***
- Hát ezt már esküszöm, nem hiszem el!
- Kérlek, értsd meg, hogy ez komoly interjú, és...
- Ezt most az egyszer nem értem meg! - sírtam. Igen, JongHyunnal veszekedtem. Valentin-nap van, és mi pont egy éve, ezen a napon lettünk egy pár. Megígértem, hogy türelmes leszek, mert idol. Lemondott találkozókat a szüleimmel, a huszadik szülinapomat sem töltöttük együtt, mert akkor debütált a szólójával, egy-egy romantikusnak ígért estét végigvártam, mire kiderült, hogy elfelejtett szólni: a fiúkkal van fellépése. Karácsonykor a szüleinél voltunk, de elrohant, mert munkája akadt.
Szilveszterkor végre együtt voltunk, a fiúkat is beleértve. Ne értsétek félre, egyáltalán nem volt bajom velük, imádtam őket. Ők segítettek, hogy az első évfordulónk tökéletes legyen. TaeMin-nel meg Key-jel három napig ajándékot kerestünk, MinHo segített kiválasztani egy nagyszerű helyet, ahol kettesben lehetünk a hétvégén, Onew pedig képes volt az igazgatónál könyörögni, hogy Jjong hadd mehessen el két napra. Erre ő most azzal jött, hogy ezt nem halaszthatja el, mert fontos munka.
- SoeHee. Te vagy a mindenem. De az nem úgy működik, hogy csak úgy elkérem a hétvégét. Komoly beosztásaink vannak. Ha nem megyek, a fiúk nélkülem csinálják meg, és akkor mit mondanak, hol vagyok? Nem mondhatják az újságírónak azt, hogy "JongHyun a barátnőjével van az évfordulója okán". A pletykák tönkretehetnek téged, yeobo. - jött közelebb. Elhúzódtam, mire megijedt.
- Nem érdekel. A fiúk segítettek mindenben. A rohadt ajándékodban, a szabadságodban, a helyben, ahol nyugisan lehetünk, mert évfordulónk van, te szemét! Egy nyomorult éve egymás mellett vagyunk! Tudod, hogy egy lánynak milyen szar érzés, mikor boldogan készül, hogy megünnepelje, milyen régóta egymás támaszai a párjával, a pasi meg egyszerűen lepattintja?
- Kicsim, nyugodj meg, nem tesz jót senkinek az idegesség. - nézett rám sajnálkozó szemekkel. - Tényleg nagyon sajnálom.
- Sajnáld, nem érdekel. Én halál nyugodt vagyok. Nem látszik? Kicsattanok a nyugodtságtól. Végeztem veled! Zárj be, ha eltűntél a lakásomból. - azzal kikerültem és egyenesen a kocsimhoz rohantam. Beültem és gondolkodás nélkül elmentem valamerre. Közben felhívtam MinHo-t.
- SoeHee? Mi az? Valami nem stimmel?
- Semmi nem stimmel. Végeztünk. Elegem van. Azért jött, hogy lemondja az egészet.
- Mi?
- Jól hallottad. Átjött és közölte, hogy nem mehetünk sehová a hétvégén, mert nem akarja, hogy pletykáljanak.
- Ez nem normális...
- Mondjatok le mindent, ha megkérhetlek. És köszönök mindent, még ha hiába is volt ez az egész. Azért nektek boldog Valentin-napot, békaképű. - nevettem bele, és meg sem várva a válaszát tettem le.
Úgy hajnali kettő felé nyugodtam csak meg. Keserű mosollyal léptem be a már teljesen üres lakásomba. Jjong végleg kilépett az életemből. Ki tudja, talán jobb is lesz így mindkettőnknek. Megfogtam a fényképeinket és az egészet belevágtam egy dobozba. Nem volt szívem tönkretenni őket. Aztán nagyot sóhajtva bámultam magam elé. Megint szingli vagyok.
~~~ÁPRILIS 14., KÉT HÓNAPPAL KÉSŐBB~~~
- Nyugi, Fekete nap van. Két szingli csaj beül egy kis fekete szószos tésztára, és talán már pasival jön ki, oké? - bokszolt a vállamba Bomi, a legjobb barátnőm. - Felejtsd el JongHyun-t. Egyedül én tudom a titkodat, szóval, ha nem mosolyogsz, lebuktatlak! - nevetett. Ezen én is felvihogtam. Bomi minden helyzetben képes a legjobbat kihozni a dologból.
- Jaj, ne! - sikkantottam. - Kegyelmezz! - röhögve tettük meg az utat a tésztázóba. - Oké, akkor két nagy adagot kérünk! - ültünk le a kedves pultos nénihez.
- Mi ez a jó kedv, lányok? És egyáltalán hogy kerül ide két ilyen szépség egyedülálló emberek közé?
- Ahjumma, tudja, SoeHee pont a Piros Napon szakított a barátjával. De elhatároztuk, hogy nem szomorkodunk emiatt!
- Jól teszitek. Egyetek, mielőtt kihűl. - kacsintott. Elnevettük magunkat. Nem is tudom, meddig nyammogtunk, de elég jó kedvünk volt.
- SoeHee. - Bomi hirtelen rémült arccal ütögetni kezdte a hátam.
- Mi van? - bámultam rá teli pofával. Mutogatni kezdett, mire odanéztem. Esküszöm, abban a pillanatban a torkomon akadt a kaja. JongHyun állt ott, virággal a kezében, fellépős szerkóban, mögötte egy csapat sikítozó rajongó meg újságíró. Gyorsan lenyeltem a falatot és rendbe raktam a fejemet.
- Nagyon késő egy kiskutyának megbánni, ha rosszat csinált? - szipogta.
- Hyunnie... - akaratlanul is a becenevén hívtam őt.
- Mert egy kiskutya nagyon szereti ám a gazdáját és élete végéig mellette maradna. Még akkor is, ha a gazdája egy szeszélyes nőszemély, aki eldobja magától őt.
- Miért kell neked mindig a kiskutyás hasonlatot felhozni? - remegett meg a szám.
- Mert koncert kellős közepéről rohantam el, és nem akarom, hogy hiába vágjanak ki az ügynökségtől és ez hat meg téged a legjobban? - villantotta rám sírós mosolyát. - Szeretlek. Szerettelek, és szeretni foglak. Tudom, hibáztam. És lehet, hogy sok hibát követek még el. De azt akarom, hogy te vezess az utamon. Hogy továbbra is egy párként támaszkodhassunk egymásra, ahogy mondtad. Te vagy az én másik felem. Tudnál nekem adni még egy esélyt? - nyújtotta felém a virágot. Mondataira a fanok és a firkászok megőrültek. Sikítás és meghatódott bőgés hallatszott.
- Mondj igent! - visította mindenki egyszerre.
- JongHyun... Én is szeretlek, idióta T-Rex! - vetettem magam a nyakába. Átölelte a derekam, én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat, úgy csókoltam meg.
- Még nagyon késő megtartani azt az évfordulót? - kérdezte hirtelen.
- Miért?
- Mert van erre egy jó ötletem. - nyalt végig az ajkain. Vihogni támadt kedvem.
- Mi van, ha azt mondom, nem?
- Akkor feleslegesen törtem be a lakásodba és szerveztem meglepit. - vágta rá idegesen.
- Mondtam már, hogy hülye vagy? Költői kérdés volt. - forgattam meg a szemeimet. - Boldog évfordulót, baboya. - suttogtam.
- Neked is. Szeretlek. - mondta ki, és újra megcsókolt.
********************************************
BOLDOG VALENTIN-NAPOT MINDENKINEK! <3
********************************************
Egyelek meg, te idióta <333
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése