb lesz. - csitított.
- De nem érted... én még soha nem voltam senkivel... - szemeim szorítása engedett, ahogy óvatosan felpillantottam a már sápadt arcára, a rémült szemeire, amelyekben megcsillant a düh.
- Basszameg! - káromkodott, nyakamba fúrva a fejét, majd felemelve és rám nézve. - Miért nem mondtad?
- Mert túl...
- Túlságosan büszke vagy és képtelen lennél csak egyszer, egyetlenegyszer nem keménynek mutatni magad!
- Sajnálom. - szipogtam. Tekintete meglágyult.
- Tudod, hogy nem akarlak bántani, csak ezért haragszom. Irtózatosan fáj látni, hogy kínok közt szenvedsz.
- Csak mozdulj meg és el fog múlni. - bizonygattam. Kételkedve nézett rám, de azért megtette, amire kértem. Fájdalmas kiáltás szakadt fel a tüdőmből, mikor a lehető legóvatosabban mozgatni kezdte csípőjét, folyamatosan csókolva, kezével kényeztetve, hogy elterelje a figyelmemet a mostani dolgokról.
Ahogy egyre többet mozgott, és kezdtem megszokni, észrevettem, hogy már nem fáj. Illetve fáj, csak az élvezet erősebb. Mikor eltalált egy pontot, hátába markoltam.
- Jesszusom!
- Mi a baj? Fáj valahol? Abbahagyjuk? Bántottalak? - hadarta.
- Nem. O-oda célozz. Ott...jó. - kértem vörös fejjel, és idegességemben arrébb tűrtem egy izzadt tincset a homlokából. Elmosolyodott, majd megcsókolt, hogy folytathassa, amit elkezdett.

***

Kipihenten ébredtem, pedig Onew egész éjjel szeretett, szó szerint. Csodálatos érzés volt magam mellett tudni, hogy semmi nem gátolt minket, hogy teljesen egymáshoz simuljunk. De mégis kicsit zavarban éreztem magam. Elvégre, egy meztelen férfi karolt át, az én szintén ruhátlan testem a mellkasán pihent. Még egy darabig néztem, ahogy lehunyt pillákkal szuszog, aztán kinyitotta azokat az édes, imádnivaló csíkszemeket.
- Jó reggelt. - mosolygott rám.
- Neked is. - suttogtam rekedten.
- Ma megyünk haza.
- Tudom. - csend telepedett a szobára.
- Vissza kell mennem a mi lakosztályunkba összepakolni. Siessetek, egy óra múlva a reptéren kell lennünk. - magyarázta, miközben felöltözött. - Csodálatosan éreztem magam. Talán a legcsodálatosabban az eddigi életemben. És még nagyobb büszkeséggel tölt el, hogy nekem adtad a legfontosabb kincsedet. Szeretlek, ezt tudnod kell. - nézett mélyen a szemembe, leülve mellém, már teljesen felöltözve. - Mennem kell. Majd találkozunk. Ne késsetek, mert a gép nem vár. - indult kifelé.
- Várj! - kiáltottam utána, keze megállt a kilincsen, miközben érdeklődve felém emelte pillantását. - JinKi, én is.... szeretlek. - kimondtam. Jézusom, kimondtam! Az ő szemei is elkerekedtek egy pillanatra, aztán boldogan elvigyorodott, és dúdolászva sétált ki a szobából.
Kimondtam, hogy szeretem őt. Neki adtam magam, lefeküdtem vele. Ő volt az első ilyen férfi az életemben.
Én azt hiszem... ezt halálosan komolyan gondolom. Vele akarok lenni. Lehetőleg életem végéig.