- Gyere. - ragadott karon a maknae, és nem törődve azzal, hogy még van fél óra a koncertből, elrángatott onnan. Fogott egy taxit és beült velem.
- Te mit csinálsz? Koncert van! És veszélyes így mászkálnod! - rémültem meg.
- Nem érdekel. - válaszolta tömören. Egy hotelnél kötöttünk ki, ahol megint erősen tartva a csuklómat cibált fel az emeletre, miután kifizetett egy szobát. Észre se vettem, mikor értünk fel, csak mikor már a belülről becsapott ajtóra kenődtem, TaeMin követelőző csókjaitól kísérve. Felnyögtem, mikor erősebben harapott az alsó ajkamba, éreztem, hogy kiserkent a vérem.
- Hagyd abba! - sóhajtottam. - Kérlek!
- Nem. - zárta le a témát és az ágyra dobott.
- Miért csinálod ezt?
- Nem vagyok elég férfi? Nem adtam meg mindent annak a ribancnak? - üvöltötte, majd a nyakamat vette célba.
- Tudom, hogy fáj. És tudom, hogy mindent megpróbáltál, igazán mindent. De nem megoldás, ha megerőszakolsz! - sikkantottam, mikor erősebben megszívta a nyakam, lila foltot hagyva. - Fejezd be! - úgy tűnik, lecsillapodott, mert befejezte a vetkőztetésemet, szerencsére nem került le rólam a melltartóm és a bugyim, és az ő boxere is rajta maradt. Már majdnem meztelen testünk összesimult, ahogy rám feküdt, és a nyakamba fúrt fejjel sírt.
- Szánalmas vagyok. Az én hibám, hogy mással boldogabb volt. Hogy megcsalt. Csak az én hibám. Ez azt jelenti, hogy nem voltam elég... - motyogta.
- Ez hülyeség. - simítottam végig a hátán, mire megborzongott. - Te tökéletes vagy, Minnie. - suttogtam. Felkapta a fejét. Elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Ezt mos te mondtad? - hitetlenkedett.
- Én se hiszem el. - bólintottam. Könnyes szemmel elmosolyodva hajolt le egy csókért. Nem ellenkeztem. Élvezettel túrtam a hajába, enyhén megrántva azt, mikor egyik keze a bugyimba kalandozott, megdörzsölve legérzékenyebb pontom. Egyre lejjebb haladt, felsőtestem minden pontjára puszit adva, néha édes szavakat mormolva. - Tae... - állítottam meg a fejét, mikor már másfelé kalandozott. Kíváncsian pillantott rám, végül felhajolt hozzám.
- Nem szeretnéd, ugye? - suttogta. Nem várta meg a válaszomat, csak lemászott rólam és kiült az ágy szélére, kezeibe temetve arcát. - Ne haragudj. Hirtelen dühből el akartam venni, ami a JongHyuné, csak mert ő elvette tőlem, ami az enyém. Egy idióta vagyok. Hülyeséget csináltam. - motyogta.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarom. - másztam oda hozzá. - Csak attól félek, hogy ezek után hagysz a fenébe. Hogy... csak erre kellek, aztán elfelejtünk mindent és ennyi volt. - felkapta a fejét.
- Tessék? - nézett értetlenkedő pillantással.
- TaeMin, én... - beharaptam alsó ajkamat. Hogy mondjam el neki, hogy vonzódni kezdtem hozzá, amíg JongHyun semmibe vett?
- Te? - fordult felém, de még mindig háttal ült. Megráztam a fejem és szó nélkül mindkét kezemmel végigsimítottam a vállán, majd a két lapockája közé csókoltam. Felsóhajtott.
- Én... kedvellek. Úgy. Nagyon is. - rejtettem a vállába az arcom.
- Mióta? - kérdezte hirtelen. Én már a könnyeimmel küszködtem.
- Azóta... mióta JongHyun elkezdett eltűnni. Mióta... elkezdett engem megcsalni és szinte egyedül maradtam.
- Akkor jó. Mert én is. - csókolt meg hirtelen. Megállt az agyam. Ez a pasas tényleg azt mondta, amit hallottam, vagy el kell mennem egy fülészetre?
- Most csak a szex miatt mondod, vagy tényleg így érzel? - kételkedtem.
- Komolyan azt hiszed, hogy hazudok, mikor az előbb derült ki, hogy engem mennyire átbasztak? - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve.
- Sajnálom. Igazad van. - simítottam végig az arcán. - Miért van az, hogy sose látszik meg rajtad, hogy borotválkozol?
- Ez most hogy jön ide? - nevette, közben már megint rajtam feküdt.
- Az összes csapattársadon meglátszik, neked meg ugyanolyan babapofid van. - kuncogtam. Idiótán nézett rám.
- Ha baj, leszállhatok rólad...
- Barom! Nem azért mondtam... - megint nevetni kezdett.
- Tudom. - azzal vadul az ajkaimra mart. Már tényleg nem tudtunk magunknak parancsolni, teljesen megőrültünk az élvezettől. - Franc. Nincs nálam óvszer...
- Nem gond. Tablettát szedek... Jjong utálta a gumit... - motyogtam, mire megfeszült.
- De én nem Jjong vagyok, nem vagyok önző. Azt akarom, hogy neked legyen jó, és nem csak nekem.
- Tudom. De szerintem nem akarod abbahagyni. - röhögtem ki.
- Oké. Akkor... de síkosító sincs...
- Az Isten áldjon meg, Lee TaeMin, nem vagyok már szűz! - förmedtem rá. - Gyere már!
- Jó, jó, nem kell ordibálni. - csókolt a nyakamba, párszor végighúzta kezét férfiasságán, majd óvatosan behatolt. Teljesen más volt, mint JongHyun. Sokkal gyengédebb volt, jobban odafigyelt, és egyáltalán nem a saját élvezetét hajszolta. Karmolásztam a hátát, kéjesen nyögve a fülébe, amitől mégjobban beindult és gyorsított. Hangosan élveztünk el, ő lihegve borult rám.
- Tae...
- Hm?
- Életem legszebb szeretkezése volt. És ezt most halálosan komolyan mondom. - töröltem le egy könnycseppet a szememből.
- Boldoggá teszel ezzel. - puszilt a számra.
- Viszont a koncert...
- Ne foglalkozz vele. Majd kimagyarázom magam. Érted megérte.
- Babo. - ütöttem a vállára pirulva. Nevetve húzott magához egy újabb csókra.
- Szeretlek. - jelentette ki hirtelen.
- Mi? - kerekedtek el a szemeim.
- Szeretlek. - ismételte. - Olyan ez, mintha a Sors akarta volna így. Két megalázott ember a végén egymásra talál.- simogatott lágyan.
- Nem érzed gyorsnak ezt a kijelentést? - hunyorogtam. - Honnan veszed, hogy én kellek neked?
- Nem veszem, tudom, kicsim. - cirógatta meg az arcom. - A mai este, ami itt történt, alátámasztotta, mit érzek. Soha nem tapasztaltam ezt, még Keyjel sem. Pedig váltig állítottam, mennyire szeretem...
- TaeMin... Ha ilyeneket mondasz, a végén még elérzékenyülök. - elröhögte magát.
- Nem hinném, erős nő vagy.
- Mi lesz most? - pislogtam fel rá.
- Mi lenne? Velem maradsz, és már soha nem engedlek el. JongHyun meg azt csinál, amit akar. Nem lépek ki a csapatból, mert semmit nem old meg a menekülés. De abban biztos lehetsz, hogy nem bántanálak soha. Szóval?
- Szóval mi?
- Lennél mellettem mindig és még tovább? - búgta a fülembe, alátámasztásként megharapva azt.
- Lennék, te idióta. - csókoltam meg.
***
Mikor másnap reggel TaeMinnel beállítottunk az SM őrjöngő igazgatójához, az új párom kerek perec megmondta, mi van. Elakadt a lélegzetem. Bevallotta, hogy biszex, hogy Key volt a párja, én pedig titokban JongHyunnal voltam együtt. Azt is elmondta, hogy mi volt tegnap, és nyíltan felvállalt engem is. Ezt Jjong... soha nem tette meg.
- Akármit is mond, ezzel a lánnyal szeretnék lenni. - jelentette ki. YoungMin csak hápogott.
- Túl sok ez nekem mára. Azt mondod, ezért mentél el fél óráról a műsor kellős közepéről? - már az orrnyergét dörzsölte. - Nekem már mindegy. Csináljatok, amit akartok, csak ne bukjatok le és védekezzetek. Ennyit kérek. Most pedig kifelé. Emésztenem kell a történteket. - fapofával léptünk ki az irodából, és csak azután röhögtünk idiótán, mikor már tudtuk, hogy nem hallja. Utunk a SHINee dormjába vezetett következőképpen.
Összekulcsolt kezekkel bandukoltunk fel a lépcsőn, majd ő előkereste a kulcsot.
- Most maradj csendben. Óvatosan kell nekik adagolni. Ha elveszítem a hidegvérem, nem tudtok leállítani. - csókolt meg. Benyitott a lakásba, ahol feszült csend uralkodott. A nappaliba ballagtunk.
- Minnie! - ugrott a nyakába Key. - Már annyiszor hívtalak, és annyi mindent próbáltam...
- Ezt most ne, hyung. - fejtette le magáról. - Ha mégegyszer hozzám érsz, eltöröm a kezed. Nem volt még elég? Megaláztál. Kidobtál két évet az ablakon, amikor befeküdtél ez alá a rohadék alá, aki meg egy nő lelkébe taposott bele. Megtennéd, hogy bejössz? - kiáltott ki nekem, mire lehajtott fejjel mellé araszoltam és biccentettem MinHonak és Onewnak.
- Nem kell a műsor. Csak... hazajöttem, mivel voltam az SM-nél és mindent kitálaltam. - jelentette ki.
- Hogy mit csináltál? - visított fel a díva. Valamiért nem tudtam sajnálni.
- Elmondtam a viszonyainkat a csapaton belül, hogy mit műveltetek ti ketten és hogy én mit tettem tegnap este, mikor eltűntem a koncertünkről.
- TaeMin! - figyelmeztettem.
- Most mit vagy úgy oda, édes? Nem követtünk el bűncselekményt, két teljesen független ember együtt töltött egy éjszakát. Egy elképesztően jó éjszakát. És ezúton közlöm, hogy életem legjobb szeretkezésén vagyok túl. Ó, és... kettőtök közül bármelyikőtök tesz valamit a barátnőmmel, kilépek. - húzott magához a derekamnál és egyszerűen megcsókolt. Mindenki előtt. - Valami ellenvetés? - nézett körbe miután elváltunk.
- Gratulálok, srácok. Végre ti legalább megbecsülitek egymást. - ölelt át Onew.
- Sok boldogságot. - veregette hátba MinHo a maknaet, engem pedig egy meleg ölelésbe vont. - Ha megunod a gyereket, itt vagyok én. - kacsintott, mire röhögve néztem, ahogy Onew féltékenységi rohamot kap párja miatt.
- Hyung, ezt ne. - prüszkölt TaeMin, gyengéden simogatva ujjaimat a sajátjaival. - Most nézd meg, Onew hyung megharagudott. - nevette. Aztán belém nyilallt egy érzés. Hirtelen megfordultam, majd JongHyun és Key nyakába vetettem magam.
- Nektek is sok boldogságot, Puppy. - mosolyogtam JongHyunra, aki először fel se fogta, mi történt, végül elsírta magát és átölelt. - Meg neked is, omma. - pusziltam meg Keyt.
- Mi? Ezzel állsz bosszút? - szipogta a díva. Megráztam a fejem.
- Nem. De ha két ember boldog, ígyis úgyis egymásra találnak. Fighting. - mosolyogtam és visszamentem TaeMinhez. Aki...
- Te szemét disznó! Kihasználod a helyzetet! - vágtam tarkón.
- Most mi rosszat tettem? - biggyesztette a száját. - Meg se foghatom a barátnőm seggét?
Eltátottam a szám. A házat pedig hangos röhögés rázta meg. Lemondóan sóhajtva bújtam az idióta ölelő karjai közé, beletörődve a lehetetlenbe, miszerint ezekből valaha is érett férfi lesz.
 |
| *bogjabhan jelentése: összetett* |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése