Azzal nem is lenne baj, ha umma talál magának valakit. De hogy ennek a valakinek legyen egy 21 éves fia, aki egy baromarcú, és állandóan a négy haverjával szórakozik a húga közelében, az már sok, mégis bántja a lányt minden egyes szava, mert olyat érez a srác iránt, amit nem akar.
Pont ez történt velem.
16 éves voltam, mikor anya bemutatta a barátját, Lee SungChot. A pasi nagyon aranyos és kedves, így boldog voltam, hogy anyu nem depizik többet. Aztán SungCho elmondta, hogy az ő fia akkor érettségizik és a ballagásán bemutatnak neki. Vártam, hogy megismerjem, gondoltam, jóban leszünk. Óriásit tévedtem.
Mikor megérkeztünk, tök jó volt, leültünk, végignéztük a ceremóniát, majd megvártuk, míg lejön. És valahol ott kezdődött, hogy meglátott a lépcsőn. Azonnal rájöttem, hogy nem leszünk valami mintatesók.
Aztán most itt vagyunk a jelenben. Egy évvel ezelőtt költözünk össze, az én ballagásom után két nappal.
SungCho és anya nagyon izgatottak voltak, hiszen "végre együtt a család", én viszont az első éjszakámat bőgve töltöttem el.
TaeMin huszonegyedik születésnapján is inkább már a barátnőmnél aludtam.
Azóta állandóan hozta a haverjait és beszólt, megalázott előttük, sőt, volt egy olyan korszakom, hogy félve tettem meg minden métert, nehogy meglásson, mert biztos rajtam fognak röhögni. TaeMintől esett a legrosszabbul az egész.
Mára már eljutottam arra a szintre, hogy legalább előttük keménynek mutassam magam.
***
- Gyere enni! - dörömböltem az idióta ajtaján. A hülyéje... befestette magát szőkére és úgy néz ki, mint egy ribanc. Ezt meg is mondtam neki, mire elkáromkodta magát és kiröhögött. Persze anyáék mondták neki, milyen helyes férfi lett belőle. Na persze... egy húsz éves hidrogénszőke pasi, alapból androgün kinézettel
elképesztően férfias... Csak az a baj, hogy piszkosul szexi.
Amíg én filozofáltam, kinyílt az ajtó és kilépett rajta TaeMin, kicsit.... másképp, mint vártam. Egy szál bokszer volt rajta! Az is fekete! Basszus! Az a felsőtest... talán kicsit kigyúrtabb, mint hittem.
- Tetszik? - hallottam az önelégült hangját. Franc! Rajta felejtettem a tekintetem...
- Mi? Nem! Ugyan, dehogy! Pont te? Menj már, ez az évszázad poénja! - nevettem kínomban, bár tudtam, hogy felesleges. Olyan vörös vagyok, mint egy tégla.
- Ja, persze. Ezt meséld be inkább magadnak. - vigyorgott gúnyosan. Néztem mindenhová, végül egész véletlenül a szemébe néztem. Hiba volt. Gyönyörű szép holdacska szemei vannak. Hirtelen megfogta a csuklóm és behúzott a szobájába, becsukva maga után az ajtót. Túl közel hajolt hozzám, éppen hogy nem csókolt meg. A szívem szuper gyorsan kezdett dobolni a mellkasomban. Olyat kezdtem érezni, mint még soha sem.
- Csak tudnám, miért vagy ekkora paraszt. - suttogtam. - Hogy rohadnál meg. - sírtam el magam és kirohantam a szobájából. Mi ez az érzés? Annyira megijedtem magamtól... Nem lehet, hogy szerelmes legyek ebbe a tulokba! És mellesleg... a bátyám. Még ha nem is vér szerint.
***TaeMin POV***
Ezt benéztem. Nem szándékosan vagyok vele tetű, egyszerűen így alakul. Valahányszor Keyékkel beszélek, azt mondják, ők látják, mennyire bele vagyok zúgva. Franc essen bele, de mindig csak megbántom! Én hülye meg gyúrni is elkezdtem, mert egyszer leribancozott és azt mondta, úgy nézek ki, mint egy lány. Meg voltam ijedve, hogy talán ezért nem tudna rám férfiként nézni és sose leszünk komolyabb szinten ennél a köcsögösködésnél. Faszomat már, egy nő se kellett egy éjszakánál többre. SoYung bezzeg... sóvárgok utána. De a kutya se érti a logikámat, hogy akkor miért vagyok vele ilyen méteres batár ökör. Még én se.
Amikor beráncigáltam a szobámba, majdnem megcsókoltam, és még többet is tettem volna vele, erre elijesztem. Gratulálok, Lee TaeMin. Most elüldöztem, így az összes esélyemet elhajtottam nyaralni...
Megint elképzeltem őt, fél éve minden nap ezt csinálom. Nem tudtam magamnak parancsolni, úgyis egyedül voltam a szobámban, az ajtót pedig kulcsra zártam. Óvatosan benyúltam alsógatyámba és megragadtam elhanyagolt tagomat. Finoman húztam egyet rajta, mire felsóhajtottam.
- SoYung...ah... - kicsit gyorsabban mozgattam a kezemet, le kellett feküdnöm, hogy ne essek össze. - Basszus... SoYung...ah ah ah... - nyögtem egy hangosabbat, fehér magom alhasamra fröccsent, kezemet sem kímélve. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Utálom ezt. A kezemmel élvezek arra, ahogyan gondolok rá.
Mit meg nem adnék azért, hogy közvetlenül az ő nyögéseitől menjek el...
Nem vagyok normális, esküszöm.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése