Teaching 3/5 (TaeMin, +18)

- Lee TaeMin. Már megint a te cuccaidat találtam meg a szobámban! - fújtam. Egy hét telt el azóta, amióta hivatalosan járni kezdtünk. Azóta minden éjjel velem alszik, mert a szüleinknek még nem akartuk megmondani. Legalábbis én nem. Féltem, hogy ők mit gondolnának, hiszen testvérek vagyunk, elméletileg.
- Bocsi, cica. - húzott magához a fenekembe markolva. - De minek hordjam el a cuccaimat, mikor úgyis szinte nálad lakom? - biggyesztette le a száját végtelenül cukin.
- Akkor is! Meg kéne tanulnod rendet pakolni magad után. És ne pólóban meg bokszerben mászkálj már!
- Miért is ne? Éjszaka van, apáék már alszanak. Kettesben vagyunk... te meg én...
- Perverz disznó. - szidtam, de csak vigyorogva markolászta tovább a fenekemet, csak most ágyékát is nekem dörzsölte.
- A te perverzed. - sóhajtotta a számba, miközben folyamatosan csókolt, mint egy kiéhezett állat. Térdemnél felkapott, így lábaimat a dereka köré fontam, hogy ne essek le. Éreztem merevségét, amitől elvörösödtem. - Kívánlak. Nagyon. El sem tudod képzelni, mennyi ideje fantáziálok ilyesmiről.
- TaeMin...kérlek...
- Tudom. Még nem, igaz? - félénken bólintottam. - Sajnálom. - elengedett, majd elindult valahova.
- Most merre mész? - húztam vissza a karját.
- Ne aggódj. Sehova nem megyek, csak elintézem a problémáimat. Vagy szeretnéd te? - fogta meg jelentőségteljesen a dudort az alsóján, mire elengedtem és a szemem elé kaptam a kezem. - Még mindig édesen ártatlan vagy. - lehelt egy csókot a homlokomra nevetve, majd távozott a szobából.
Gondoltam, megvárom, míg visszajön, de túl fáradt voltam, így akaratlanul is leragadtak a szemeim. Félálomban még éreztem, hogy befekszik mögém, forró teste az enyémnek nyomódik, és ad egy lepke-puszit a nyakamra.
Reggel, mikor felkeltem, ő már lent volt az étkezőben reggelizni.
- Jó reggelt, kincsem. - köszönt mosolyogva omma. Összeszorult a szívem, ha belegondoltam, hogy egész idáig mindent elmondtam neki, most meg össze-vissza hazudozok, mint egy semmirekellő. Legszívesebben fejbe lőném magamat, komolyan mondom.
- Nektek is jó reggelt. - néztem félre. TaeMin már vidáman beszélgetett az apjával, de most kicsit félrepillantott, szemeit egyenesen a fenekemre és a melleimre szegezve, mire elpirultam, mint egy ötéves kislány. Jézusom, ha most belegondolok, hogy ez a dögös, szexi pasi velem jár, elszégyellem magam, hogy ilyen lányra kell pazarolnia az idejét, mint én.
- Na jó, gyerekek, valami itt nem stimmel. Történt valami? Összekaptatok? - fonta keresztbe a karjait anya.
- Srácok, mégis hányszor kérjünk még meg titeket, hogy legyünk egy család? - kezdték a szüleink a szokásos beszédet, de most a pasim felsóhajtott.
- Appa, omma, el kell mondanunk valamit. Mi már egy jó ideje nem veszekszünk, mert...együtt járunk. - szavait döbbent csend követte. Apának leesett az álla, anyának kiesett a kezéből a palacsintasütő.
- Ezt most komolyan mondjátok? - kérdezte appa.
- Halál komolyan. Mondhattok akármit, most az egyszer nem hagyom, hogy elválasszatok tőle. - hűha. TaeMin most olyan határozott volt, mint szerintem még egész életében soha. Hatalmasat nőtt a szememben.
- Nem is tudom, mit mondjak, Tae... olyan lettél, mint a fiam, de őszintén vártuk már apáddal, mikor veszitek észre egymást. A kis haverjaiddal lassan már fogadtunk is. - most rajtunk volt az elképedés sora. Ezek végig tudtak mindent, az összes idiótaságunkat, és még szurkoltak is? És Onewék...azok a szemét disznók! Ezért még megverem az összeset.
Nem is tudom, mi dühített jobban. Hogy már majdnem fogadóirodát nyitottak nekünk, vagy hogy mindvégig ármánykodtak a hátunk mögött, míg mi megaláztuk egymást folyamatosan. És talán már együtt lehetnénk egy jó ideje. Egyszerűen megfordultam és elindultam a szobámba.
- Most hová mész? - jött anyám meglepett kérdése.
- Tönkre. - vágtam oda és már tényleg rohamtempóban tűntem el a szobám biztonságos rejtekében. Azért annyira nem voltam hülye, hogy nekiálljak bőgni, csak szimplán rohadtul mérges voltam. Most akkor menjenek kekszet kapálni vagy én nem tudom, de legalább ne akarják már a magánéletem irányítani a tudtomon kívül! Kopogást hallottam kívülről.
- Senkire nem vagyok kíváncsi! - ordibáltam.
- Még a szexi pasidra sem? - hát persze, ennek az idiótának most is szándékosan kellett húzni az agyam.
- Nem! - tettem a kezem karba, mint egy hisztis óvodás. Aztán kattogást hallottam és végül nyílt az ajtó. A franc, nem zártam be! Én marha...!
- Azt hiszem, az elzárkózást meg kéne tanulnod, kicsim. Mondjuk megmutatom legközelebb, mire való a kulcs. Vagy akár most is. Tudod, bedugod a...
- Ne perverzkedj! - mordultam rá. - Nincs hozzá hangulatom. - válaszképpen nevetni kezdett.
- Édes vagy, mikor mérgelődsz. De most gondolj bele. Milyen durva lett volna már, ha apáék osztják itt nekünk az észt, hogy egymásnak lettünk teremtve? Nem gondolod, hogy az lett volna bunkóság? Cica, ők csak jót akartak. Tudom, ha kicsit egyértelműbben fogalmaznak, akkor korábban lettek volna köztünk dolgok, de ez így van jól.
- Mikor lettél ilyen okos és férfias? - húztam az agyát.
- Yah! Én itt segítek rajtad meg próbállak terelgetni, erre ezzel szúrod ki a szemem? - fújtatott idegesen.
- Tudom, hogy csak jót akarsz és köszönöm. - olvadtam a nyakába.

***
Anyáék elmentek valami hétvégére a barátaikkal, mi pedig kettesben maradtunk. Gondoltuk, ne unatkozzunk már, így áthívtuk a többieket, történetesen Onewet, MinHot,  JongHyunt és Keyt. Egy horrorfilmre esett a választásunk, mivel odakint tombolt az eső, néhol villámok cikáztak, és dörgött az ég. Tökéletes hangulat.
Én összedobtam egy kis nasit, míg Minnie kirombolt az előszobába és beengedte az ázott verebeket.
- Jézusom, rendesen megáztatok. - képedtem el. - Hozok törölközőket. Te meg fogjad magad és pakold ki a cuccokat a nappaliba. - rebegtettem a szempilláimat kedvesem felé.
- Fene a szemeidbe. Megyek. - indult meg a konyha felé, hogy áttelepítse a kaját.
Visszatérve a törölközőkkel és a tonnányi takaróval, szétosztottam őket, majd kényelmesen bebújtam TaeMin ölébe, végül magunkra húztam egy takarót. Jutalmul pedig kaptam egy puszit a számra.
- De édesek! - hallottam meg Key suttogását, mire elmosolyodtam és még közelebb bújtam a forró testhez. Szinte tüzelt, azt hinné az ember, hogy beteg, de nem. Csak ilyen hatással vagyok rá. Ezt még ő maga mondta.
Maga a film valami elképesztően ijesztő volt, legalábbis nekem. Néhány résznél nem mertem ugyan sikítani, de a fejem TaeTae mellkasán végezte. A végén már szabályosan nem lehetett kiműteni szegénynek a karjai közül.
Azért odáig eljutottam, hogy kikísérjem a hahotázó társaságot. Megkérdeztem őket, nem maradnának-e estére, nehogy bajuk essen, de azt mondták, megoldják. Hát jó. Én viszont letusoltam, és ágyba bújtam. Tudtam, hogy Ő is fürdik és jön mindjárt, de azért durva volt egy ilyen film után egyedül ülni a félhomály uralta szobámban.
- Ennyire féltél a filmtől? - lépkedett be mosolyogva. Hát az eszem megáll. Egy szál törölköző volt rajta, felsőtestéről folydogált a víz, a haja szintúgy egyadta nedves volt. Hirtelen mintha villám csapott volna belém, kipattantam az ágyból és megálltam előtte.
 - Pofa be. -  jelentettem ki, és egyszerűen lesmároltam. Amint megérezte a szájában a nyelvem, ledöbbent. Igen, mindenki jól olvasta, én kezdtem. A válasz pedig egyszerű. Azzal, hogy bevallotta a szüleinknek a dolgokat és férfiként kiállt mellettem, elnyerte az összes bizalmamat. Tudom, hogy neki nagyon nehéz egy lánynál hosszú időre kikötni. Azt hiszem, most bizonyított. Elkezdtem szépen lassan simogatni a meztelen mellkast, néhol megcsókolva, amitől megborzongott, de sikerült megállítania egy pillanatra.
- Mi a fenét csinálsz? - állt meg benne az ütő.
- Felkészültem. - mosolyogtam rá lágyan. - Bízom benned.
- De nem érzed kicsit gyorsnak? Azt hittem, neked hosszabb az út a szívedig...
- Ettől függetlenül nem leszek kurva, te idióta. Csak úgy érzem, kész vagyok. - nem mondott semmit, csak megcsókolt. - Szeretlek. - jelentettem ki egyszerűen, mire elkerekedtek a szemei. Őszintén, én sem tudtam, mi a franc ütött belém. Csak kimondtam.
- Én is szeretlek. - nyögte ki boldogan és hanyatt döntött az ágyon. Kihámozott pizsamámból, azzal a lendülettel szájába véve egyik mellemet.
- Francba... - sóhajtottam fel, ahogy a combjaim belső felét is megtalálta. Egyértelműen a nőiességemet kereste, amit a bugyim alatt meg is talált, óvatosan kezdve lehúzni azt. Kicsit türelmetlen voltam, úgyhogy segítettem rajta egy kicsit, ami annyit tesz, hogy lerúgtam magamról a vékony anyagot. Azonnal meg is bántam. Amint realizáltam a helyzetet, magam elé kaptam a kezeimet.
- Ne takard már el. Egyszerűen meseszép vagy. - motyogta inkább a számnak, mint nekem. Lekapta magáról a falatnyi textilt és elszaladt. Megilletődötten, a takarómat magamhoz szorítva pislogtam.
Én azt hittem, akarja...! De akkor miért? Már elkezdtem volna káromkodni, mikor váratlanul megint visszarohant, egy tubus síkosítóval és egy csomag óvszerrel. Kishíján elbőgtem magam. Mindenre gondolt!
Bekente két ujját a krémmel és nyílásomhoz vezette, végül megéreztem a hideg valamit magamban. Felsikkantottam. Nem fájt, de olyan fura volt. Megkaptam a másik ujjat is. Aztán a harmadiknál már istenesen fájt, nem sok kellett egy kiadós bőgéshez.
- Ne haragudj. - nyomott egy puszit az arcomra. - Nem tudtam ennél óvatosabban...
- Semmi baj. - mosolyogtam rá zihálva. - De emlékszel, mikor azt mondtam a kezeidre, hogy picik? - furán nézve bólintott. - Hát most visszavonom. Ah! - kiáltottam. Eltalált valamit. - Oda mégegyszer!  - utasítottam, de kihúzta a kezét. - Most miért? - sóhajtottam csalódottan, de pillanatokon belül jött valami sokkal nagyobb. TaeMin behelyezte az óvszeres merevedését.
- Mindjárt bent van. - nyögte. Mi? Hogy ez még nincs bent?! Ne szórakozzunk már! Fogalmam sincs, meddig szenvedtem. - Kész. - makogta.
- J-jó tudni. - szipogtam. Lefagyott és a nyakamba temette az arcát, várt. Kicsit én is megdermedtem. Mikor már valamennyire megszoktam a jelenlétét magamban, megmozdítottam a csípőm, jelezve, hogy elkezdhet mozogni. Kijjebb húzódott, és azzal a lendülettel betolta magát. Felnyögtem, súrolta azt a bizonyos pontot. - Ah! O-oppa! - sikkantottam. Eltalálta. De még mennyire, hogy eltalálta. Meglepődött a becenéven, de aztán elvigyorodva gyorsított. - Még!

***TaeMin POV***

Hirtelen kieresztette a hangját és olyan lett, mint egy vadmacska. Egy kibaszott szexi vadmacska. A Mennyországban éreztem magam, ahogy az az őrjítő, szűk forróság újra és újra magába fogadott. Sikerült, hogy megbízzon bennem, elértem, hogy kimondja, szeret. Ráadásul ilyen gyorsan. Mérhetetlenül szeretem ezt a lányt, aki most kéjesen sikítozva vergődik alattam. Eszméletlen látványt nyújtott.
- Mindjárt el... - morogtam, és alig mondtam ki, már bele is engedtem forró magomat, nem sokkal később pedig ő ment el. Nem gondoltam volna, hogy mivel neki ez az első, el is élvez, de megveregethettem a hátam gondolatban. A sok gyakorlás miatt egész jó lehetek az ágyban, ezek szerint.
- Köszönöm. - pihegte a mellkasomra bújva. - Csodálatos volt.
- Pedig én gondolkoztam rajta, hogy romantikusabb éjszakán veszítsd el. Mondjuk csoki, eper, pezsgő...
- Nem tökmindegy? Így is tökéletes volt, mert veled lehettem. Szeretlek! - csókolt meg. Hatalmasat dobbant a szívem a kijelentésre.
- Szeretlek. - duruzsoltam a fülébe én is. - Amúgy...
- Hm?
- Ha nem lett volna gumi a farkamon, te most nagyon terhes lennél. - kuncogtam az ágy végébe dobott, használt óvszerre pillantva.
- Lee TaeMin, te barom! Mindig elcseszed a romantikus pillanatokat. - veregette meg erőtlenül a hasfalam, de csak röhögve lesmároltam.
Aztán elaludtunk. A reggeli ébresztőnk pedig talán még jobb lesz, mint este...

Teaching 2/5 (TaeMin)

***SoYung POV***

Öt nap telt el az ominózus pillanat óta. Mindig érzem magamon TaeMin pillantását, de elkerülöm őt. A lehető legmesszebbre.
- Mi újság, kislány? - állt be mellém Key a konyhában, mikor a fiúk megint nálunk tanyáztak. Velük egész jóban voltam.
- Semmi különös, KiBum.
- TaeMinnel sem? - komolyodott meg a hangja.
- Nem értem... - cincogtam.
- Tudod jól, miről beszélek. - kezdett ijesztő lenni.
- Key, én...
- Bummie arra próbál célozni, hogy látszik rajtatok, hogy van valami. - jött be vidáman JongHyun is, Onewval és MinHoval az oldalán.
- Senkinek nem jó, ha őrlődtök. Beszéljétek meg. - bölcselkedett a legidősebb.
- És az sem ártana, ha te jobban megbíznál benne, a tökös meg hűségesebb típus lenne. - gondolkodott el MinHo.
- Hát ez a baj! - fakadtam ki és leültem az egyik székre. - Valahányszor itt voltatok, arról beszélt, hogy ez a csaj ilyen, az a csaj meg olyan! Nem lennék képes megbízni benne, mert ő nem az a típus, aki egy lány mellett leragad. És egyáltalán miről beszéltek? Azt se tudom, mit érzek egyáltalán!
- Cica, most vallottad be, hogy bele vagy zúgva, mint vak szamár a szakadékba. - röhögött Jjong. - Figyelj. Mi vagyunk Minnie legjobb barátai. És tudjuk, mivel lehetne kideríteni, mit is érez ő valójában és mennyire gondolja komolyan.
- Tessék? De én nem....
- Ne ellenkezz. Csak hallgass meg. - utasított Key. Azonnal kussban maradtam. Van a csávónak valami különleges baromsága, amivel elintézi, hogy az ember egy pillanat alatt engedelmeskedjen neki.
Közelebb hajolt a fülemhez. Minden szavától egyre jobban elkerekedtek a szemeim.
- Hogy MI?!

***TaeMin POV***

Fene essen belé. Elfelejtettem bevásárolni, és akkor jutott eszembe, mikor a srácok már itt tanyáztak. Legalább a boltban gondolkozhattam, mi lesz most SoYunggal. Öt napja még csak annyira se méltat, hogy visszaszóljon. Ebbe majd' beleőrültem. Ha nem lennék én, meg a perverz, bunkó természetem, neki minden könnyebb lenne.
Nem nagyon figyeltem, mit pakolok a kosárba, már csak a pénztárnál láttam meg, hogy chips, savanú uborka, ropi, perec és multivitaminos üdítő került a kezeim közé. Most elképzeltem, hogy JongHyun követelőzik "Hol a sör?" mire felmutatom a répás körtés almás multivitamint. Vagy ahogy MinHo a pocky helyett a savanyű uborkára kényszerül. Elkapott a röhögőgörcs, alig bírtam magammal.
- Valami baj van? - hallom meg a pénztáros kislány félénk hangját. Ahogy a szemébe nézek és megeresztek egy halvány félmosolyt, elvörösödik és akadozva diktálja a fizetendő összeget. Vigyorogva a kezébe nyomok egy jóval nagyobb bankjegyet. Biztos idősebb nálam, a noonák mindig zavarba jönnek ilyenkor.
- Tartsd meg a többit. - kacsintok és felpakolom a cuccost. Ezt váltom ki a nőkből. Elégedetten kuncogva teszem meg a távot hazáig, de bár be se tettem volna a lábamat.
A nappaliba érve Onewval, MinHoval és JongHyunnal találtam szemben magam.
- Ugye van sör?
- És pocky?
- Várjatok már, lepakolok a konyhába. - röhögtem el magam, majd egyenesen oda vettem az irányt. A látványtól földbe gyökerezett a lábam. A pultnál Key és SoYung állt, úgy belefeledkezve az ölelkezésbe meg a csókolózásba, hogy azt se vették észre, mikor kiesett a kezeim közül a zacskó. Nem is tudom, mi uralkodott el jobban rajtam. A fájdalom, a csalódottság, vagy a harag. Fogtam magam, és mielőtt még mindent szétverek, eltűntem a helyszínről, és levágtam magam Onew meg MinHo közé.
- Mi van, haver? - bokszolt a vállamba JongHyun.
- Semmi. Mi lenne? Minden jó. - olyan erőszakosan kapcsolgattam szerencsétlen távkapcsolót, hogy kikapcsolt a tévé. - A kurva anyádat! - vágtam földhöz az említett tárgyat.
- Yah, vegyél vissza. Nem ezért veszik meg a szüleitek a berendezést. - csitított MinHo. - Inkább azt mondd meg, mi bajod van.
- Nem láttátok Keyt meg SoYungot? Mindjárt megfulladnak egymás nyelvétől. - morogtam. Esküszöm, a sírás kerülgetett.
- Csak nem féltékeny vagy, TaeMinnie? - vigyorodott el Onew.
- Fogd be. De igen, kibaszottul féltékeny vagyok.

***SoYung POV***

- Jönnek. - nézett ki KiBum az ablakon, majd amint meghallottuk a bejárati ajtó csapódását, magához ölelt, és úgy fordította a fejét, mintha megcsókolna. Hallottam, hogy TaeMin belép, majd hogy valami a földre zuhan. A bűntudattól, hogy most átverem, kicsordult egy könnycsepp. - Ne sírj már. - törölte le Key. - Most meglátjuk, mit szól.
Ahogy meghallottam, hogy mit beszélgetnek, a szívem a torkomban kezdett dobogni.
- Fogd be. De igen, kibaszottul féltékeny vagyok. - erre a mondatra a lehető legfehérebb arcszínárnyalatot vettem fel.
- Menj ki. Na. - lökdösött a díva, mire az egyik nagyobb ilyen lökésnél majdnem kiestem a nappaliba.
Minden szem rám szegeződött, még TaeMin szomorú pillantása is az enyémet kereste.
- Ideje lelépnünk. Holnap bepótoljuk a mait. - terelt ki mindenkit Onew sejtelmes mosollyal az arcán. Itt maradtunk...kettesben... mondhatnám, hogy meghitt, de most pont egy féltékeny, perverz, pasival kerültem egy légtérbe. Ha én a születésem előtt valamilyen csoda folytán meglátom a jövőt, esküszöm meg sem születek inkább.
- Izé...öhm... - kerestem a szavakat, de nem találtam őket.
- Mi izé? Beszélj értelmesen, így semmit nem fogok megérteni. - válaszolt flegmán.
- Már megint olyan vagy. - motyogtam fájdalmasan. Azt hiszem, itt elszakadt nála a cérna, mert felpattant és a falnak nyomott. Éreztem a számban a leheletét, éppen csak egy kicsi választott el minket attól, hogy megízleljük egymást.
- Ennyire könnyen megcsalnád velem a díva hercegedet? - vigyorgott.
- TaeMin, én... úgy értem, köztünk nincs semmi. - pityeredtem el. - Minden azért volt, hogy megnézzük, mennyire vagy féltékeny... hogy képes lennél-e velem...hogy velem...komolyan gondolni.
- Mi? - vékonyodott el a hangja. Döbbenetében elengedett és mellettem lecsúszott a fal mentén. - De láttam, hogy smároltatok! Úgy egymásra másztatok, mint két...pióca!
- Nem csókolt meg, csak átölelt és úgy tettünk, mintha...-
- Szóval átbasztál, mert azt hiszed, beléd zúgtam és képes lennék-e járni veled? Az eszem megáll! A kurva életbe! - ordította a képembe.
- Kérlek, hallgass meg! - könyörögtem neki. - Azért csináltam, mert...mert én nem tudom, mit érzek irántad! Csak tudni akartam, féltékeny lennél-e, ha mással lennék és amikor azt mondtad, az vagy...olyan melegem lett... nem tudom, mit akarok tőled, kérlek, értsd meg. - sírtam. A tenyerembe temettem az arcom, a könnyeim ömlöttek a szememből. Hirtelen két kezet éreztem, amik átölelnek. Mégjobban rákezdtem a bőgésre, de most már az Ő pólóját sírtam össze. - Annyira utállak. - dünnyögtem, mire adott egy puszit a hajamba.
- Tudom. Gyere, menjünk. Elfáradtál, pihenned kell. - a karjába kapott, én pedig ott aludtam el.

***TaeMin POV***

Imádnivalóan édes, mikor alszik. Kisimítottam néhány tincset az arcából, közben akaratlanul is közelebb férkőztem hozzá. A nyakamba szuszogott, nem tudtam megállni kuncogás nélkül.
- Tae...TaeMin?
- Picsába... felébresztettelek?
- Nem, dehogy. Ilyenkor már fent szoktam lenni. - láttam, hogy füllent, de aranyos volt, hogy nem mondta. - Itt virrasztottál mellettem?
- Hülye vagy? Bealudtam éjfél körül. - legyintettem, mire nekiállt röhögni. - Nevetsz? Lássuk, ez mennyire vicces! - azzal elkezdtem csikizni.
- TaeheheMiiin~! Nem bírom! Hagyd abba! - sikított, végül megszántam, és vigyorogva fölé helyezkedtem. Orrunk összeért, egymás szemébe néztünk. Az arcunkról lefagyott a mosoly.
- Mondták már, milyen gyönyörű szemeid vannak? - suttogta.
- És neked mondták már, milyen gyönyörű vagy te magad? - tüntettem el a maradék távolságot. Egyszerűen megcsókoltam őt. Mikor elváltunk, félve nézett rám.
- TaeMin...
- Hm?
- Én félek.
- Ugyan mitől?
- Hogy játszani fogsz és kihasználsz, mint a többi lányt, akik nem kellettek tovább, miután lefeküdtél velük. Nem akarok így járni.
- Nem fogsz. - nyugtattam. Szemei még mindig kétségeket tükröztek. Fogalmam sem volt, mit mondjak neki.
- De te nem tudod, milyen egy komoly kapcsolat...
- Hát taníts meg! - jelentettem ki és szenvedélyesen újra lesmároltam.

Teaching 1/5 (TaeMin,+17)

Kezdjük egy kis bevezetéssel. A nevem Park SoYung, 19 éves, és anyukámmal élek. Hosszú történet, elég annyi, hogy apukám ötéves koromban meghalt.
Azzal nem is lenne baj, ha umma talál magának valakit. De hogy ennek a valakinek legyen egy 21 éves fia, aki egy baromarcú, és állandóan a négy haverjával szórakozik a húga közelében, az már sok, mégis bántja a lányt minden egyes szava, mert olyat érez a srác iránt, amit nem akar.
Pont ez történt velem.
16 éves voltam, mikor anya bemutatta a barátját, Lee SungChot. A pasi nagyon aranyos és kedves, így boldog voltam, hogy anyu nem depizik többet. Aztán SungCho elmondta, hogy az ő fia akkor érettségizik és a ballagásán bemutatnak neki. Vártam, hogy megismerjem, gondoltam, jóban leszünk. Óriásit tévedtem.
Mikor megérkeztünk, tök jó volt, leültünk, végignéztük a ceremóniát, majd megvártuk, míg lejön. És valahol ott kezdődött, hogy meglátott a lépcsőn. Azonnal rájöttem, hogy nem leszünk valami mintatesók.

Aztán most itt vagyunk a jelenben. Egy évvel ezelőtt költözünk össze, az én ballagásom után két nappal.
SungCho és anya nagyon izgatottak voltak, hiszen "végre együtt a család", én viszont az első éjszakámat bőgve töltöttem el.
TaeMin huszonegyedik születésnapján is inkább már a barátnőmnél aludtam.
Azóta állandóan hozta a haverjait és beszólt, megalázott előttük, sőt, volt egy olyan korszakom, hogy félve tettem meg minden métert, nehogy meglásson, mert biztos rajtam fognak röhögni. TaeMintől esett a legrosszabbul az egész.
Mára már eljutottam arra a szintre, hogy legalább előttük keménynek mutassam magam.

***

- Gyere enni! - dörömböltem az idióta ajtaján. A hülyéje... befestette magát szőkére és úgy néz ki, mint egy ribanc. Ezt meg is mondtam neki, mire elkáromkodta magát és kiröhögött. Persze anyáék mondták neki, milyen helyes férfi lett belőle. Na persze... egy húsz éves hidrogénszőke pasi, alapból androgün kinézettel
elképesztően férfias... Csak az a baj, hogy piszkosul szexi.
Amíg én filozofáltam, kinyílt az ajtó és kilépett rajta TaeMin, kicsit.... másképp, mint vártam. Egy szál bokszer volt rajta! Az is fekete! Basszus! Az a felsőtest... talán kicsit kigyúrtabb, mint hittem.
- Tetszik? - hallottam az önelégült hangját. Franc! Rajta felejtettem a tekintetem...
- Mi? Nem! Ugyan, dehogy! Pont te? Menj már, ez az évszázad poénja! - nevettem kínomban, bár tudtam, hogy felesleges. Olyan vörös vagyok, mint egy tégla.
- Ja, persze. Ezt meséld be inkább magadnak. - vigyorgott gúnyosan. Néztem mindenhová, végül egész véletlenül a szemébe néztem. Hiba volt. Gyönyörű szép holdacska szemei vannak. Hirtelen megfogta a csuklóm és behúzott a szobájába, becsukva maga után az ajtót. Túl közel hajolt hozzám, éppen hogy nem csókolt meg. A szívem szuper gyorsan kezdett dobolni a mellkasomban. Olyat kezdtem érezni, mint még soha sem.
- Csak tudnám, miért vagy ekkora paraszt. - suttogtam. - Hogy rohadnál meg. - sírtam el magam és kirohantam a szobájából. Mi ez az érzés? Annyira megijedtem magamtól... Nem lehet, hogy szerelmes legyek ebbe a tulokba! És mellesleg... a bátyám. Még ha nem is vér szerint.

***TaeMin POV***

Ezt benéztem. Nem szándékosan vagyok vele tetű, egyszerűen így alakul. Valahányszor Keyékkel beszélek, azt mondják, ők látják, mennyire bele vagyok zúgva. Franc essen bele, de mindig csak megbántom! Én hülye meg gyúrni is elkezdtem, mert egyszer leribancozott és azt mondta, úgy nézek ki, mint egy lány. Meg voltam ijedve, hogy talán ezért nem tudna rám férfiként nézni és sose leszünk komolyabb szinten ennél a köcsögösködésnél. Faszomat már, egy nő se kellett egy éjszakánál többre. SoYung bezzeg... sóvárgok utána. De a kutya se érti a logikámat, hogy akkor miért vagyok vele ilyen méteres batár ökör. Még én se.
Amikor beráncigáltam a szobámba, majdnem megcsókoltam, és még többet is tettem volna vele, erre elijesztem. Gratulálok, Lee TaeMin. Most elüldöztem, így az összes esélyemet elhajtottam nyaralni...
Megint elképzeltem őt, fél éve minden nap ezt csinálom. Nem tudtam magamnak parancsolni, úgyis egyedül voltam a szobámban, az ajtót pedig kulcsra zártam. Óvatosan benyúltam alsógatyámba és megragadtam elhanyagolt tagomat. Finoman húztam egyet rajta, mire felsóhajtottam.
- SoYung...ah...  - kicsit gyorsabban mozgattam a kezemet, le kellett feküdnöm, hogy ne essek össze. - Basszus... SoYung...ah ah ah... - nyögtem egy hangosabbat, fehér magom alhasamra fröccsent, kezemet sem kímélve. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Utálom ezt. A kezemmel élvezek arra, ahogyan gondolok rá.
Mit meg nem adnék azért, hogy közvetlenül az ő nyögéseitől menjek el...
Nem vagyok normális, esküszöm.

Sarang (JongHyun)

 Ajánlott dal: Faith Hill - There you'll be

Emlékszel, mikor megismertük egymást? Még ma is elnevetem magam, mikor eszembe jut. Éppen kirohantam a főiskoláról, és beléd ütköztem. Persze te magadat hibáztattad, amiért kiborult a kezemben tartott palackozott kóla. Ragaszkodtál hozzá, hogy engesztelésül meghívj valahova. Beleegyeztem.

Emlékszel, mikor abból az egyszerű találkából randik sorozata lett? Romantikus alkat vagy, ráadásul idióta is, tökéletes volt melletted, talán pont ezt szerettem benned.

Emlékszel, mikor először megcsókoltál és megkértél, legyek a barátnőd? Akkor, abban a pillanatban én voltam a legboldogabb nő az egész Világegyetemben.

Emlékszel az első szeretkezésünkre? Azzal az ürüggyel mentünk a hegyekbe, hogy síelni fogunk. A faház kellemes meleget adott, levendulaillat áradt mindenhol, a kandallóban vidáman lobogott a tűz. Óvatosan adtad a számba a csokiba mártott eperszemeket, végül már egymás szájából ettünk. Aztán szép lassan átváltott az éjszaka életem legszenvedélyesebb éjszakájává.

Emlékszel, mikor bemutattál a szüleidnek? Nem kedveltek, és követelték, hogy keress magadnak jobb lányt nálam. De ellenszegültél. 

Emlékszel, mikor összeköltöztünk? Vidáman telt a berendezkedés, és még négy barátod is jött besegíteni.
Nagyon jól kijöttem velük is, boldognak éreztem magam. Sőt. Kijelenthetem, hogy boldog is voltam.

Emlékszel az első veszekedésünkre? Apróság volt, mégis sokat jelentett. Hatalmad mérföldkő volt mindkettőnk életében, azt hiszem.

És most...itt ülök, lassan hajnalodik, de én még mindig ezeket a sorokat körmölöm.
Amióta elhagytál, azt kérdezem magamban, miért? Mit tettem? Talán valami rosszat? Ha így van, én esküszöm, nem akartam! Annyit gondoltam rád ez alatt a magányos egy év alatt, amennyit csak lehet egy szerelmes nőnek. Soha nem fogod megkapni ezt a levelet, mert nem tudom, merre lehetsz. Talán már boldog vagy mással.
Én mindenesetre várni fogok rád, míg élek. A remény bennem marad, mert tudom, hogy kettőnk sorsa még fog kereszteződni. Majd egyszer...
Mert szeretlek, JongHyun. 
És hiába akarnálak, nem felejthetlek el. Mert van valami, ami örökre hozzád láncol...

***
Nagyot sóhajtva zárom le a fehér borítékot, majd a kész levelet a te fényképed melletti dobozba rakom. 365 darab levél. Ami azt jelenti, ma van egy éve mindennek. Hogy hirtelen hazajöttél és összecsomagoltad a cuccaid. Hiába kérdeztem, mi történt, csak szó nélkül elém sétáltál, adtál egy szenvedélyes csókot, majd a bőröndöddel együtt elmentél. Akkor rájöttem, utoljára sétáltál be, majd ki azon az ajtón.
Hangos sírás zökkent ki a gondolatmenetemből. Sietve rohanok át a másik szobába, amint meglátom a pici alakot, arcomról elrepül a keserűség és a bánat. Igen. Ez az, ami miatt nem felejthetlek el, Jjong. A kislányod, akit velem együtt magára hagytál. Éppen három hónapos. Óvatosan veszem magamhoz őt, majd megetetem, az egyik régi altatódalt dúdolva, amit anno egyszer még nekem énekeltél, mikor nem tudtam aludni.
Hirtelen csöngetnek. Leteszem az apró életet a kezemből és az ajtóhoz sétálok. Amint kinyitom, szemeimet elöntik a könnyek, a szerelem és a düh könnyei.
- Itt vagyok. - nyögöd. Hangos pofon csattan az arcodon, szemedből már neked is ömlik a sós folyadék.
- Mit akarsz itt? - suttogom. - Mégis mi a francot akarsz te tőlem?
- Szeretlek. Csak ennyi az egész. - próbálsz közelebb jönni hozzám, de nem hagyom.
- Akkor nem hagytál volna el. - válaszolom kimérten.
- Idióta voltam. A szüleim hívtak egy évvel ezelőtt. Azonnal mennem kellett, mert... találtak nekem egy lányt. Kényszer volt az egész. A család cége és egy másik cég között szerződést kötöttünk volna, ha elveszem SeKungot... ma van az esküvőm napja... mi összebeszéltünk... neki is van már valaki, akit szeret, és nekem is. Így egyikünk sem ment el az esküvőre. Most... most pedig könyörgöm, hogy szeress újra! - borult térdre előttem zokogva. A földbe gyökerezett a lábam.
- Jjong, én... - csuklott el a hangom, majd én is letérdeltem elé, hogy megcsókoljam.
- Szeretlek! - kapaszkodott belém.
- Én is nagyon szeretlek téged. - szorítottam.

Elbűvölve, könnytől csillogó szemmel nézed a kislányunkat, ahogy előttünk szalad.
Négy év telt el.
- Minden egyes nappal egyre hálásabb vagyok Istennek, amiért visszavezetett hozzád. - suttogod a hajamra, ahogy sétálunk a kicsi nyomában. Felnevetünk, ahogy meglátjuk: célja a közeli fagyis stand.
- Tudod, hogy szeretlek, és attól, hogy ezt minden nap elmondod, ugyanúgy tisztában vagyok vele.
- Szeretlek.
- Én is téged. Mindig.

----------------------------
Öhm...ez eredetileg valami tragikus öngyilkosságos izének indult, de képtelen vagyok ilyeneket írni!!! :"D
De komolyan.
A múltkor is meg akartam ölni TaeMint egy ötlet szerint, de már majdnem sírtam rajta így kitöröltem az egészet xD
Bocsi, srácok, ez nem jön össze :P
És igen, megint JongHyun lett az Optional, nem tehetek róla, UB-m *-* Mian ^.^"
A következő majd már nem róla fog szólni, azt garantálom. Most is éppen ezen sorok írása közben jön a következő ihlet :D
Ez az első ilyen szomorkásnak induló valamim, szóval tessék elnézni a bénázást. Egyszer (talán majd kilencven év múlva) eljutok odáig, hogy egy teljes tragédiát gépre vessek. De addig még van idő :)
És mint látjátok, ajánlott dalt is linkeltem, ami nálam most szintén újítás, erre írtam a ficit. Általában nem írok zenére, de ez most nekem nagy sláger :D
Köszi, hogy olvastátok, és majd jövök a következővel! :)

Boldog születésnapot! (JongKey, +18)

Izmos mellkasa a hátamnak nyomódik, miközben édesen a nyakamba szuszog, szája félig nyitva. Imádom ezt az embert. Soha nem gondoltam volna, hogy a debütálás egy új szerelmet hoz maga után. Attól a naptól, ahogy egy csapatba kerültünk, beleszerettem Kim JongHyunba. És a mai nap különleges. Nem csak azért, mert születésnapja van, hanem mert pont ma van annak is négy éve, hogy szerelmet vallottam neki a koncertünk után.
 ** FLASHBACK **
 - Hyung... - szólítottam meg halkan. - Boldog szülinapot. - mosolyogtam, mikor szép kiskutyaszemeit az enyémekre emelte. Meg kell mondanom neki... Ez már nem állapot, hogy szenvedek érte három éve...
És MinHo meg Onew hyung rugdosott be az öltözőbe. Ráadásul még TaeMin is osztotta az észt! Itt súlyos bajok lesznek, ha nem kezdek neki én udvarolni ennek a vak dinónak.
Remegve nyújtottam át a dobozt, amiben az ajándékot én magam csináltam. Semmi különös, csak egy album, a sok szép emléket rejtve, amit együtt szereztünk a csapattal eddig.
- Nahát, köszönöm, Bummie! Azt hittem, már elfelejtetted, mindenki felköszöntött reggel, csak te nem. - vigyorgott, megvakarva a tarkóját.
- Hát, az az igazság, hogy én... egészen más ajándékot szántam, mint a többiek...
- Igazad van. Nagyon megható ez az ajándék. - lapozgatta áhítattal.
- De nem arra gondoltam, én még mást is akarok adni...
- Tényleg? - csillant fel a szeme. - Alig várom. - válaszként csak szorosan behunytam a szemem, igyekeztem leküzdeni az izgatottságtól létrejött hányingerem, a nyaka köré fontam a karjaimat, és a számmal rátapadtam az övére. Résnyire kinyitottam pilláim, hogy lássam a reakcióját. Tágra nyílt a tekintete, beletellett pár másodpercbe, de végül lehunyta, és visszacsókolt! Jjongie visszacsókolt! - Hm. Vártam már erre, hogy őszinte legyek. - karolta át a derekamat, miközben édes orrát az enyémnek dörzsölte.
- Akkor miért nem léptél te előbb? - értetlenkedtem.
- Mert annyira féltem, hogy egy mocskos buzinak fogsz nézni, hogy ha rajtam múlik, meghaltam volna a rémülettől. Nagyon bátor vagy, KiBummie...
- Csak szeretlek. - mosolyodtam el, majd nyomtam még egy puszit a szájára. - Boldogazt, puppy.
** FLASHBACK VÉGE **
 - Dino...kelj fel, lassan mennünk kell próbára.
- Hmimmümdüg. - morgott a nyakamba, mire felkuncogtam, és megfordultam karjaiban, hogy elérjem a formás fenekét.
- Yeobo, munka van. - csókoltam meg, és azzal a lendülettel bele is markoltam a kerek hátsójába. Erre kipattantak a szemei és nyelve már az én torkomban volt. Belenevettem a csókunkba. Elégedett vigyorral nyugtáztam, hogy felébredt, eltoltam magamtól, letöröltem a nyálát a számról és feltápászkodtam. - Gyere, mert a szülinapodat Roo-val fogod ünnepelni. - húztam le a takarót róla.
- Ha rajtad múlik, tényleg a kutyám lesz az egyetlen társaságom. - sóhajtotta. Rácsaptam még egy utolsót a seggére, és kimentem reggelit csinálni.
- Boldog szülinapot, hyung! - repült be mellettem TaeMin, egyenesen rávetve magát az épp visszafekvő pasimra. Elröhögtem magam. Sejtettem, hogy a maknae fogja kiverni nála a biztosítékot kora reggel.
- Aztán szép lassan Onew és MinHo is beslattyogtak, kezükben egy-egy ajándékot szorongatva. Én meg fejcsóválva készítettem az ételt tovább.
- KiBummie? Tőled mit kapok? - harapott hirtelen a fülembe. Megugrottam.
- Te állat! - sikkantottam fel. - Nem én vagyok a kaja! Tedd le a seggedet a székre és várjál!
- Akkor nem kapok semmit? - görbült lefelé a szája.
- Hülye vagy. Én egész mást terveztem. De most maradj nyugton! - mosolyodtam el halványan.
Ezek után  elmentünk a próbára, két fotózásra, egy interjúra, végül még egy rövid megbeszélésre. Én meg serényen készültem az estére.

Izgatott voltam, de nagyon. Egy elég drága szállodai szobát béreltem, pezsgővel, meg mindennel, ami elég nyálas ennek a dinoszaurusznak. Én nem voltam romantikázós, de élveztem, ha velem csinálják. Tiszta komplikált vagyok.
Még mielőtt eljöttem, kölcsön kértem TaeTae szexi ingét, amit anno MinHoval használt Valentin-napon. A kis taknyos úgy visított egész éjjel, hogy majd' levetettem magam az emeletről.
Csak azt vettem fel, elég hosszú volt, hogy a legcenzúrásabb részeimet takarja, kihúztam szemeimet tussal, ahogy Jjong szereti, majd szépen elfeküdtem az ágyon.
A torkomban dobogott a szívem, mikor az ajtó halkan csapódott. Úgy intéztem, hogy sötét legyen.
- Bummie? Itt vagy? - suttogta. Halkan morogva vetettem rá magam, mire az ágyra estünk mindketten. Felkapcsoltam a kislámpát, de előtte a csípőjére ültem. - Nagyon megleptél, mikor megüzented Onewval, hogy itt leszel. És valljuk be...kibaszott izgató vagy. - markolt a fenekembe erősen. Felnyögtem.
- Akkor izgass fel engem is, mert elég szép éjszakára számítok. - doromboltam a fülébe.
- Ah, baszki, cica! - gyűrt maga alá egy mozdulattal, és vadul csókolni kezdett. Ingem lekerült, egy szál semmiben fetrengtem alatta, kezével a merevedő férfiasságomat ingerelte. Nagyokat sikítva vergődtem alatta, miközben ő is levetkőzött. Merevedéseink összeértek, ezzel csak hajszolva az élvezetet. - Szeretlek, KiBummie, kibaszottul szeretlek! - sóhajtotta a számba, mikor felkészítés nélkül tövig hatolt belém. Úgy mozgott bennem, mint egy állat, szinte beledöngölt a lepedőbe.
- Ez az! - sikkantottam, ahogy eltalált bennem egy pontot. Kis híján elélveztem. De még nem most akartam ennek véget vetni. Ó, nem. - Jjongie! Még nem...fejeztük...be! - préseltem ki a számon a szavakat. Úgy látszik, tökéletesen megértette, mert fenekemnél felemelt, miközben lábaimat a dereka köré kulcsoltam, és a kis pultra ültetett, úgy mozogva bennem tovább. A végét már nagyon elnyújtottuk, de amint őt elérte a megkönnyebbülés, én is hatalmasat élveztem. Duplán jó érzés volt...
- Francba, Key... csodálatos vagy... - adott egy mély, túlfűtött nyelves csókot.
- Te sem panaszkodhatsz, yeob. Boldog szülinapot! - kuncogtam zihálva. Visszavitt az ágyra, lefektetett, majd ott hagyott. Értetlenül meredtem magam elé. Mi a fene?
- Szeretnék én is adni valamit. Én már nagyon sokat gondolkodtam ám ezen. És minél többet gondolkodtam, annál biztosabb voltam benne. Szeretném, ha valamilyen módon összekötnénk magunkat. És mit szólnál, ha ez a nap nem csak a szülinapom és az évfordulónk lenne, hanem valami más is?
- Mire gondolsz? - pislogtam fáradtan.
- Mondjuk, egy eljegyzési évfordulóra? - villantotta rám telefogsoros vigyorát. - Kim Key KiBum, megtisztelnél azzal, hogy négy év kitartó kapcsolat után hozzám is jössz?
- Úristen! Igenigenigenigenigen! - sikítottam sírva. - Szeretlek Kim JongHyun! Örökké szeretni foglak!
- Ilyen érzelemkitörésre nem számítottam. De én úgyszintén. A síron túl is, egyetlenem.

***


Boldogságos szülinapot a kis Puppysaurnak! Mindenképpen Key szemszögéből szerettem volna írni, mert az uke szerepét jobban át tudom érezni, talán mert lány vagyok. xD De remélem tetszett, és mégegyszer Saengil Chukha Hamnida, JongHyun oppa! <3 <3 <3 <3 <3

Jéghercegnő - 10. Fejezet - Boldogan

Az elkövetkezendő három napban egy büdös szót nem szóltam. A többiek bejöttek, beszéltek hozzám, az ételt gépiesen ettem, mindenféle ízérzék nélkül. Abszolút nem figyeltem rá, mit eszek. Talán még azt sem venném észre, ha egy élő csirkét raknak elém. Tűrtem anyukám simogatását és JinKi öleléseit, de reagálni meg sem próbáltam. Nem éreztem értelmét. Pedig belül szükségem volt a támogatásra. Nagyon is.

Key főzött nekem, TaeMin mesélt mindenféle aranyos dolgot, MinHo néhány új projectről magyarázott, JongHyun pedig képes volt a kutyáját is becsempészni! Minden kudarc ellenére velem maradtak és nem adták fel, hogy életet verjenek belém egy nap. Anyukámat rávették, hogy menjen haza pihenni kicsit. Nem sikerült felvidítani, de értékeltem a próbálkozást.
- MinJee. - érintette meg a karomat gyengéden Onew. - Ne rombold magad. Szörnyű nézni a szenvedésedet. -  a hangja most máshogy csengett, így most először érdeklődve ránéztem. A kezében egy csokor vörös rózsa volt, ő pedig valószínűleg a stúdióból jött a ruházata és a sminkje alapján. Még az álcával em törődött.
- De én szerettem volna megtartani a babát... Még akkor is, ha nélküled neveltem volna fel...
- Kicsim, ezt már megbeszéltük, hogy Luna volt minden mögött. Mikor kezdhetnénk újra? Veled akarok lenni. - térdelt le esdeklően.
- Honnan akarod újra kezdeni? Bemutatkozzak? - felnevetett. A nevetése felmelegítette a szívem.
- Én arra gondoltam, hogy mint férj és feleség... - motyogta.
- Tessék?
- MinJee, ígérem szeretni foglak most és mindig. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - vett elő egy pici gyűrűt, amit felém nyújtott. A lélegzetem is elakadt.
- JinKi...én -
- Figyelj, én tudom, hogy ami köztünk történt a nyaraláson, egy életre szól. És ami az elmúlt egy hónapban történt, lelkiekben örökre megmarad. És azt is tudom, néha idióta vagyok, és a Hello Baby alapján csapnivaló apa lennék. De szeretni még egy ilyen bolond is
tud. Esküszöm...
- Igen.
- ...szeretni...mi?
- Hozzád akarok menni. Szeretlek. - a könnyeimmel küzdve nyújtottam a bal kezem, hogy felhúzza rá a gyűrűt. Ezzel a depressziómból is lassan kezdtem kilábalni.

Mindenki gratulált, és úgy tűnt minden vissza is tér a régi kerékvágásba. YoungMin áldását adta ránk, bár a házassággal a párom csapatban való részvétele is megszűnik. De még korántsem most. Még legalább öt évet rá akarnak húzni. A SHINee tehát folytatta a dolgát, TaeMin is a közelgő szólózással foglalatoskodott. az f(x) pedig Luna kilépésével a csúcsra jutott a lánybandák között. Na igen. Luna, miután Onewval szembesítettük őt a művével, hisztirohamit kapott, egy hét múlva pedig kitették a csapatból. Azóta nem is láttuk, megszakította a kapcsolatot mindenkivel. Jobb is így. A SooRa és Sulli között lévő kapcsolat mindig mosolyt csalt az arcomra, ahogy a 2Min és JongKey is. Anya nagyon boldog volt,  vigyorogva nyomorgatta meg az új családtagot, bár kedvesem szülei először tartózkodóak voltak, de idővel nagyon jó viszonyt ápoltam velük is. Ilyen barátok és család mellett végre sikerült talpra állnom. Úgy éreztem, mellettük itthon vagyok.

-------öt hónappal később ------
- Látod, Key megmondta, hogy jó kis lagzit szervez. - mászott fölém Onew, kéjesen morogva. Az első találkozásunk színhelyét választotta a nászútra, erről persze nem is tudtam, így nagyon meghatódtam.
- Akarsz valamit, csirke? - nyaltam meg a szám, ahogy végignéztem vetkőzős mutatványát. Iszonyat izgató volt. - Tudod, ez a fekete boxer nagyon beindító.
- Te beszélsz? Fekete csipkés bugyi. - rántotta le rólam azt is, mikor már az én vetkőztetésemnél tartott.
Felrántottam magamhoz egy érzéki, mély nyelves csókra, aztán történt, aminek történnie kellett.
- Akarod, hogy csináljunk  egy kis lurkót? - kérdezte, mire igent bólogatva nevettem fel. - Csak akkor tanulj meg bánni a gyerekekkel, yeobo. - szorítottam magamhoz.

Fáradtan, pihegve gördült le rólam a harmadik menet után.
- Na, azért jó ott megtartani a nászutat, ahol megismerkedtünk. - húzott magához.
- Szerintem is. Elképesztő ember vagy. - csókoltam meg.
- Most már el is hiszem. Sikerült megtörnöm a Jéghercegnő szívét...
Boldog, szerelemtől fűtött csókot váltottunk, majd egymás karjaiban aludtunk el, hogy mostantól életünk végéig egymás oldalán keljünk fel.

VÉGE
(Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta a mini ficet, remélem tetszett!)