My Dear - 3. Fejezet - END

Nem tudtam ellenállni neki, mégiscsak egy éve fojtom el magamban ezeket a vágyakat Jonghyun iránt. Engedtem, hogy nyelve ismerkedjen az enyémmel, hogy kezei bátran nyúljanak be pólóm alá.
Ekkor eszembe jutott ő és Luna.
- Jonghyun...
- Bízz bennem. - mormolta és újabb szívást ejtett nyakamon.
- De... az Istenért, szállj le rólam! - nyögtem fel. Megállt a tevékenykedésben és kíváncsian, összeráncolt homlokkal meredt rám. - Nem fogok lefeküdni veled.
- Tessék?
- Pontosítok. Úgy nem fogok lefeküdni veled, hogy tudom, mit műveltek a kis nőcskéddel...
- Te azt gondolod, félrelépek? - döbbent le.
- Mi mást gondoljak? - nevettem kesernyésen. - Úgy elvagytok egymással, hogy szét se lehetne titeket szedni!
- Nézz rám. - fogta meg az állam, hogy szelíd erőszakkal maga felé fordítson. - Nem csaltalak meg. Soha. - mindezt a szemembe mondta, én pedig éreztem ahogy szívem felmelegszik.
- Egyszer sem?
- Egyszer sem. - mosolygott reakciómon, majd arcát mellkasomba fúrta, lágy csókot hintve melleim közé.
Átkaroltam a nyakát, lábaimat csípőjén fontam keresztül, Jonghyun pedig úgy emelkedett meg velem, végül elnavigált minket a hálószobáig.

~~~

Mikor felkeltem és kinyitottam a szemeimet, majd kezemmel magam mellett tapogatóztam, rádöbbentem hogy üres az ágy azon oldala, ahol férjem aludt.
Először megijedtem, hogy talán igaz volt amit tegnap feltételeztem, de ekkor megéreztem az étel illatát. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm, majd lerobogtam, számra pedig széles mosoly kunkorodott, mikor szemem elé tárult a látvány; Jonghyun egy szál alsóban állt nekem háttal, halkan dúdolgatva, hátán apró karmolásnyomok kaptak helyet.
- Hát te? - kérdeztem, amint megjött a hangom, ő pedig kicsit összerezzent, de ugyanolyan jókedvűen magyarázott.
- Reggelit készítek, gondoltam éhes leszel a tegnapiak után. - vigyorgott. Elvörösödve kapkodtam a fejem jobbra-balra, mindenhová rajta kívül. Halk léptekkel araszolt hozzám, két erős karjával átölelte derekam, fejét vállamba fúrta, úgy dünnyögött. - Tudod, én nem szórakoztam tegnap veled, mielőtt még bármit is feltételeznél.
- Miért csináltad ezt velem? - morogtam. - Amióta hozzád mentem, pokollá tetted az életem, mindenhol eltapostál, erre ott van a tegnapi dolog, ma meg vidáman főzőcskézel a közös házunkban, mintha csak egy tök átlagos házaspár lennénk, pedig ez nem így van. - dőltek belőlem a szavak, amiket hallva ő megfeszült.
- Tudom, hogy amit tettem, nehezen megbocsátható. De képzeld magad az én helyzetembe. Én... felépítettem magamnak egy álmot, keményen dolgoztam, hogy a szüleim áldásukat adják a modellkedéshez. Aztán egy szép napon bejelentették, hogy nősülök és egy pillanat alatt elvesztettem a függetlenségem, a fiatalságom, az egész életem, mert olyan nőt kellett elvennem, akit nem szerettem. Gyűlöltelek, amiért te nem tiltakoztál olyan hevesen mint én, gyűlöltelek, amiért minden hülyeségem ellenére még mindig próbáltad összeszedni a tartást magadban. Főztél, rendben tartottad a háztartást, nekem tényleg csak annyi dolgom volt itthon, hogy egyek és aludjak. Emellett még dolgoztál is és... én tudtam, hogy el fog jönni az, amikor eléred a határaidat. Ezt akartam, mégis... mikor elmentél, akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretlek.
- Jonghyun...
- Azt hiszem, rosszul ítéltem meg az egészet, és ha együttműködtem volna veled, talán nem történt volna minden ilyen rosszul, talán korábban szerelmesek lettünk volna egymásba. De ha te még mindig... ha még így is megtennéd, hogy mellettem maradsz, mindent helyrehozok, ígérem! Van egy szép feleségem, munkám, amit szeretek, házunk, életünk... ha megbocsátasz nekem, mindezt átalakíthatjuk. - nyelt. Egyre hangosabbakat szipogtam, mígnem teljesen átöleltem és beszívtam az illatát.
- Szeretlek.
- Én is téged. Nagyon szeretlek.


***

- Haengbok, Gijeog, nézzetek apára! - tapsikolt Jonghyun, miközben az ikreket próbálta magához édesgetni első születésnapjukon. A kislány Kibum haját rángatta, a kisfiú pedig Arisa ölében gagyogott. Én magam a konyhából pillantgattam feléjük, ugyanis két torta dekorálásával foglalatoskodtam. Jonghyun egy idő után feladta és inkább kiült az egyik konyhaszékre, teljesen magába fordulva.
- Feleslegesen magyarázol, úgysem fognak felhagyni a tevékenységükkel. - nevettem. - Kicsik még, most tágul ki nekik a világ, persze hogy mindenre kíváncsiak.
- Te csak díszítgesd a tortákat. - duzzogott.
- Jaj, csak nem megsértődött valaki? -  fordultam felé és helyet foglaltam az ölében. - Tudod, hálás vagyok neked és annak az éjszakának. Ha nem történik meg, most nem lenne kiket felköszöntenünk ma.
- Nagyon jó lehettem, ha egyszerre két gyereket is csináltam. - fényezte magát, de leütöttem.
- Én szültem meg őket, kétségkívül én vagyok a jobb.
- Abban biztos lehetsz, hogy a világ legjobb nője vagy. - invitált szenvedélyes csókba.
- Ne itt faljátok egymást, kicsik is vannak! - lépkedett be Kibum a kislánnyal a karjában.
- Mondod ezt te, aki a kórházban már a születésükkor Arisa szájában találtad magad és megkérted a kezét.
- ecseteltem enyhe gúnnyal a hangomban.
- Az  boldogság hevességében volt és amúgy is feleségül kértem volna már. - vont vállat.
- Igaz is. Tűztetek már ki pontos napot az esküvőre? - pislogtam.
- Már sikerült leszűkíteni a kört, de nem tudunk dönteni a december és az augusztus között.
- Szerintem az augusztus jobb. - gondolkozott Jjong egy almával szórakozva, amit az asztalról csórt el.
- Majd eldöntitek. - mosolyogtam. - Van még idő, csak legyetek boldogok.
- Igaz. Tudjátok, örülök, hogy ti is azok vagytok. Az unokatesóim jó helyre születtek. Remélem, Arisa és köztem is meglesz ez a boldogság.
- Biztos vagyok benne. - álltam fel, hogy megpaskoljam a vállát és természetesen, hogy átvegyem Haengbokot, aki már nyújtózkodott felém. Időközben valamilyen csoda folytán Jjong is megkaparintotta Gijeog kegyeit, aminek annyira örült, hogy ötéves módjára kezdett vele rohangálni a házban.
Soha nem gondoltam volna, hogy mi ketten ilyen boldog házasok leszünk s még gyerekünk is lesz. Amikor bejelentették a kényszerházasságot, majd az eljegyzésen megláttam Jonghyunt, szinte beleremegett a térdem. Igen; már akkor sejtettem, hogy nekem nem lesz közömbös, de mivel ő úgy viselkedett, próbáltam tartani magam.
Végül mégiscsak megtört a jég. És azt hiszem, jól tettem, hogy akkor mindent megbeszéltünk.

***VÉGE***

(*) Haengbok: boldogság
(*) Gijeog:  csoda

Nos, elérkeztünk a végére. Csak három fejezetet foglalt magába, de én így sem szeretnék több részt neki. Remélem, nektek is legalább annyira tetszett a történet, mint nekem az írása, mert kétségkívül jó volt írni.:)
Nem tervezek mostanában még egy minit, de több OS-re is számíthattok a közeljövőben. 
Köszönöm, hogy olvastatok!
Hwaiting! *3*