2015. február 19., csütörtök

Jéghercegnő - 1. Fejezet - Bébiszitter

***MinJee POV***

 - Ezt te sem gondolod komolyan. - képedtem el. Munkatársam vigyorogva figyelte a reakciómat.
- Pedig de. Én kaptam a nemes feladatot, hogy elmondjam neked a következő munkád.
- Nem hiszem el, JunSu!
- MinJee-sshi, nemhogy örülnél. Hawaii. Tengerpart. Helyes srácok. Kikapcsolódás.
- Aha, és egy hisztis gazdag csaj meg egy rakás nagyképű idol. Hű, de élvezetes lesz. Emlékezz vissza, mi történt a múltkori ügyvéd fiával, akire vigyáznom kellett. A kis taknyos felidegesített és a szökőkútban találták meg. - mérgelődtem.
- Nem lesz olyan vészes. Ha a kislányt megvered, akkor meg mi nem húzunk ki a csávából, azt jegyezd meg. Azt a fiút is nagyon keményen dolgozva vettük rá, hogy ne rúgasson ki.
- Jó, jó, értettem. Mondd a részleteket. - vágtam magam hátra a székben.
- Ez a beszéd. Nos, egy lakosztályban fogsz lakni a lánnyal. A neve egyébként Kim SooRa. Tizennyolc éves. Mindig figyelned kell rá, kivéve, mikor a bátyja maga mondja, hogy kimenőt kapsz. A fiúknak ott is vannak rajongói, akik felismerhetik SooRa-t. Ilyenkor is neked kell közbelépned. Mondhatod azt, hogy a te testvéred, vagy hasonló, de semmiképpen sem fedheted fel a kilétét.
- És mikor indulok?
- Hajnalban már megy is a géped.
- Pfff. Későbbire nem tudtatok volna felrakni, ugye?
- Fogd be. Örülj, hogy egyáltalán intézkedünk helyetted. Ja, és JongHyunnal együtt várnak téged a reptéren.
- Úgy érted, a lány és a srác? - vontam fel a szemöldököm. Bólintott.
- És az Isten szerelmére, Park MinJee! Legyél legalább egy kicsit kedves!

~~~

 Tökéletesen kialvatlan voltam. Itt már délután ötre járt az idő. Utáltam ilyenkor utazni, pláne az időeltolódás miatt. Feltettem a napszemüvegem meg a sapkám és elindultam a csomagjaimért. Miközben átvettem őket, valami hangosra lettem figyelmes. Időm sem volt megfordulni, hatalmas csattanással borultunk az idegennel együtt a földre.
- Mi a...?! - szitkozódtam. - Aish... lehorzsoltam a könyököm. - dörzsöltem az említett testrészem és ránéztem a "támadómra".
- Te vagy MinJee unnie, ugye? - a csaj egy tipikus... áh, nem is tudom, mi volt. Hatalmas kiskutyaszemek, hullámos, hosszú, barna haj, alacsony termet. Arcát egy hatalmas kamuszemüveggel álcázta. Öltözéke egy rózsaszín ruhából, telitalpú cipőből, meg egy lenge kardigánból állt, ami ment a ruhához. Divatos, mégis kislányos és nőies volt egyszerre. Hatalmasat sóhajtottam.
- Én vagyok. Te meg nyilván akkor Kim SooRa.
- Igen. Nagyon örülök a találkozásnak. - mosolygott meghajolva, majd kezét nyújtva felém. Vonakodva elfogadtam. - Gyere, menjünk. Megmutatom a lakosztályunkat, amit ketten fogunk használni. Nem egészen tíz percre van innen kocsival. - csicseregte.
- Nem úgy volt, hogy a tesóddal jössz? - néztem körbe.
- De. Azonban rávettem, hogy hagyjon nekem teret. - vont vállat. - Miért? Csak nem SHINee rajongó vagy? - kuncogott.
- Dehogy, Isten ments. Addig vagyok boldog, amíg nyugodt a légkör és nem kell rajongóktól mentegetni. - a csaj felnevetett.
- Érdekes vagy, unnie. Eddig te vagy az első, akit nem érdekel a média.
- Mert hírverés az egész. Egyszer minden idol kiöregszik a szakmából vagy egyszerűen megunja, hogy nincs magánélete, és távozik. Valamikor mindenkit elfelejtenek.
- Mondasz valamit. De egy ideig a SHINee még biztos fent marad. Én tudom.
- Ha te mondod... Amúgy nem nagyon van időm zenét hallgatni a munkám miatt.
- Mesélsz róla? - kérdezte.
- Mit meséljek? - idő közben kimentünk a terminálból és egy kocsi felé tartottunk.
- Hát, hogy kiket védesz, milyen érzés, ilyenek. Ezzel a kocsival megyünk. - nyitotta ki az ajtót és be is szállt. Nekem a sofőr segített a csomagjaimmal, végül behuppantam SooRa mellé, aki jelzett, hogy indulhatunk.
- Fontos emberekre vigyázok. Illetve, nem egészen. Nem kell itt egyből a Kék Ház tagjaira gondolni. Múltkor egy neves ügyvéd fiát pesztráltam.
- És meg kell verni embereket? - pislogott rám hatalmas szemekkel.
- Néha. De azt ritkán. Viszont élvezem. - vigyorodtam el. Nem sokára megérkeztünk egy hotel elé. Kiszálltunk, SooRa segített az egyik bőrönddel, hiába mondtam, hogy elbírom, majd beszálltunk egy liftbe. - Durva egy hotel ez. Már az előtéren látszik, hogy drága. - képedtem el. - Még jó, hogy mindent a cég áll.
- Hát ja. De muszáj ezt. Először is azért, mert itt nagyon komolyan veszik a titoktartást. Másodszor meg, hogy kényelmesen legyünk már. -  kuncogott.
- Mégis hanyadikra megyünk? Egyáltalán hány emeletes ez? - bámultam a számlálót.
- Csak tizenhét. Van ennél nagyobb hotel is. - veregetett vállon. - Mi a legfelső szinten vagyunk. A bátyám MinHo oppával meg Onew oppával van, Key oppa pedig TaeMin oppával. - magyarázta. - Csak ők a tizediken. Mi meg... - nyílt ki a liftajtó és kiléptünk.- ... legfelül. - nevetett és szaladni kezdett. A folyosó végén volt az ajtó. Beléptünk, nekem pedig tátva maradt a szám.
A lakosztályon belül két szoba volt, egy fürdő és egy minibár.
Nagyon otthonos volt, a fürdőben jacuzzi, pihe-puha törülközők, mindkettőnk szobájában franciaágy.
- Elképesztő. - suttogtam.
- Tudom. - mosolygott.
- Na? Mit szeretnél csinálni? - ültem le a kis nappaliban lévő kanapéra.
- Kajálhatnánk. Nyilván elfáradtál. Aztán használhatnánk a jacuzzit.
- Tökéletes. - nyújtózkodtam. SooRa hívta a szobaszervizt, ami percek múlva jött is annyi kajával, hogy a fele nem is került a látóterembe. A csaj se lenne vészes, ha nem visítana annyit, szóval határozottan állíthatom, hogy egész kellemes nap volt. A jacuzzi meg teljesen ellazított.
- Azt hiszem, én megyek lefeküdni. - intettem. - Kialszom magam. Jóéjt. - azzal belevetettem magam az ágyamba és már aludtam is. Nem is számítottam semmire a reggellel kapcsolatban.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése