HATEZER! *3*

Sziasztok!:)

Megvagyunk hatezren, ami nekem annyira kidüllesztette a szemem, hogy el sem

hiszitek. Egyszerűen én tényleg nem tudom felfogni, hogy ekkora nézettségem van,

és igaz, hogy másokhoz képest ez még semmi, de nekem rettenetesen sokat

jelent és... na!:)

Köszönöm Unnie, itt is sok hálával tartozom neked, bár ezt minden blogon

el tudnám mondani.

A kommentelőknek és a csendes olvasóknak is köszönöm egyaránt, mint mindig, 

hiszen az olvasottságot minden tekintetben az olvasóknak köszönhetem száz

százalékig!^^

Szóval köszönöm. 

Igazából túl kevés szó van ahhoz, hogy az ember elég köszönetet nyilváníthasson, szóval

megint nem tudom eléggé kifejezni magam, pedig az anyanyelvünk nem az a 

szegényes típus. :D

Igyekezni fogok nektek minél kevesebb csalódást okozni, és bár tudom, hogy 

soha nem felelhetek meg mindenkinek, azért megpróbálkozom ezzel a lehetetlen küldetéssel. :')

Még egyszer köszönöm, hálás vagyok, és nem fogom abbahagyni az írást, lehetőleg még 

nagyon sokáig.

Sok író az első pillanatban feladja, ha nem kap elég kommentet, vagy túl béna írónak titulálja magát, és ezért 

nem ír tovább, esetleg nem látja a fától az erdőt és a csendes olvasóit is semmibe veszi.

Annyi befejezetlen blog kering az interneten, amik ráadásul annyira eszméletlen

jól vannak megfogalmazva, és azt látom a legtöbb helyen, hogy az írója legalább egy éve nem frissített egy futó történetet, és legtöbbször még le is szűkítem ezeket a köröket az EXO és SHINee témára.

Tehát mindenkit arra ösztönöznék, hogy ne adjátok fel, küzdjetek az álmaitokért, és ha az írás az az

álom, akkor írjatok!:)

Nincs jobb és felemelőbb érzés annál, mint ha az ember kiírja magából a fájdalmait, az örömét, 

a bánatát, itt ha akarunk, önmagunk felfedése nélkül adhatjuk át az embereknek az érzéseinket, nincsenek korlátok, a fantáziánk szárnyalhat akár az égig is. :)

Az írás legalább olyan barátunk, mint az olvasás.

Sokszor megéri írni csak azért, hogy magunkat boldoggá tegyük, vagy azért, mert van egyetlen egy biztos pontunk, aki mindig bátorít, az egyetlen rendszeres kommentelő olyan csodát képes művelni a lelkünkkel, mint talán a legjobb haverunk sem.

Ugye, Unnie? <3

Én mindenkit erre buzdítanék, nincsenek lehetetlenek, csak tehetetlenek, ezt a magyartanárom annyiszor elmondta, hogy lassan én is felfogom már a jelentését. És a súlyát is néha...

Sok sikert kívánok minden kezdő írónak, minden olyan írónak, akik nálam sokkal tapasztaltabbak, 

és nagyon boldog, mosolygós napokat az olvasóknak! ^^

Hwaiting! *3*