Jéghercegnő - 5. Fejezet - Próbaidő és más problémák

A klub tömött volt, tele részegekkel és végtelenül nagy hangerővel. A francért kell nekem idejönni. Ja, persze. Mert a lány, akit elméletileg védenem kéne és fiatalabb is nálam, kerítőnőt játszik. Onewra ránézve eszméletlenül utálta az estét már most. Furcsa módon megértettem az érzéseit...
- Na, unnie, mi megyünk táncolni. Ti itt maradtok? - kacsintott észrevétlenül. Reménytelenül sóhajtva bólintottam. - Akkor vigyázz Onew oppára. Hajlamos sokat inni. - nevetett, majd eltűntek a tömegben a másik négy fiúval. Ha a feletteseim látnák, milyen pocsékul végzem a munkám...
- Miért van olyan érzésem, hogy SooRa terve volt kettesben hagyni minket? - nézett rám szúrós szemekkel a leader.
- Mert tényleg ő volt. - nyögtem ki. Most minek hazudjak? Egyértelmű a helyzet.
- Gondoltam. - mosolyodott el. Aztán megpróbálta megfogni a kezem, de arrébb húzódtam.
- SooRa csak annyit akar, hogy beszéljük meg. Hogy ne legyen feszültség.
- Értem. - látszott a szemén a csalódottság. - Igyunk! - és már rendelte is a különböző alkoholos löttyöket, majd rögtön le is húzta az elsőt. És sorban a többit. - Na ez az egyetlen kibaszott ok van, amiért megéri eljönni egy ilyen kócerájba. - vihogta. Már káromkodik is...
- Szerintem ennyi bőven elég lesz.
- Neeeem! Jól bírom az italt!
- Látom.
- De tényleg!
- Menjünk ki levegőzni. - vetettem fel az ötletet. Az kell még ide, hogy egy részeg idolt kelljen hazatámogatnom. A végén lefotóznak és mire visszaérünk innen, agyonvernek... A kótyagos vezető sorsába beletörődve állt fel a helyéről, és követett, ki a szórakozóhelyről. Egy félreeső padhoz sétáltam. Senki nem láthatott volna meg minket a fáktól és a bokroktól. Tökéletes választás. - Leülni. - utasítottam.
- De akkor te is. - alkudozott, mire sóhajtva helyet foglaltam mellette. - Nem azért ittam ám, mert jól esik. - szólalt meg hirtele.
- Akkor minek ittál egyáltalán? - prüszköltem. Ennek semmi értelme.
- Mert józanul még magával sem teljesen őszinte az ember. Így sokkal bátrabban meg tudom tenni, amit most fogok, és az se fog annyira fájni, mikor esetleg felpofozol. - vigyorgott.
- Mit... - nem fejezhettem be, mert az ajkaimra tapadt, kicsit hevesen mozgatva sajátjait, így megéreztem az édes alkohol ízt, ami most egyáltalán nem zavart. Sőt...
- Végre megtettem. - suttogta, miután elváltunk. - Mondtam, hogy jól bírom az alkoholt. Ennyi nekem nem árt meg, éppen csak, hogy jó kedvem lesz tőle. Mindenre emlékezni fogok, így arra is, amit most kérdezek. Mit szólnál, ha több lenne köztünk barátságnál? - úgy néztem rá, mint egy idiótára. Ez viccel.
- Persze, hogy aztán amikor visszamegyünk, lepattinthass. Ne is álmodj róla.
- Szóval elismered, hogy tetszem. Hát megnyugtatlak, egyáltalán nem akartam ezt tenni. - leállt az agyam.
- Nem hiszek neked. - jelentettem ki. Felsóhajtott.
- Tudtam, hogy akaratos nőszemély vagy... akkor adj próbaidőt.
- Mi van?
- A nyaralást.
- Eh? Mit akarsz a nyaralással?
- Legyél a barátnőm a nyaraláson, és ha visszamegyünk, eldöntöd, akarsz-e tőlem valamit.
- Hülye vagy? Ezt most halál komolyan gondolod?
- Hányszor mondjam még el, hogy igen? - kezdett türelmetlen lenni.
- Egye fene. Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből... - főleg, hogy nem értem, miért is mentem én ebbe bele...
***
Elég fájós fejjel keltem a szobámban. Miután azzal a marhával megvitattuk a dolgokat, visszamentünk a klubba. Nem ittam sokat, mert azért mégis csak egy testőr vagyok, de kicsi került belém is. Kóvályogva másztam ki SooRahoz a nappaliba.
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - vigyorgott rám sunyin.
- He?
- Hallom, Onewval kipróbáljátok, milyen együtt.
- Elmondta?
- Aha. Mikor hazaértünk elkezdett ordibálni, hogy "Van nőm!" vagy valami ilyesmi.
- Aigo. - meresztettem a szemeimet. Kopogtak. Odasiettem, hogy kinyissam, és egy gyengéden mosolygó fiúval találtam szemben magam.
- Jó reggelt. - nyújtott felém egy bögre kávét és odahajolt egy pusziért az arcomhoz.
- Neked is. - mekegtem debilen. - Mi a fenét csinálsz itt?
- Meglátogatlak. Minden rendben?
- Persze. Miért ne lenne? Tettél valamit az italomba tegnap? - gyanakodtam.
- Dehogy! Csak azért kérdeztem, mert kicsit becsíptünk.
- Ja... nem nagy dolog. - egyenesedtem ki, belekortyolva a fekete italba, rögtön le is húzva. - Köszönöm. - adtam vissza a kezébe. - Egy testőr nem engedhet meg magának fetrengést.
- Mit csinálsz ma este? - kérdezte hirtelen.
- Nem tudom, attól függ, SooRa mit szeretne.
- Nekem mindegy. Szerintem JongHyun oppáékkal leszek. - vigyorgott az említett.
- Akkor... eljössz velem valahova? - pislogott a srác ártatlanul. Furán néztem rá. Aztán eszembe jutott, hogy mi gyakorlatilag tegnap óta "járunk".
- Hát... oké. - húztam össze a szemöldököm. Onew boldogan elvigyorodott és derekamnál magához húzott.
- Most megcsókolhatlak? - ártatlan a seggem...
Egy darabig még bámultam az arcát aztán alig láthatóan bólintottam, mire nyomott egy puszit a számra, majd még egy, mélyebb csókra váltott. Atya ég...
---Onew POV---
- Mi a fenét csináljak? - vertem a fejem a falba este.
- Hyung, szerintem túlreagálod. MinJee nem fogja leharapni a fejed, ha kivételesen nem sztárnak öltözöl, hanem embernek. - vélekedett TaeMin.
- De nem értitek... Ez a lány hyung ellentéte. Onew életvidám, hülye, nyitott személyiség, hatalmas szívvel. MinJee meg egy kicsit...öhm... - kezdte Key.
- Kicsit komolyabb típus. - fejezte be MinHo.
- Ezzel sokat segítetek. - gúnyolódtam.
- Akárhogy is, semmi sem lehetetlen. Tíz perc múlva az előtérben kéne lenned, szóval igyekezz. Az este majd kialakítja saját magát. - veregetett hátba JongHyun.
- Oké. Akkor... szurkoljatok. - indultam el. Gőzöm nem volt, hogy hódítsam meg MinJeet.
 
---MinJee POV---
- Kész. - forgatott meg SooRa elégedetten. - Tökéletes lesz. Most már gyönyörű vagy.
- Nem vitted túlzásba, ugye? Megmondtam, hogy csak a partra szeretnék menni.
- Igen. Hozzám képest ez visszafogott. - bólintott. - Indulj. Fighting!

Idegesen mentem le az előtérbe, ahol már ő várt. Mikor meglátott, elakadt benne a levegő, amit elég jó jelnek vettem. Én is lányból vagyok, felismerem az ilyet. Kicsit jobban kezdett verni a szívem.
- Sokat késtem? - álltam meg vele szemben. Mosolyogva megrázta a fejét.
- Öt perccel korábban jöttem. - fogta meg a kezem, ujjainkat gyengéden összekulcsolva. Lenéztem, mire zavarba jött. - Nem kellene ezt? Elvehetem a kezem, ha gondolod....
- Nem kell. Csak meglepődtem. - vallottam be őszintén. Elnevette magát.
- Van valami elképzelésed, hogy hova szeretnél menni?
- A partra. Olyan szép ilyenkor este és alig vannak ott. - csillant fel a szemem.
- Hát akkor a part. Tudok egy jó helyet. - futott, mire utánakiáltottam.
- Yah! Várj meg! - kezdtem élvezni a helyzetet, nevetve értem utol, egyenesen a homokba estünk, mikor a hátára ugrottam. Hirtelen felindulásból maga alá gyűrt és végignézett rajtam. Egyik kézzel végigsimított az arcomon.
- Tudod... gyönyörű vagy...
- Onew...
- Hívj inkább JinKinek. Most... csak mi vagyunk. Nincs kamera, nincs műsor, csak mi ketten. Én komolyan szeretnék veled lenni. - pirulva néztem más irányba, de visszafordította a fejem. - Annyira nehéz lenne kimondani, hogy érzel valamit?
- Én... - nyögtem. Dühösen villantak a szemei. - Kedvellek. - motyogtam.
- Nehéz volt? - enyhült meg a hangja. Megráztam a fejem. - Na látod. - csókolt meg. Mozdulatlanul feküdtem alatta. Csak mi ketten. Ahogy mondta.
- De attól még ugyanúgy próbaidőn vagy. - közöltem vele. Fintorgott egy sort.
- Mindjárt gondoltam. De ez jelent valamit, ugye? - kis hezitálás után bólintottam. Felsegített a földről és sétáltunk tovább. Egy idő után lehűlt a levegő, és közelebb bújtam hozzá.
- Fázol? - nézett le rám. Megrázta a fejem. - Nem a francokat. Remeg a szád. Ne legyél ilyen makacs. - dorgált.
- Nem hiszem el. Más már rég hagyott volna a fenébe. Erre jössz te, és kijelented, hogy velem akarsz lenni, és legyek a barátnőd. Hihetetlen vagy, komolyan...
- Egyszer úgyis rájössz, miért. - adott egy puszit a számra, és vállamra terítette az ingét.
- Egy szál trikóban vagy. Meg fogsz így fagyni. - próbáltam neki visszaadni az inget, de nem engedte.
- Nem számít. Menjünk vissza. - ajánlotta fel. Bólintottam Visszasétáltunk a hotelbe. Megdöbbentem, mikor az órára néztem.
- Tíz óra lesz.  Három órát lent voltunk.
- Látod, sokkal gyorsabban megy az idő, ha kettesben vagyunk. - nevetett. Beszálltunk a liftbe, majd ő a tizediken kiszállt, de előtte adott egy búcsúcsókot. - Holnap találkozunk. - engedte el a derekam, majd elsétált a folyosón.
***EGY HÉTTEL KÉSŐBB***
TaeMin és Key lakosztályában voltunk a nappaliban. JongHyun a dívával összebújva a kanapén, hasonlóan MinHohoz és TaeMinhez, akik az egyik fotelben foglaltak helyet. Elég nyíltan közöltem velük, hogy túl feltűnőek, úgyhogy kíméljenek meg a felesleges titkolózástól. Én pedig JinKi ölében, betakarózva egy pokróccal, hátam a mellkasának támasztva, fejem a vállán. Egyik keze a hasamon, másik keze az enyémmel összekulcsolva.
- Unnie. - lépett be hozzánk SooRa. A fiúk nem igazán vették észre, mert egymással voltak elfoglalva, de én egyből megláttam a szemeiben csillogni a könnyeket. Kimásztam a rögtönzött fotelem öléből, és behúztam őt a mosdóba.
- Mi történt? - egyszerűen elképzelni nem tudtam, mi a fene lehetett az, ami így felzaklathatja őt.
- Én... unnie, ígérd meg, hogy nem undorodsz tőlem és mindig mellettem maradsz. - törölt le egy könnycseppet a szeme sarkából.
- Rendben.
- Szóval én... úgy egy hónappal ezelőtt találkoztam valakivel. És szerelmes lettem. Az érzés pedig viszonozva lett...
- Akkor miért lógatod az orrod?
- Mert akivel együtt vagyok, MinHo ex...
- Pasija?
- ...barátnője.
- Hogy... MI? - nyögtem. - SooRa, te...
- Biszex vagyok. - suttogta halkan. Hirtelen magamhoz öleltem. Olyan gyengének tűnt, édesanyámra emlékeztetett, aki szintén nagyon törékeny nő.
- Ki az illető lány?
- Sulli unnie az f(x)-ből. - bújt hozzám. Ledöbbentem.
- A mindenit. Hát... ez aztán a dráma. - pislogtam. - El kell mondanod MinHonak, de legfőképp JongHyunnak. Segíteni fognak, hidd el.
- Nem! Nem akarom elmondani. Apám hatalmasat csalódott Jjongban, mikor ő megmondta neki, hogy nem viszi tovább a családi vérvonalat, mert meleg. Apa azt hiszi, hogy rám számíthat, és a bátyám is azért ilyen nyugodt, mert annak tudatában van, hogy én majd adok a szüleinknek unokákat. Ha megtudná, képes lenne elhagyni Key oppát, hogy teljesítse a kötelezettségeit. Én ezt nem akarom!
- Aish, értem. Akkor mit akarsz csinálni? Nézd, SooRa, én melletted állok.
- Köszönöm. - ölelt hálásan. - Mondtam én Sullinak, hogy benned megbízhatunk. - mosolygott rám boldogan. Felsóhajtottam.
- Baj lesz még ebből, ha máshogy derül ki, ugye tudod?
- Tudom. El is fogom mondani. Majd. De egyelőre még annyira aranyosak együtt a tesómék, hogy parasztság lenne belerondítani a hülyeségeimmel. Már most lelkifurdalásom van, hiszen nem régen lettél Onew oppa párja, erre még terhellek a magánéletemmel...
- Ez nem igaz. Elfelejtetted, hogy sok mindent neked köszönhetek. Akármilyen bunkó is vagyok, ezt azért el kell ismernem. És amúgy is próbaidőn vagyunk... Nem is járunk igazából...
- Nekem már nem úgy tűnik. - csukladozott, sunyin nevetve. Megforgattam a szemeimet.
Megvártam, míg megnyugszik, majd együtt léptünk ki a fürdőből, hogy újra csatlakozzunk a srácokhoz.
- Mi a fenét csináltatok ti odabent? Ha SooRa nem lány lenne, azt hinném, megcsalsz. - nevette idiótán Onew. Csúnyán néztem rá.
- Van egy kis szerelmi ügyem, és unnie segített benne. - mentett ki a lány.
- Szerelmi problémáid vannak, kincsem? Mondd el nekem! - sikkantott Key.
- Bocsi oppa. Ez lánytéma. - nevetett fel.
- Akkor ki a pasi? Legalább annyit árulj el, hogy letekerhessem a... - kezdte JongHyun, de húga leintette.
- Semmi közöd hozzá, mert tényleg az lenne a vége, amiről beszélsz. Csak egy srác, még a gimiből. - hazudta. - Azóta is tartjuk a kapcsolatot. - magamban elismerően bólintottam. Ez a lány aztán tud...
- Hagyd már. Tizennyolc éves elmúlt. Természetes, hogy barátja van. - röhögött MinHo. TaeMin szintén vihogva fúrta szerelme vállába a fejét.
- Szerintem is. Inkább nézzük a tévét, egy kis randizgatás senkinek sem árt. - a maknae most nem is mondott hülyeséget.
Másnap telefonbeszélgetésre ébredtem.
- Te is hiányzol. Nemsokára megyünk. Oké, átadom. Szia! - SooRa volt az. Kiléptem a szobámból.
- Sullival beszéltél?  - kérdeztem. Mosolyogva bólintott.
- Üdvözölnek. Elmondtam nekik, hogy beszéltem veled.
- Majd add át, hogy én is üdvözlöm a lányokat. - bólintottam.
Megint kopogtattak. Már rutinból tudtam, ki lesz az, így meg se lepődtem, mikor Onewval találtam szemben magam. - Szia. - köszöntem.
- Jó reggelt. - húzott magához, csücsörítve a száját, amire szemforgatva nyomtam egy puszit. - Ma ráérsz  este? - érdeklődött.
- Elfelejtetted, miért vagyok itt? Hogy vigyázzak SooRara, ha veled randizgatok? - vontam fel a szemöldököm.
- Ugyan, unnie! Ma TaeMin oppa szülinapjára készülök MinHo oppával, mert szerencsétlen nem tudja, mit adjon neki, pedig már csak egy hetünk van. Ti menjetek csak.
- Hát oké, ahogy akarod. - biccentettem. - Tehát ráérek. - néztem vissza Onewra.
- Szóval... arra gondoltam, elviszlek vacsorázni. Pislogtam kettőt, mire leesett, mit mond.
- Vacsorázni?
- Baj van? Máshova szeretnél menni? - ijedt meg.
- Nem, semmi baj. Csak nem szoktam hozzá a nyálas dolgokhoz. De jólesik, hogy gondolsz rám. - vallottam be. Boldogan elvigyorodott. Mint egy gyerek... - Fél nyolcra érted jövök. - csókolt meg gyorsan, és már szaladt is.
- Oppa nagyon romantikus. - sóhajtott meghatódva SooRa. Értetlenül néztem rá. - Tudod, ő nagyon hamar  szerelmes lesz, és elég nyálas ilyenkor. Nem akarja elveszíteni, akit szeret. Ragaszkodik. Ezért se legyél vele olyan tartózkodó. - elgondolkodtam. Akkor ezért szeretne mindennél jobban maga mellett tudni? Magamban meghatódtam. Ez az ember mindig okoz valami meglepetést.

Bogjabhan (TaeMin, +18)

Régóta gondolkoztam, JongHyun miért hanyagolt el, de nem találtam rá megoldást. Aztán ahogy eltelt egy kis idő, egyre biztosabb lettem benne, hogy megcsal. Ezalatt az idő alatt pedig szánalmasnak éreztem magam és TaeMin felé kezdtem közeledni, aki pedig felém. Őt is elhanyagolta KiBum... De ami a legsokkolóbb volt, az az, hogy igazam lett. Megcsalt. Egy... másik férfival. Nevezett Key-jel. A mosdóban nyitottam rájuk egy koncert alkalmával, a szívem ott tört ezer kis darabra. A maradék három SHINee tag nem értette, miért rohanok ki hirtelen, próbáltak visszatartani, de amint meglátták a JongKey párost együtt kijönni, mindent megértettek. Legfőképp TaeMin. Hiszen én tökéletesen tisztában voltam vele, mennyi mindent megtett, hogy a díva igazi férfiként nézzen rá. Kiadta az első saját albumát, eljárt gyúrni, megváltozott a viselkedése, sokkal érettebb lett. Mindent véghez vitt annak érdekében, hogy a párja boldog legyen mellette.
- Gyere. - ragadott karon a maknae, és nem törődve azzal, hogy még van fél óra a koncertből, elrángatott onnan. Fogott egy taxit és beült velem.
- Te mit csinálsz? Koncert van! És veszélyes így mászkálnod! - rémültem meg.
- Nem érdekel. - válaszolta tömören. Egy hotelnél kötöttünk ki, ahol megint erősen tartva a csuklómat cibált fel az emeletre, miután kifizetett egy szobát. Észre se vettem, mikor értünk fel, csak mikor már a belülről becsapott ajtóra kenődtem, TaeMin követelőző csókjaitól kísérve. Felnyögtem, mikor erősebben harapott az alsó ajkamba, éreztem, hogy kiserkent a vérem.
- Hagyd abba! - sóhajtottam. - Kérlek!
- Nem. - zárta le a témát és az ágyra dobott.
- Miért csinálod ezt?
- Nem vagyok elég férfi? Nem adtam meg mindent annak a ribancnak? - üvöltötte, majd a nyakamat vette célba.
- Tudom, hogy fáj. És tudom, hogy mindent megpróbáltál, igazán mindent. De nem megoldás, ha megerőszakolsz! - sikkantottam, mikor erősebben megszívta a nyakam, lila foltot hagyva. - Fejezd be! - úgy tűnik, lecsillapodott, mert befejezte a vetkőztetésemet, szerencsére nem került le rólam a melltartóm és a bugyim, és az ő boxere is rajta maradt. Már majdnem meztelen testünk összesimult, ahogy rám feküdt, és a nyakamba fúrt fejjel sírt.
- Szánalmas vagyok. Az én hibám, hogy mással boldogabb volt. Hogy megcsalt. Csak az én hibám. Ez azt jelenti, hogy nem voltam elég... - motyogta.
- Ez hülyeség. - simítottam végig a hátán, mire megborzongott. - Te tökéletes vagy, Minnie. - suttogtam. Felkapta a fejét. Elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Ezt mos te mondtad? - hitetlenkedett.
- Én se hiszem el. - bólintottam. Könnyes szemmel elmosolyodva hajolt le egy csókért. Nem ellenkeztem. Élvezettel túrtam a hajába, enyhén megrántva azt, mikor egyik keze a bugyimba kalandozott, megdörzsölve legérzékenyebb pontom. Egyre lejjebb haladt, felsőtestem minden pontjára puszit adva, néha édes szavakat mormolva.  - Tae... - állítottam meg a fejét, mikor már másfelé kalandozott. Kíváncsian pillantott rám, végül felhajolt hozzám.
- Nem szeretnéd, ugye? - suttogta. Nem várta meg a válaszomat, csak lemászott rólam és kiült az ágy szélére, kezeibe temetve arcát. - Ne haragudj. Hirtelen dühből el akartam venni, ami a JongHyuné, csak mert ő elvette tőlem, ami az enyém. Egy idióta vagyok. Hülyeséget csináltam. - motyogta.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarom. - másztam oda hozzá. - Csak attól félek, hogy ezek után hagysz a fenébe. Hogy... csak erre kellek, aztán elfelejtünk mindent és ennyi volt. - felkapta a fejét.
- Tessék? - nézett értetlenkedő pillantással.
- TaeMin, én... - beharaptam alsó ajkamat. Hogy mondjam el neki, hogy vonzódni kezdtem hozzá, amíg JongHyun semmibe vett?
- Te? - fordult felém, de még mindig háttal ült. Megráztam a fejem és szó nélkül mindkét kezemmel végigsimítottam a vállán, majd a két lapockája közé csókoltam. Felsóhajtott.
- Én... kedvellek. Úgy. Nagyon is. - rejtettem a vállába az arcom.
- Mióta? - kérdezte hirtelen. Én már a könnyeimmel küszködtem.
- Azóta... mióta JongHyun elkezdett eltűnni. Mióta... elkezdett engem megcsalni és szinte egyedül maradtam.
- Akkor jó. Mert én is. - csókolt meg hirtelen. Megállt az agyam. Ez a pasas tényleg azt mondta, amit hallottam, vagy el kell mennem egy fülészetre?
- Most csak a szex miatt mondod, vagy tényleg így érzel? - kételkedtem.
- Komolyan azt hiszed, hogy hazudok, mikor az előbb derült ki, hogy engem mennyire átbasztak? - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve.
- Sajnálom. Igazad van. - simítottam végig az arcán. - Miért van az, hogy sose látszik meg rajtad, hogy borotválkozol?
- Ez most hogy jön ide? - nevette, közben már megint rajtam feküdt.
- Az összes csapattársadon meglátszik, neked meg ugyanolyan babapofid van. - kuncogtam. Idiótán nézett rám.
- Ha baj, leszállhatok rólad...
- Barom! Nem azért mondtam... - megint nevetni kezdett.
- Tudom. - azzal vadul az ajkaimra mart. Már tényleg nem tudtunk magunknak parancsolni, teljesen megőrültünk az élvezettől.  - Franc. Nincs nálam óvszer...
- Nem gond. Tablettát szedek... Jjong utálta a gumit... - motyogtam, mire megfeszült.
- De én nem Jjong vagyok, nem vagyok önző. Azt akarom, hogy neked legyen jó, és nem csak nekem.
- Tudom. De szerintem nem akarod abbahagyni. - röhögtem ki.
- Oké. Akkor... de síkosító sincs...
- Az Isten áldjon meg, Lee TaeMin, nem vagyok már szűz! - förmedtem rá. - Gyere már!
- Jó, jó, nem kell ordibálni. - csókolt a nyakamba, párszor végighúzta kezét férfiasságán, majd óvatosan behatolt. Teljesen más volt, mint JongHyun. Sokkal gyengédebb volt, jobban odafigyelt, és egyáltalán nem a saját élvezetét hajszolta. Karmolásztam a hátát, kéjesen nyögve a fülébe, amitől mégjobban beindult és gyorsított. Hangosan élveztünk el, ő lihegve borult rám.
- Tae...
- Hm?
- Életem legszebb szeretkezése volt. És ezt most halálosan komolyan mondom. - töröltem le egy könnycseppet a szememből.
- Boldoggá teszel ezzel. - puszilt a számra.
- Viszont a koncert...
- Ne foglalkozz vele. Majd kimagyarázom magam. Érted megérte.
- Babo. - ütöttem a vállára pirulva.  Nevetve húzott magához egy újabb csókra.
- Szeretlek. - jelentette ki hirtelen.
- Mi? - kerekedtek el a szemeim.
- Szeretlek. - ismételte. - Olyan ez, mintha a Sors akarta volna így. Két megalázott ember a végén egymásra talál.- simogatott lágyan.
- Nem érzed gyorsnak ezt a kijelentést? - hunyorogtam. - Honnan veszed, hogy én kellek neked?
- Nem veszem, tudom, kicsim. - cirógatta meg az arcom. - A mai este, ami itt történt, alátámasztotta, mit érzek. Soha nem tapasztaltam ezt, még Keyjel sem. Pedig váltig állítottam, mennyire szeretem...
- TaeMin... Ha ilyeneket mondasz, a végén még elérzékenyülök. - elröhögte magát.
- Nem hinném, erős nő vagy.
- Mi lesz most? - pislogtam fel rá.
- Mi lenne? Velem maradsz, és már soha nem engedlek el. JongHyun meg azt csinál, amit akar. Nem lépek ki a csapatból, mert semmit nem old meg a menekülés. De abban biztos lehetsz, hogy nem bántanálak soha. Szóval?
- Szóval mi?
- Lennél mellettem mindig és még tovább? - búgta a fülembe, alátámasztásként megharapva azt.
- Lennék, te idióta. - csókoltam meg.

***

Mikor másnap reggel TaeMinnel beállítottunk az SM őrjöngő igazgatójához, az új párom kerek perec megmondta, mi van. Elakadt a lélegzetem. Bevallotta, hogy biszex, hogy Key volt a párja, én pedig titokban JongHyunnal voltam együtt. Azt is elmondta, hogy mi volt tegnap, és nyíltan felvállalt engem is. Ezt Jjong... soha nem tette meg.
- Akármit is mond, ezzel a lánnyal szeretnék lenni. - jelentette ki. YoungMin csak hápogott.
- Túl sok ez nekem mára. Azt mondod, ezért mentél el fél óráról a műsor kellős közepéről? - már az orrnyergét dörzsölte. - Nekem már mindegy. Csináljatok, amit akartok, csak ne bukjatok le és védekezzetek. Ennyit kérek. Most pedig kifelé. Emésztenem kell a történteket. -  fapofával léptünk ki az irodából, és csak azután röhögtünk idiótán, mikor már tudtuk, hogy nem hallja. Utunk a SHINee dormjába vezetett következőképpen.
Összekulcsolt kezekkel bandukoltunk fel a lépcsőn, majd ő előkereste a kulcsot.
- Most maradj csendben. Óvatosan kell nekik adagolni. Ha elveszítem a hidegvérem, nem tudtok leállítani. - csókolt meg. Benyitott a lakásba, ahol feszült csend uralkodott. A nappaliba ballagtunk.
- Minnie! - ugrott a nyakába Key. - Már annyiszor hívtalak, és annyi mindent próbáltam...
- Ezt most ne, hyung. - fejtette le magáról. - Ha mégegyszer hozzám érsz, eltöröm a kezed. Nem volt még elég? Megaláztál. Kidobtál két évet az ablakon, amikor befeküdtél ez alá a rohadék alá, aki meg egy nő lelkébe taposott bele. Megtennéd, hogy bejössz? - kiáltott ki nekem, mire lehajtott fejjel mellé araszoltam és biccentettem MinHonak és Onewnak.
- Nem kell a műsor. Csak... hazajöttem, mivel voltam az SM-nél és mindent kitálaltam. - jelentette ki.
- Hogy mit csináltál? - visított fel a díva. Valamiért nem tudtam sajnálni.
- Elmondtam a viszonyainkat a csapaton belül, hogy mit műveltetek ti ketten és hogy én mit tettem tegnap este, mikor eltűntem a koncertünkről.
- TaeMin! - figyelmeztettem.
- Most mit vagy úgy oda, édes? Nem követtünk el bűncselekményt, két teljesen független ember együtt töltött egy éjszakát. Egy elképesztően jó éjszakát. És ezúton közlöm, hogy életem legjobb szeretkezésén vagyok túl. Ó, és... kettőtök közül bármelyikőtök tesz valamit a barátnőmmel, kilépek. - húzott magához a derekamnál és egyszerűen megcsókolt. Mindenki előtt. - Valami ellenvetés? - nézett körbe miután elváltunk.
- Gratulálok, srácok. Végre ti legalább megbecsülitek egymást. - ölelt át Onew.
- Sok boldogságot. - veregette hátba MinHo a maknaet, engem pedig egy meleg ölelésbe vont. - Ha megunod a gyereket, itt vagyok én. - kacsintott, mire röhögve néztem, ahogy Onew féltékenységi rohamot kap párja miatt.
- Hyung, ezt ne. - prüszkölt TaeMin, gyengéden simogatva ujjaimat a sajátjaival. - Most nézd meg, Onew hyung megharagudott. - nevette. Aztán belém nyilallt egy érzés. Hirtelen megfordultam, majd JongHyun és Key nyakába vetettem magam.
- Nektek is sok boldogságot, Puppy. - mosolyogtam JongHyunra, aki először fel se fogta, mi történt, végül elsírta magát és átölelt. - Meg neked is, omma. - pusziltam meg Keyt.
- Mi? Ezzel állsz bosszút? - szipogta a díva. Megráztam a fejem.
- Nem. De ha két ember boldog, ígyis úgyis egymásra találnak. Fighting. - mosolyogtam és visszamentem TaeMinhez. Aki...
- Te szemét disznó! Kihasználod a helyzetet! - vágtam tarkón.
- Most mi rosszat tettem? - biggyesztette a száját. - Meg se foghatom a barátnőm seggét?
Eltátottam a szám. A házat pedig hangos röhögés rázta meg. Lemondóan sóhajtva bújtam az idióta ölelő karjai közé, beletörődve a lehetetlenbe, miszerint ezekből valaha is érett férfi lesz.

*bogjabhan jelentése: összetett*

Jéghercegnő - 4. Fejezet - Most mi van?

***MinJee POV***

Most, hogy ott voltam a fiúkkal, annyival közelebb éreztem magamhoz őket érzelmileg is. Hirtelen, mintha már ezer éve ismerném őket és a barátjuk lennék. Kivéve Onew-t. Ő elintézte, hogy másképp nézzek rá. Mint valami titkos szerető, ami engem túlságosan zavart. Olyan... piszkosnak éreztem magam, úgy éreztem, hülyeséget csináltunk a parton egy órával ezelőtt.
- 39 fokos lázad van, MinJee-sshi. - nézett rám aggódóan az időközben megérkezett Key is. TaeMinnel akkor jöttek át, mikor JongHyun szólt nekik, mi történt. - Felelőtlenség volt egy szál trikóban meg sortban keresgélni.
- Az én hibám, unnie. Ha nem akarom annyira megtalálni, akkor nem szólsz, hogy menjek be és nem keresed tovább. Annyira szégyenlem magam... - sütötte le SooRa a szemét.
- Nem tehetsz róla. Én voltam makacs és nem hagytam annyiban, pedig megtehettem volna. De én vigyázok rád a nyaralásotok alatt, így muszájnak éreztem. Te ezzel ne is törődj. Pikk pakk meggyógyulok és már pesztrálhatlak is tovább. - mosolyogtam rá. Ez volt eddig az első olyan megnyilvánulásom, ami nem bunkónak és szemétnek indult. A lány elég szánakozóan nézett rám. - Yah! Most nehogy elkezdj itt nekem sajnálni, mert leütlek. Utálom, ha ezt csinálják. Mikor apám elhagyott, akkor is úgy néztek rám, mint valami lelki sérültre. - morogtam már csak magamnak.
- Édesapád elhagyott titeket? - kapta fel a fejét Onew.  Bólintottam. - Miért?
- Ez egy hosszú történet.
- Ráérünk. - tudtam, hogy ez lesz.
- Az egész akkor kezdődött, mikor lássuk csak... két éves voltam. Akkor derült ki, hogy apámnak van egy másik nője anyán kívül, akitől ráadásul még két fia is van. A nevét nem tudom, de most nem ez a lényeg. Tehát, anyám kivételesen korán ért haza a munkahelyéről, és engem is hamarabb tudott elhozni a bölcsődéből. A mosásnál látta meg apám zsebében a gyerekeiről készült fényképet. Nagyon kiborult.  Aztán kérdőre vonta apát, mikor hazaért. Végül minden napvilágot látott. Hogy üzleti út helyett a másik családjával volt, ezért jött haza ilyen ritkán, miközben a másik nőnek nem hazudott, mindent elmondott. Így szétmentek a szüleim, abeoji nem akart velünk maradni. Mondjuk, meg is értem, hiszen gyakorlatilag mi szakítottuk el tőlük. Csak hát ugye jöttem én, nekem apa kellett, és... Tizenkét éve nem csinál mást, csak havonta ír egy levelet. Akkor láttam utoljára, mikor elkezdtem az iskolát, hat évesen. Kész, vége.
- Ez szomorú. - pislogta TaeMin.
- Szerintem ne is beszéljünk erről többet. - csapta össze a tenyerét Key. - Jobb, ha MinJee most elmegy aludni..
- Igen. Azt hiszem, tényleg jobb lesz egy kis pihenés. Holnap biztos sok helyre szeretnél menni, SooRa.
- Majd meglátjuk, mennyire leszel jól, unnie. - válaszolta a lány.

***

Mikor másnap reggel felkeltem, sokkal jobban éreztem magam, hála Key gyógy izéinek. Kótyagosan lépkedtem ki a nappaliba, ahol SooRa már vidáman szürcsölgetett egy pohár frissen facsart narancslevet.
- Unnie! Jobban vagy? Nem hozattam fel kaját, a fiúk szeretnék, hogy velük reggelizzünk, persze csak ha már nem olyan nagy a bajod.
- Nekem mindegy. Úgyis a többség dönt. - vontam vállat.
- Key oppa azért az orromra kötötte, hogy mérjem meg a lázad és kérdezzem meg, minden rendben van e a tüdőddel. Könnyen kaphatsz gyulladást.
- Ne aggódj, minden a legnagyobb rendben. A melegítő vackok megették a hatásukat. - bólintottam, mire a lány boldogan elmosolyodott. Ahogy észrevettem, tipikus JongHyun vigyora volt. - Mikor megyünk?
- Amint felöltözöl. - csicseregte. Felsóhajtottam, majd felvettem egy szürke felsőt egy fehér nadrággal és egy fekete papuccsal, és a szokásos napszemüvegemmel.
- Mehetünk. - jelentettem ki, mikor még utolsó simításként lazán kontyba kötöttem a hajam.
- Jól nézel ki. - dicsért meg. Ő teljesen az ellentétem volt. Rózsaszín spagettipántos felső hozzáillő átlátszó felsővel, combközépig érő nadrággal és barna szandállal.
- Te is csinos vagy. - viszonoztam az előbbi bókot, majd végre elindulhattunk. A fiúk lent vártak az előtérben, most tökéletes álcában.
- Mehetünk? - kérdezte Onew, bólintottunk, ő pedig megvárta, míg a többiek előre mennek, hogy lemaradjunk, majd szó nélkül kézen fogott és úgy indultunk el. Valamiért nem húzódtam el, de az arcom pipacs pirosan virított. Ideges voltam. Mi a fenét akar tőlem?
- Miért menekülsz? - kérdezte halkan.
- Én? Miért menekülnék?
- Nem voltam tegnap egyértelmű? - morogta.
- Várjunk, te...
- Még jó, hogy direkt csókoltalak meg. - nevetett erőtlenül. - Azt hittem, leesett.
- Minek kellett volna? - háborodtam fel. - Mégis mikor döntöttél úgy, hogy te akarsz tőlem valamit?
- Még a hotelban, mikor...
- A... a melltartós balhénál? - képedtem el. Pillanatok alatt rántottam ki a kezem az övéből és szó nélkül tettem meg az utat a kávézóig. Leültem SooRa mellé és csevegni kezdtem vele, hogy ne tűnjek olyan bokorarcúnak.
- Kijössz velem a mosdóba? Beszélni szeretnék veled. - suttogtam a lánynak halkan.
- Nagyon fontos? - suttogta vissza.
- Eléggé.
- Oké, menjünk. Fiúk, mi most mosdóba megyünk. Majd jövünk. - álltunk fel és egyenesen a helyiségbe mentünk. - Na mi van?
- Onew! Tegnap a parton megcsókolt! Ma meg direkt lemaradt a többiektől és megfogta a kezem, hogy beszélhessen velem.
- Nem mondod komolyan! - tátotta el a száját.
- De. Halál komolyan mondom.
- A mindenit. Most mi lesz?
- Hogyhogy? - ráncoltam a szemöldököm. - Ha el mered mondani...
- Dehogy! Kettesben kéne maradnotok, hogy megbeszélhessétek.
- Mi?
- Ha utálni fogod őt heteken keresztül, nem fogsz előrébb jutni. - felsóhajtottam.
- Igaz...
- Akkor ma szépen elrángatom a többieket a klubba. Onew köztudottan utálja.
- Én is.
- Egyre jobb! Kettesben maradtok, beszélgettek, és lesz, ami lesz.
- Oké. - egyeztem bele.
- Akkor menjünk vissza, és együnk, mert éhen halok. - nevetett. Mi lesz itt...

Jéghercegnő - 3. Fejezet - Balhé és más dolgok

***MinJee POV***

Hatalmasat sóhajtottam. Simán túléltem volna ezt az egy hónapot az öt SHINee taggal való találkozás nélkül is. - Felmehetek aludni? - fordultam SooRa felé nyúzottan.
- Öhm... Persze. Majd megyek én is, csak még maradok a bátyámékkal, nem baj?
- Nem. Majd találkozunk. - intettem. Semmi kedvem nem volt most semmilyen idolhoz. - Mi a...? - álltam meg hirtelen. A lány egyből odasietett hozzám.
- Unnie?
- Úristen. SooRa-sshi. - olyan ijedt fejet vágtam, hogy szinte tapintani lehetett az érzéseimet.
- Mi a baj?
- Ezek a rajongók... hol a melltartóm? Hogy vették le, mikor ruha van rajtam? - hápogtam. SooRa egy darabig bámult rám, majd elkezdett röhögni.
- Eddig észre se vettük, mert eltakarta a hosszú hajad, szóval ne aggódj. - törölgette a szemeit. - Azt hiszem, lerombolódott az agyad. - állapította meg. Leguggoltam, arcom a kezeimbe temetve. Nem sírtam, de ez lesokkolt. - Majd veszünk másikat. - vigasztalt fuldokolva.
- Ezzel még nem segítesz. - puffogtam.
- Minden rendben?  - guggolt le mellém valamelyik fiú.
- Most tudta meg, milyenek a fanok, oppa. - magyarázta meg SooRa. Mikor felnéztem, zavarba jöttem. Onew volt az.
- Hogyhogy milyenek? - kérdezte.
- Úgy, hogy képesek letépni rólad dolgokat anélkül, hogy észrevennéd. - a lány már nyerített.
- Midet vitték el? - rémült meg a srác. - Ugye pótolhatjuk? Kifizetem.
- Ne! - ordítottam, majd mikor láttam, mennyire megijedt, visszavettem a hangom. - Úgy értem... szóval...
- Oppa, szerintem nem szeretnél eljönni velünk melltartót venni. - jelentette ki SooRa. Onew elbambult.
- Úgy érted, hogy... ah, te Jóisten. - szeme a melleimre tévedt. Automatikusan lendült a kezem, és nemes egyszerűséggel pofon legyintettem.
- Vegyél vissza! - torkoltam le. Védencem eldőlt a kanapén a visítástól, a srác kidülledt szemekkel, arcát fogva nézett, tekintete néha lesiklott a kebleimre. - Bunkó! - vágtam oda, majd idegesen bevágódtam a liftbe, ami meg sem állt a legfelső emeletig.  Annyira kínosan éreztem magam, hogy már nekem fájt. Most, ha legközelebb találkozunk velük, az egész csapat rajtam fog vihogni. Mert az a csirke biztos elmondja nekik. SooRa meg pláne. A nagy durcázásban észre sem vettem, hogy elaludtam.

~~~

Arra keltem, hogy az arcomba sütött a fény és valaki berontott a szobámba.
- Unnie!
- SooRa, megint mi az? - takartam el a szemeimet.
- A fiúk! Rajongók! Tengerpart! - azzal már bent sem volt. Teljes nyugalomban kezdtem el öltözködni, majd indulni lefelé. Úgy tudtam, hogy ez az öt idióta nem tudja álcázni magát... Felkaptam egy napszemüveget is, mert majd' kiégett a retinám. Nemsokára megláttam SooRa-t, ahogy kétségbeesetten bámult egy épület felé.
- Na mi van? - lépkedtem mellé zsebredugott kézzel.
- Az az épület a férfiak számára fenntartott zuhanyzó és öltöző. Oda menekültek be és a lányok nem hagyják őket. Én meg nem mehetek oda, mert én is lebukok.
- Oké. Figyelj. Nincs túl messze a hotel. Rohanj és hozz nekik napszemüveget, sapkát meg akármit, ami használható álcázáshoz...
- De unnie, bezárták a lakosztályok ajtaját, mikor elmentek.
- Aish... akkor kérd el a pótkulcsokat és szólj, hogy vészhelyzet!
- Oké, sietek! - sprintelt. Én meg elindultam a tömeg felé.
- Ti meg mi a jó Istent csináltok? - döntöttem oldalra a fejem. Az egyik lány fontoskodva megszólalt.
- Itt van a SHINee! Nem tudtad? Bent vannak a fiúk, de képtelenség látni őket!
- Tényleg? - "lepődtem meg". - Az kizárt. Én láttam őket. Arra. - mutattam az ellenkező irányba.
- Mi? De itt vannak! Biztos összekeverted valakivel.
- Öt ázsiai fiú feltűnő helyességgel, koreaiul beszélve, idétlenkedve? Szerintem nagyon is egyre gondolunk.
- De hogy mentek volna ki innen?
- Hallottál már a hátsó kijáratról, észlény?
- Úristen! Lányok! A fiúk már elmentek, amíg mi itt szobrozunk! Menjünk, talán még elérjük őket! - az egész csorda átrohant a tengerparton, én meg nagy szemekkel néztem utánuk. Aztán ellenőriztem, hogy megvan-e még a melltartóm. Megvolt. Megvártam SooRa-t, aki tíz perccel később már a kezembe is nyomott minden szükséges kelléket. Bekopogtam az ajtón.
- Yah! Ott vagytok? Éltek még egyáltalán? - nincs válasz.
- Menjünk be, lehet, nem hallanak. - bólintottam, és egy hajcsat segítségével be is nyitottam. Szó szerint sikítás rázta meg a dobhártyámat. Aztán víz csapott egyenesen az arcomba.
- Eszeteknél vagytok? Aish! - az öt idióta elhallgatott, mikor csak minket láttak meg. Dühösen csaptam hozzájuk az álcájukat és rángattam ki a megszeppent lányt a helyiségből. - Menjünk a dolgunkra. Mit akarsz csinálni? - morogtam.
- Vásárolni! - csillant fel a szeme. Megadóan sóhajtottam, majd követtem őt, amerre menni akart.

***Négy nappal később***

A fiúk nem nagyon tűntek fel, néha egymásba botlottunk és köszöntünk. Már egy hete itt voltunk és egész jól éreztem magam. Estére járt az idő, az eső meg szakadni kezdett. SooRa pedig elveszítette a nyakláncát.
- Menj fel. Majd megyek én is. Akkor is megkeresem a láncod.
- De meg fogsz ázni. - szipogta.
- Neked fontos az az izé és én vigyázok rád. Húzzál fel és melegedj! - utasítottam. Megtörölte a szemeit és elindult, valószínűleg a bátyjához.
Már egy órája esett és egy órája kerestem azt az istenverte láncot, nulla eredménnyel.
- Te meg mit csinálsz? - hallottam meg a hangot mögülem. Onew volt az.
- Minek látszik? Pillangókat kergetek. - gúnyolódtam. Felsóhajtott én meg visszafordultam keresni.
- Segítek.
- Nem kell segí... - a levegő is bennem akadt. Ahogy felé fordultam, hogy elküldjem, elszámítottam magam. Ajkunk összeért, mi meg egy pillanatig bámultunk egymás szemébe. Aztán az ő keze a derekamra csúszott és lehunyta a szempilláit, hogy elmélyítse a csókot. Ellenkezni próbáltam, mellkasát ütögettem, de rájöttem, hogy hiába. Viszonoztam a csókját, végigsimítottam ott, ahol az előbb ütöttem, és csak élveztem a pillanatot. Percek teltek el, mire eljutott az agyunkig, mit művelünk. Ijedten, zihálva toltam el magamtól és rohantam keresni tovább.

~~~

 További fél órába telt, mire megtaláltam. Arra gondoltam, miközben visszafelé tartottam, hogy Onew esetleg utánam jön, de szerencsére nem tette. Idegesen csengettem oda, ahova SooRa mondta. A lány nyitott ajtót.
- Megtaláltam. - tüsszögtem egyet.
- Nahát, köszönöm! - ugrott a nyakamba. Feljajdultam. A mellkasom kicsit fájni kezdett. - Unnie! Minden rendben?
- Persze, semmi baj. Lehet, hogy kicsit megfáztam, de majd megelőzöm, hogy rosszabb legyen. - mosolyodtam el.
- Szólok oppának. - szaladt vissza, aztán már jött is, JongHyunnal a háta mögött.
- Minden rendben? - nyomta a kezét a homlokomra. - Lázas. - intézte az időközben mögé lépő MinHonak a szavait. - Gyere be.
- De ott vagyok fent, nem kell.
- Nincs ellenvetés. Gyere. - húzott a legmagasabb befelé és leültetett.  A következő, ami lesokkolt, hogy Onew lépett ki az egyik szobából. Mikor meglátott, elkomolyodott. Csak néztünk egymásra.

Jéghercegnő - 2. Fejezet - Csodás nap...

***MinJee POV***

- 'Reggelt. - mormoltam álmosan SooRa-nak, mikor kiléptem a szobámból.
- Kialudtad magad? - mosolygott rám. Bólintottam. - Akkor jó. Miután te lefeküdtél, én még lementem a bátyámékhoz, ha nem baj.
- Miért lenne? - ráncoltam a szemöldököm.
- Egyszer Japánba mentünk. Az ottani testőröm még a vécére is jött velem. Nagyon idegesítő volt.
- Ja, értem. - bámultam. - Ma hova szeretnél menni? - elvettem egy csésze kávét. Bár, valószínűleg egy csésze messze nem lesz elég...
- Hm... Arra gondoltam, először vásárolni menjünk el. Aztán a strandra. A cuccaim már össze vannak pakolva. Csak a tiéd hiányzik.
- Én nem fogok bemenni a vízbe. - ráztam a fejem. Kérdőn nézett rám. - Női problémák. - válaszoltam tömören.
- Ó. - esett le neki. - De azért ott leszel, nem?
- Van más választásom? - fintorodtam el. - Nem mehet el egy testőr csak úgy, hogy "bocsi, majd gyere a város másik végébe baj esetén, mert most ahhoz van kedvem".
- Jó, oké. Hülye kérdés volt. A srácok már lementek várost nézni.
- Te nem szeretnél?
- Majd strand után. - vágta rá. Tehát összeszedtük magunkat, és letrappoltunk a kocsihoz. Nem nagyon lepődtem meg, hogy saját sofőrrel mentünk. A bevásárlást igazi kínzásként éltem meg. Egyik helyről a másikra rohangáltunk, úgy éreztem, letört a lábam. Aztán végre délután kettőkor leültünk enni valamit, majd irány a strand. Megváltásként tekintettem arra, mikor ő bement a vízbe, én meg bekenhettem magam és relaxálhattam. Isteni volt.
Talán el is aludtam, mert arra ébredtem fel legközelebb, hogy valaki kiabál. Azonnal pattantam és kerestem a hang forrását.
- Unnie~! - na, ez biztos SooRa volt. Meg is találtam, egy rakás - valószínűen - SHINee fan gyűrűjében.
- Hahó, mi ez a tömeg? Nem tanított meg anyukátok, hogy ne másszatok más pofájába? - förmedtem rájuk.
- Mert, ki vagy te, hogy osztogatod az észt? Mi csak a fiúkról érdeklődünk. - húzta fel magát egy lány.
- Aha, az én húgomnál érdeklődtök? Nem tudom, kivel keveritek össze, de mi még csak nem is vagyunk akkora rajongók. - vágtam vissza.
- Kizárt. Ő JongHyun oppa húga!
- Süket vagy? Ő az én testvérem, Park BoMi!
A lányok gondolkoztak egy darabig, aztán eloldalogtak. Sok lehet az ész... - Minden rendben? - kérdeztem, mikor már hatótávolságon kívülre értek.
- Persze. Menjünk. Nem akarom én már ezt. Inkább várost van kedvem nézni. - bólintottam. Tudtam, hogy ez lesz a vége. A nézelődő körút már elviselhetőbbnek bizonyult. Este nyolckor fáradtan szálltunk ki a kocsiból. Csak két rajongócsoporttól mentettem őt meg, úgyhogy igen, sikeresnek mondhattam magam. Eddig. De aztán ami a szemünk elé tárult... azt egyszerűen felfogni nem tudtam. - Unnie, ezek honnan tudták meg, hol vannak a tesómék? - suttogta, idegesen rángatva a pólómat. Szerencsétlen szállodai személyzet próbálta elhitetni a fanokkal, hogy nincs itt senki, de hiába. Mintha a falnak beszéltek volna.
- Nem  tudom. Talán látta őket valaki innen kijönni és nem voltak elég óvatosak. Mindenesetre be kéne sunnyogni. - kommandós hadműveletünk nem járt sikerrel. A lánycsapat azonnal kiszúrt minket. - Oké. Vedd fel a napszemüvegedet és maradj kussban. - utasítottam, mire ijedten bólogatott. - Mi van? - szegeztem a csapatnak a kérdést.
- Ő! - mutatott SooRa-ra a csaj. Jaj de jó...
- Mi lenne, ha nem mutogatnál? Ez akkora bunkóság! - estem neki.
- Te Jjong húga vagy, nem? - érintette meg SooRa vállát az egyik. Azonnal kapcsoltam és elütöttem a kezét.
- Ti kivel keveritek össze? Most komolyan pletykáknak hittetek és megzavarjátok más ember nyugalmát, mert valaki azt mondta, hogy itt vannak a sztárjaitok? - vontam fel a szemöldököm. Elhallgattak. - Ez a lány a testvérem, BoMi. Eléggé leégett a napon és szeretne végre lefeküdni. Marha nagy kérés? - fogtam meg és kezdtem el befelé vezetni a szállodába. - Menj be és ne foglalkozz semmivel. Fél óra múlva, ha nem mennék, hívj fel. - suttogtam. Ő már rohant is be. - Ugye nem mondtak senkinek semmit? - kérdeztem a szálloda vezetőségétől. Megrázták a fejüket.
- Már a fiúk is itt vannak. De maga kicsoda?
- SooRa testőre. - motyogtam. - Segítek eltakarítani őket innen. - biccentettem a sok őrült felé.

~~~

Kemény negyed óráig szó szerint verekedtem. Ezek majdnem eltörték a kezemet. Karmoltak, rúgkapáltak, ütöttek, végül az egyik alkalmazott kihívta a rendőrséget.
- Aú. Aú. Aú. Aú. - minden egyes lépés fájt. Az igazgató, három szobalány, a két recepciós és én mind meg lettünk tépve, elég kóválygó fejjel ültünk le a kanapékra. - Ezek betegek. - ziháltam.
- Ne is mondja. - az egyik szobalány végigdőlt a kanapén és látszólag nagyon szenvedett. Aztán megcsörrent a mobilom.
- SooRa. - nyögtem.
- Unnie? Mi baj van? A fiúk kérdezik, hogy elmentek-e a rajongók.
- Ja. Azok elmentek. Viszont úgy megrakták még az igazgatót is, hogy majd' megszakadunk. Ááááá! - visítottam, mikor valaki jeget nyomott a hátamra. - Ez jó. - könnyebbültem meg.
- Mi történt?
- Itt ülünk az előtérben. Most jegelnek. - röhögtem el magam.
- Ó. Akkor lemegyek hozzád.
- Nagyszerű. - nyomtam ki. A szállodai orvos már itt volt, biztos az igazgató hívta ki, mert egy hapsi lefektetett és nyomkodni kezdte a végtagjaimat, utasítva, hogy szóljak, mikor fáj.
- Ott. - nyögtem. - A karom.
- Ez egy zúzódás lesz. - állapította meg. - Bekötözzük, és napok múlva meggyógyul. - mosolygott és el is kezdte kötözni. Aztán valaki visítva ugrott ki a liftből. Reflexszerűen megfordultam.
- Megállni. - SooRa azonnal lefékezett.
- Minden rendben, unnie? - bökött a bekötözött kezemre.
- Ja. De ha megint meglátok egy ilyen csoportot, gondolkodás nélkül megverem őket és nem fog érdekelni senki. - morogtam. - Aludni akarok.
- Elég jól helyben hagytak. Nyűgösnek tűnsz.
- Köszönöm. Ez most nagyon kellett. - nyavalyogtam.
- Téged aztán nem kíméltek. - hallottam meg a hangot.
- Hogy az a...! Köszönöm, nem kell mondani a nyilvánvalót. - akire ráförmedtem, JongHyun volt. Mögötte a csapat többi tagja.

Jéghercegnő - 1. Fejezet - Bébiszitter

***MinJee POV***

 - Ezt te sem gondolod komolyan. - képedtem el. Munkatársam vigyorogva figyelte a reakciómat.
- Pedig de. Én kaptam a nemes feladatot, hogy elmondjam neked a következő munkád.
- Nem hiszem el, JunSu!
- MinJee-sshi, nemhogy örülnél. Hawaii. Tengerpart. Helyes srácok. Kikapcsolódás.
- Aha, és egy hisztis gazdag csaj meg egy rakás nagyképű idol. Hű, de élvezetes lesz. Emlékezz vissza, mi történt a múltkori ügyvéd fiával, akire vigyáznom kellett. A kis taknyos felidegesített és a szökőkútban találták meg. - mérgelődtem.
- Nem lesz olyan vészes. Ha a kislányt megvered, akkor meg mi nem húzunk ki a csávából, azt jegyezd meg. Azt a fiút is nagyon keményen dolgozva vettük rá, hogy ne rúgasson ki.
- Jó, jó, értettem. Mondd a részleteket. - vágtam magam hátra a székben.
- Ez a beszéd. Nos, egy lakosztályban fogsz lakni a lánnyal. A neve egyébként Kim SooRa. Tizennyolc éves. Mindig figyelned kell rá, kivéve, mikor a bátyja maga mondja, hogy kimenőt kapsz. A fiúknak ott is vannak rajongói, akik felismerhetik SooRa-t. Ilyenkor is neked kell közbelépned. Mondhatod azt, hogy a te testvéred, vagy hasonló, de semmiképpen sem fedheted fel a kilétét.
- És mikor indulok?
- Hajnalban már megy is a géped.
- Pfff. Későbbire nem tudtatok volna felrakni, ugye?
- Fogd be. Örülj, hogy egyáltalán intézkedünk helyetted. Ja, és JongHyunnal együtt várnak téged a reptéren.
- Úgy érted, a lány és a srác? - vontam fel a szemöldököm. Bólintott.
- És az Isten szerelmére, Park MinJee! Legyél legalább egy kicsit kedves!

~~~

 Tökéletesen kialvatlan voltam. Itt már délután ötre járt az idő. Utáltam ilyenkor utazni, pláne az időeltolódás miatt. Feltettem a napszemüvegem meg a sapkám és elindultam a csomagjaimért. Miközben átvettem őket, valami hangosra lettem figyelmes. Időm sem volt megfordulni, hatalmas csattanással borultunk az idegennel együtt a földre.
- Mi a...?! - szitkozódtam. - Aish... lehorzsoltam a könyököm. - dörzsöltem az említett testrészem és ránéztem a "támadómra".
- Te vagy MinJee unnie, ugye? - a csaj egy tipikus... áh, nem is tudom, mi volt. Hatalmas kiskutyaszemek, hullámos, hosszú, barna haj, alacsony termet. Arcát egy hatalmas kamuszemüveggel álcázta. Öltözéke egy rózsaszín ruhából, telitalpú cipőből, meg egy lenge kardigánból állt, ami ment a ruhához. Divatos, mégis kislányos és nőies volt egyszerre. Hatalmasat sóhajtottam.
- Én vagyok. Te meg nyilván akkor Kim SooRa.
- Igen. Nagyon örülök a találkozásnak. - mosolygott meghajolva, majd kezét nyújtva felém. Vonakodva elfogadtam. - Gyere, menjünk. Megmutatom a lakosztályunkat, amit ketten fogunk használni. Nem egészen tíz percre van innen kocsival. - csicseregte.
- Nem úgy volt, hogy a tesóddal jössz? - néztem körbe.
- De. Azonban rávettem, hogy hagyjon nekem teret. - vont vállat. - Miért? Csak nem SHINee rajongó vagy? - kuncogott.
- Dehogy, Isten ments. Addig vagyok boldog, amíg nyugodt a légkör és nem kell rajongóktól mentegetni. - a csaj felnevetett.
- Érdekes vagy, unnie. Eddig te vagy az első, akit nem érdekel a média.
- Mert hírverés az egész. Egyszer minden idol kiöregszik a szakmából vagy egyszerűen megunja, hogy nincs magánélete, és távozik. Valamikor mindenkit elfelejtenek.
- Mondasz valamit. De egy ideig a SHINee még biztos fent marad. Én tudom.
- Ha te mondod... Amúgy nem nagyon van időm zenét hallgatni a munkám miatt.
- Mesélsz róla? - kérdezte.
- Mit meséljek? - idő közben kimentünk a terminálból és egy kocsi felé tartottunk.
- Hát, hogy kiket védesz, milyen érzés, ilyenek. Ezzel a kocsival megyünk. - nyitotta ki az ajtót és be is szállt. Nekem a sofőr segített a csomagjaimmal, végül behuppantam SooRa mellé, aki jelzett, hogy indulhatunk.
- Fontos emberekre vigyázok. Illetve, nem egészen. Nem kell itt egyből a Kék Ház tagjaira gondolni. Múltkor egy neves ügyvéd fiát pesztráltam.
- És meg kell verni embereket? - pislogott rám hatalmas szemekkel.
- Néha. De azt ritkán. Viszont élvezem. - vigyorodtam el. Nem sokára megérkeztünk egy hotel elé. Kiszálltunk, SooRa segített az egyik bőrönddel, hiába mondtam, hogy elbírom, majd beszálltunk egy liftbe. - Durva egy hotel ez. Már az előtéren látszik, hogy drága. - képedtem el. - Még jó, hogy mindent a cég áll.
- Hát ja. De muszáj ezt. Először is azért, mert itt nagyon komolyan veszik a titoktartást. Másodszor meg, hogy kényelmesen legyünk már. -  kuncogott.
- Mégis hanyadikra megyünk? Egyáltalán hány emeletes ez? - bámultam a számlálót.
- Csak tizenhét. Van ennél nagyobb hotel is. - veregetett vállon. - Mi a legfelső szinten vagyunk. A bátyám MinHo oppával meg Onew oppával van, Key oppa pedig TaeMin oppával. - magyarázta. - Csak ők a tizediken. Mi meg... - nyílt ki a liftajtó és kiléptünk.- ... legfelül. - nevetett és szaladni kezdett. A folyosó végén volt az ajtó. Beléptünk, nekem pedig tátva maradt a szám.
A lakosztályon belül két szoba volt, egy fürdő és egy minibár.
Nagyon otthonos volt, a fürdőben jacuzzi, pihe-puha törülközők, mindkettőnk szobájában franciaágy.
- Elképesztő. - suttogtam.
- Tudom. - mosolygott.
- Na? Mit szeretnél csinálni? - ültem le a kis nappaliban lévő kanapéra.
- Kajálhatnánk. Nyilván elfáradtál. Aztán használhatnánk a jacuzzit.
- Tökéletes. - nyújtózkodtam. SooRa hívta a szobaszervizt, ami percek múlva jött is annyi kajával, hogy a fele nem is került a látóterembe. A csaj se lenne vészes, ha nem visítana annyit, szóval határozottan állíthatom, hogy egész kellemes nap volt. A jacuzzi meg teljesen ellazított.
- Azt hiszem, én megyek lefeküdni. - intettem. - Kialszom magam. Jóéjt. - azzal belevetettem magam az ágyamba és már aludtam is. Nem is számítottam semmire a reggellel kapcsolatban.

 

Red Day, Black Day... Love Day

Most egy kis szösszenetet vetek gépre, mert gondolkoztam a Valentin-napon, ami egy lány, SoeHee szemszögéből olvasható. :) Azért nem névbehelyettesítős a fiction, mert azt én nem tudom átérezni, kérlek bocsássatok meg! :) Viszont remélem, így is élvezni fogjátok!

***

- Hát ezt már esküszöm, nem hiszem el!
- Kérlek, értsd meg, hogy ez komoly interjú, és...
- Ezt most az egyszer nem értem meg! - sírtam. Igen, JongHyunnal veszekedtem. Valentin-nap van, és mi pont egy éve, ezen a napon lettünk egy pár. Megígértem, hogy türelmes leszek, mert idol. Lemondott találkozókat a szüleimmel, a huszadik szülinapomat sem töltöttük együtt, mert akkor debütált a szólójával, egy-egy romantikusnak ígért estét végigvártam, mire kiderült, hogy elfelejtett szólni: a fiúkkal van fellépése. Karácsonykor a szüleinél voltunk, de elrohant, mert munkája akadt.
Szilveszterkor végre együtt voltunk, a fiúkat is beleértve. Ne értsétek félre, egyáltalán nem volt bajom velük, imádtam őket. Ők segítettek, hogy az első évfordulónk tökéletes legyen. TaeMin-nel meg Key-jel három napig ajándékot kerestünk, MinHo segített kiválasztani egy nagyszerű helyet, ahol kettesben lehetünk a hétvégén, Onew pedig képes volt az igazgatónál könyörögni, hogy Jjong hadd mehessen el két napra. Erre ő most azzal jött, hogy ezt nem halaszthatja el, mert fontos munka.
- SoeHee. Te vagy a mindenem. De az nem úgy működik, hogy csak úgy elkérem a hétvégét. Komoly beosztásaink vannak. Ha nem megyek, a fiúk nélkülem csinálják meg, és akkor mit mondanak, hol vagyok? Nem mondhatják az újságírónak azt, hogy "JongHyun a barátnőjével van az évfordulója okán". A pletykák tönkretehetnek téged, yeobo. - jött közelebb. Elhúzódtam, mire megijedt.
- Nem érdekel. A fiúk segítettek mindenben. A rohadt ajándékodban, a szabadságodban, a helyben, ahol nyugisan lehetünk, mert évfordulónk van, te szemét! Egy nyomorult éve egymás mellett vagyunk! Tudod, hogy egy lánynak milyen szar érzés, mikor boldogan készül, hogy megünnepelje, milyen régóta egymás támaszai a párjával, a pasi meg egyszerűen lepattintja?
- Kicsim, nyugodj meg, nem tesz jót senkinek az idegesség. - nézett rám sajnálkozó szemekkel. - Tényleg nagyon sajnálom.
- Sajnáld, nem érdekel. Én halál nyugodt vagyok. Nem látszik? Kicsattanok a nyugodtságtól. Végeztem veled! Zárj be, ha eltűntél a lakásomból. - azzal kikerültem és egyenesen a kocsimhoz rohantam. Beültem és gondolkodás nélkül elmentem valamerre. Közben felhívtam MinHo-t.
- SoeHee? Mi az? Valami nem stimmel?
- Semmi nem stimmel. Végeztünk. Elegem van. Azért jött, hogy lemondja az egészet.
- Mi?
- Jól hallottad. Átjött és közölte, hogy nem mehetünk sehová a hétvégén, mert nem akarja, hogy pletykáljanak.
- Ez nem normális...
- Mondjatok le mindent, ha megkérhetlek. És köszönök mindent, még ha hiába is volt ez az egész. Azért nektek boldog Valentin-napot, békaképű. - nevettem bele, és meg sem várva a válaszát tettem le.
Úgy hajnali kettő felé nyugodtam csak meg. Keserű mosollyal léptem be a már teljesen üres lakásomba. Jjong végleg kilépett az életemből. Ki tudja, talán jobb is lesz így mindkettőnknek. Megfogtam a fényképeinket és az egészet belevágtam egy dobozba. Nem volt szívem tönkretenni őket. Aztán nagyot sóhajtva bámultam magam elé. Megint szingli vagyok.

~~~ÁPRILIS 14., KÉT HÓNAPPAL KÉSŐBB~~~


- Nyugi, Fekete nap van. Két szingli csaj beül egy kis fekete szószos tésztára, és talán már pasival jön ki, oké? - bokszolt a vállamba Bomi, a legjobb barátnőm. - Felejtsd el JongHyun-t. Egyedül én tudom a titkodat, szóval, ha nem mosolyogsz, lebuktatlak! - nevetett. Ezen én is felvihogtam. Bomi minden helyzetben képes a legjobbat kihozni a dologból.
- Jaj, ne! - sikkantottam. - Kegyelmezz! - röhögve tettük meg az utat a tésztázóba. - Oké, akkor két nagy adagot kérünk! - ültünk le a kedves pultos nénihez.
- Mi ez a jó kedv, lányok? És egyáltalán hogy kerül ide két ilyen szépség egyedülálló emberek közé?
- Ahjumma, tudja, SoeHee pont a Piros Napon szakított a barátjával. De elhatároztuk, hogy nem szomorkodunk emiatt!
- Jól teszitek. Egyetek, mielőtt kihűl. - kacsintott. Elnevettük magunkat. Nem is tudom, meddig nyammogtunk, de elég jó kedvünk volt.

- SoeHee. - Bomi hirtelen rémült arccal ütögetni kezdte a hátam.
- Mi van? - bámultam rá teli pofával. Mutogatni kezdett, mire odanéztem. Esküszöm, abban a pillanatban  a torkomon akadt a kaja. JongHyun állt ott, virággal a kezében, fellépős szerkóban, mögötte egy csapat sikítozó rajongó meg újságíró. Gyorsan lenyeltem a falatot és rendbe raktam a fejemet.
- Nagyon késő egy kiskutyának megbánni, ha rosszat csinált? - szipogta.
- Hyunnie...  - akaratlanul is a becenevén hívtam őt.
- Mert egy kiskutya nagyon szereti ám a gazdáját és élete végéig mellette maradna. Még akkor is, ha a gazdája egy szeszélyes nőszemély, aki eldobja magától őt.
- Miért kell neked mindig a kiskutyás hasonlatot felhozni? - remegett meg a szám.
- Mert koncert kellős közepéről rohantam el, és nem akarom, hogy hiába vágjanak ki az ügynökségtől és ez hat meg téged a legjobban? - villantotta rám sírós mosolyát. - Szeretlek. Szerettelek, és szeretni foglak. Tudom, hibáztam. És lehet, hogy sok hibát követek még el. De azt akarom, hogy te vezess az utamon. Hogy továbbra is egy párként támaszkodhassunk egymásra, ahogy mondtad. Te vagy az én másik felem. Tudnál nekem adni még egy esélyt? - nyújtotta felém a virágot. Mondataira a fanok és a firkászok megőrültek. Sikítás és meghatódott bőgés hallatszott.
- Mondj igent! - visította mindenki egyszerre.
- JongHyun... Én is szeretlek, idióta T-Rex! - vetettem magam a nyakába. Átölelte a derekam, én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat, úgy csókoltam meg.
- Még nagyon késő megtartani azt az évfordulót? - kérdezte hirtelen.
- Miért?
- Mert van erre egy  jó ötletem. - nyalt végig az ajkain. Vihogni támadt kedvem.
- Mi van, ha azt mondom, nem?
- Akkor feleslegesen törtem be a lakásodba és szerveztem meglepit. - vágta rá idegesen.
- Mondtam már, hogy hülye vagy? Költői kérdés volt. - forgattam meg a szemeimet. - Boldog évfordulót, baboya. - suttogtam.
- Neked is. Szeretlek. - mondta ki, és újra megcsókolt.

********************************************
BOLDOG VALENTIN-NAPOT MINDENKINEK! <3
********************************************

Egyelek meg, te idióta <333

 

Jéghercegnő (Onew) - előzetes

Sziasztok! :)

Gondoltam, belekezdenék akkor az előzőleg már beígért fanfiction-be, és előre elárulom, hogy azért nem nyitok új blogot neki, mert (bár több részes lesz) felesleges lenne. Hogy miért? Mert nem lesz több az egész hat-hét fejezetnél. Maximum tízre tippelek. Azért a Dangerous ennél jóval több, szerintem. :)
Na, akkor harangozzuk be, nem is tépem a számat tovább!

***

Park MinJee tizenkilenc éves, rendkívül bunkó természetű leányzó. Egy munka alkalmával azonban szerinte élete legnagyobb borzalmát éli át, mikor főnöke közli vele, hogy egy nyaraláson Kim SooRa testőre lesz, aki nem más, mint Kim JongHyun testvére. Igen. A SHINee JongHyun-jának húga. MinJee kénytelen lesz elutazni velük kikapcsolódni Hawaii-ra, hogy rendesen figyelhessen a nála egy évvel fiatalabb lányra. Ez persze nem várt eseményeket indít el, és MinJee lassacskán azt sem tudja, hova meneküljön.
Sikerül-e ép aggyal visszatérni egy hónap tömény baromság után, ráadásul öt fiú társaságában? Majd meglátjuk! :)

***

Lee JinKi (Onew)

Kim JongHyun

Kim KiBum (Key)

Choi MinHo

Lee TaeMin

Kim SooRa
Park MinJee

Good morning (OnTae, JongKey, +12)

Szép, februári hajnalra virradtunk, az utcákon csend honolt, a lakásokban pedig teljes sötétség uralkodott, mindenki megérdemelt pihenését töltötte a fáradalmas munkanapok után...vagy nem. Pontos idő: hajnali négy óra harminc perc.
Jelenlegi helyzet: a SHINee fél egykor esett haza egy rendkívül kimerítő munka után. Mire Key ágyba terelte csibéit, már kettő is elmúlhatott, így érthetővé vált a reggeli morcosság, mikor alig pár "perce" hunyták le a pilláikat.
- Ki az ágyból, ne mondjam még egyszer! - harsogta a díva, fülsértően magas hanggal. Ez pedig azt jelenti, hogy a csapat tagjainak körülbelül négy és fél másodpercük van elfoglalni a pozíciójukat a kezdővonalnál, a konyhában. De nem. Miért is kezdhetnének egy amúgy is fáradt reggelt nyugisan? - Hát, nekem így is jó. - azzal fütyörészve, ördögi mosollyal az arcán kezdett bele tervei megvalósításába. És ha Kim KiBum  ezt teszi, az ember komolyan elgondolkodik az életén.

***

- Hány óra?
- Omma, elaludtunk?
- Bummie, nem láttad az alsógatyám?
- Key, hol a francban vagy?!
Ilyen és efféle mondatok hangzottak el a tagok szájából, miután a kelleténél egy órával később sikerült feltápászkodniuk. A cicaszemű fiú az égvilágon sehol sem volt. Jobb híján a konyhába mentek, ahol finom reggeli helyett egy papírcetli várta az éhező tagokat.
- "Elmentem, kaja a hűtőben, fél óra és jövök. Key". - olvasta fel JongHyun a kis post-it lapot felvont szemöldökkel. - Ez nem vall KiBummiera. Mindegy, úgyis visszajön, azt írja, szóval vegyük elő a kaját és együnk. - azzal kinyitotta az említett konyhabútort és felbontott egy üveg vizet, míg TaeMin csukott szemmel, zombi módjára kereste a banános tejét. MinHo nemes egyszerűséggel megemelte a legkisebbet a csípőjénél és letette párja, Onew mellé, hogy egymáson aludjanak, így már tökéletesen ki tudta halászni a nekik szánt reggelit. Még mindig nem értette, mivel érdemelték ki, hogy ommájuk a főztje helyett egy lappal szúrta ki a szemüket.

- Megjöttem!- hangzott az ismerős kiáltás az előszobából, majd a hozzá tartozó Kim Key KiBum Omma is megjelent az ajtóban. - Nahát, már ki tudtatok mászni? - "hitetlenkedett".
- Omma, tudod, hogy mindannyian dolgoz... - Minnie már nem mondhatta végig a magyarázatát, mert kikerekedett szemekkel kapott a gyomrához és máris megcélozta a fürdőszobát, amit aztán magára is zárt. De ezzel még korántsem volt ám vége.
- Mit történt vele? - rémült meg Onew. Aztán arca pillanatok alatt váltott zöldre, és sipirc a másik fürdő.
- Tessék. Annyira szeretik egymást, hogy együtt lesznek betegek is. - prüszkölt MinHo és mint aki jól végezte dolgát, hatalmasat kortyolt a tejből, amit a hűtő ajtajában talált. Key felvonta a fél szemöldökét.
- Te mit iszol?
- Tejet, mi mást? - nézett rá értetlenül a fiatalabb.
- Choi MinHo, az a tej egy hónapja járt le. Nem emlékszel, bent hagytad!? Azt hittem, sose veszed észre, így vártam, hátha kidobod magadtól. - a rapper arca eltorzult. Társa magában röhögött. "Ezt neked, békafejű".

JongHyun azonban gyanúsan csendben volt, nagyon-nagyon lefelé nézett.
- Mi történt, Jjongie? - pislogott "ártatlanul" a ravasz fiú.
- Key... mit műveltél? - suttogta a kutyus.
- Én? Én mit tettem volna?
- Valamit... raktál a kajánkba! - támogatta be egymást az OnTae páros, még mindig enyhén öklendezve.
- Direkt csinálod? - támaszkodott a mosogatóra MinHo is. Úgy tűnt, kezdett lenyugodni a romlott tejes megrázkódtatás után. De senkit ne tévesszen meg a látszat. Belül már ő is kihányta a gyomra tartalmát, de ő Choi MinHo volt. És Choi MinHo nem a gyengeség mintaszobra.
- Gondoltam, megtanítom nektek, hogy időben keljetek fel. - mosolygott önelégülten.
- De Jjonggal nem csináltál semmit, pedig ő sem készült el időben! - háborgott a leader.
- Dehogyisnem. Pontosan annyi altatót kevertem a vizébe, éppen, hogy kóvályognia kéne. Nem értem. - aggódó fejjel pislogott szerelmére.
- Bummie, ez egész biztos nem altató volt. - nyüszített az említett.
- De igen. - lépett a hűtőhöz, és megmutatta az üveg vizet. - Nem ittál belőle, ahogy látom. Akkor mi baj van? - mindenki érdeklődve nézett a csapat aranytorkú énekesére, aki most dühösen ütötte el magától imádottja kezét. Nehogy már ő legyen az ártatlan!
- Kim KiBum, ez neked altató?! Áll a cerkám! - visította. Óriási röhögés támadt a konyhában. - Nem akar lelankadni, érted? Magyarázd meg! - vette suttogóra vörös fejjel a hangját.
- Yeobo... az ott az a víz, amiből ittál? - remegett meg a díva hangja. Bólintás volt a válasz. - Te barom! Az a reggeli arcvizem volt, ami MEGMEREVÍTI a sejteket az arcomban a hideg és a benne lévő házi pórustisztító keverék miatt! És abban a keverékben a Viagra egyik alapanyaga van! Nem szabad meginni! - ordította. A röhögés ennél már nem lehetett volna hangosabb.
- Miattad van, intézd el. - húzódott kaján vigyorra JongHyun szája.
- Most?
- Most.
- Aish! Hülye T-Rex! - azzal a díva megfogta perverz lelki társa karját és húzni kezdte a szobájuk felé.
- Nektek is jó reggelt! - integetett TaeMin vihogva. A többiek csak reménytelenül felsóhajtottak.
- Azt...jó reggelt.